Playoff-percek: Gregg Popovich és a "birodalom" visszavágott

Gregg Popovich a farzsebből húzta elő az aduászt - Boris Diaw-t, s ezen felül megint döntöttek a pattanók - főleg támadóoldalon. Segített a mesterséges hullámvölgy? A paddal is sürgősen kezdeni kell valamit Oklahoma Cityben, pláne a most 5-51-re elvesztett különharc fényében.

Az abszolút ütőkártya: Boris Diaw!

Azok után, hogy az alapszakasszal együtt hétből hétszer legyűrte az OKC a texasiakat, ha Serge Ibaka is pályán volt, egyértelműnek tűnt, hogy Gregg Popovich mesternek változtatnia kell valamit a játékon vagy a rotációban. A "csel" Matt Bonner kezdőbe állítása volt, a "trójai hadművelet" után pedig a hirtelen sokkal több labdát kapó és jóval agresszívabb francia bedobó lett az egyszemélyes kivégzőosztag, aki képes volt kihozni a palánk alól az ott kiválóan működő Thunder-védelmet, illetve légelhárítást, valamint tűzbe hozni azokat a társakat, akik el-eltünedeztek a két Oklahoma Cityben megvívott derbin. A legfontosabb meccsen hozta a leglátványosabb játékát Diaw, sokoldalúságát gyönyörűen demonstrálva szerzett 26 pontot és vezette be csapatát a nagydöntőbe.

Megint döntöttek a pattanók - főleg támadóoldalon

45-49-re hozta ezt a harcot az első kiemelt, s a támadópattanóknál 7-16-os fölényt alakított ki, ezzel rengeteg kritikus támadásnál volt még egy esélye az amúgy is koncentráltabb és tudatosabb San Antoniónak, mely igazi csapatként tudta ellensúlyozni Tony Parker kiesését. Hiába számítanak jó védőnek az OKC benti emberei egyénileg, valamit ezzel a kérdéssel is muszáj lesz kedzenie Scott Brooksnak, mert már egy Spurs-szinten pattanózó gárda is ilyen dolgokra képes ellenük kritikus helyzetben.

A paddal is sürgősen kezdeni kell valamit Oklahoma Cityben

Ezzel persze semmi újat sem mondtunk, de azért érdemes kiemelni, hogy egyedül az a Derek Fisher szerzett pontokat csereként ebben a Thunderben mára virradóra, aki minden bizonnyal jövőre már nem lesz. Nagyon visszaütött az idő előrehaladtával, hogy Jeremy Lambet csak egy darabig erőltette igazán a szakmai stáb és hagyta megint visszasüllyedni a korábbi szintre, valamint Steven Adams értékeire is mintha túlzottan későn kezdett volna csak építeni az OKC, továbbá láthatjuk azt is, hogy Thabo Sefolosha így pályára sem kerül, ami akkor is luxus, ha benne messze sincs annyi pont, mint a helyét átvevő Reggie Jacksonban. Tehát nem csak a vezetőségen, de Scott Brookson is ott a nyomás a második sor felhozását illetően.

Segített a mesterséges(?) hullámvölgy?

Két éve látványosan ráfázott arra a Spurs, hogy zsinórban nyert 20 meccs után kellett volna azonnal megújulnia a Thunder ellen, s az addigra rengeteg jó meccsen és sima győzelmen túllévő texasiak képtelenek voltak reagálni Brooks mester és csapata újításaira, most viszont lassan kezdte a PO-t az alapszakasz győztese és itt a párharcban is volt nagyon mélyen a Spurs, de amikor kellett, visszaszerezte a momentumot és ma meg is lovagolta azt. Ez tökéletesen mutatja, hogy egy ilyen idős vezérekkel rendelkező, s ennyi közös sikert megélő, homogén gárda is képes újat tanulni, megújulni, ha elég nyitott a tanulásra és a változtatásokra.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus