Playoff-percek: Harden és D'Antoni ismét a Spurs felett

LeBron továbbra is elképesztő

Lassan minden mérkőzés után külön kiemeljük a Cavs szupersztárjának teljesítményét, de ezúttal is van miről beszélni, van mit megemlíteni. Először is James a Toronto elleni összes találkozón minimum (!) 35 pontot szórt, ha azt mondjuk, hogy nem tudta őt megállítani a Raptors, akkor nem érzékeltetjük eléggé, hogy mi is történt - egyébként soha senki nem produkált még ilyet, tehát senki nem szórt egy söprés minden meccsén legalább 35-öt. James 36 pontos átlagát egyébként 57,3%-os mezőnymutatóval és 48,1%-os triplázással hozta úgy, hogy ő dobta a legtöbb hármast a Cavsben - ez korábban elképzelhetetlen lett volna, most mégis bevert 13 triplát. Vezérletével egyébként a címvédő a tavalyi nagydöntő negyedik meccse óta 11-0-ra áll a rájátszásban, két mérkőzésre az all-time rekordtól - a Lakers 1988-ban és 1989-ben produkált egy 13-0-s szériát. A Cleveland az elmúlt három szezonban összesen hatodszor söpört már és az utóbbi 12 esélyét kihasználta, amikor lezárhatta az aktuális párharcot...

Irving is javul

A Pacers elleni szériában nem sok hasznosat csinált Kyrie Irving, egy extra meccse volt, egy pocsék, de egyébként is gyengén dobott, a triplái alig 20%-kal estek be és kicsit sem tudta irányítani a Clevelandet. A Toronto elleni párharcra már javult, a dobásai ugyan továbbra sem ülnek (a teljes playoffot tekintve 40% alatt céloz mezőnyből...), de a négy mérkőzésből háromszor így is hasznosan teljesített - 8,5 gólpasszt átlagolt két labdaszerzéssel megspékelve, megtalálta a jó játékokat. Az utolsó találkozón pedig amikor kellett, a dobásait is elő tudta venni: a negyedik negyedben egymaga bevert tizenegy pontot akkor, amikor erre volt szükségük, ezzel előtérbe tudott kerülni. Egy jó Irving azért később elengedhetetlen lesz a Cavs számára és a 40% körül dobó Irving még nem ez, de a 8-9 gólpasszt kiosztó, fontos szituációkban fellépő Irving már jó úton jár - ahogy közelednek az igazán fontos dolgok...

Csalódás, mélyütés, demoralizáló eredmény

Nagyjából ezek jutnak eszünkbe a Cavs-Raptors párharcról a kanadaiak szemszögéből, hiszen a tavalyi 2-4 után igazoltak, erősítettek és erre a szériára készültek, mégis esélytelenül, sansztalanul kaptak ki 0-4-re. Nyilván meg lehet említeni Kyle Lowry sérülését, de vele a parketten semmivel sem volt jobb a Toronto, vele sem volt esélye a gárdának. Dwane Casey ismét kiemelte, hogy amikor James így játszik, akkor nem sok mindent lehet tenni és ebben valószínűleg igaza van, de éppen James ellen igazolták tavaly Carrollt, az idei szezon közben pedig Tuckert és Ibakát - mégsem mentek vele semmire. Ezek után óriási kérdés, hogy merre indul a csapat, hiszen ha egy párharcra készül valaki egy évig, majd ott reménytelenül, győzelem nélkül marad alul, akkor valami nagyon nincs rendben. Hozzá kell tenni, hogy Powellék borzasztóan dobták a szériában az üres hármasokat (bár a félig üreseket, amikor a védő négy-hat lábra van, viszont nagyszerűen, a második körben minden csapatot vizsgálva a legjobban) és hiába emeltek sokat a tempójukon az előző playoffhoz képest, ezek nélkül ez nem sokat ért - amellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni, hogy ismét, sokadszorra mondott csütörtököt a támadójátékuk a playoffban.

A korábbi szenvedés után tavaly minden idők egyik legizzadságszagúbb teljesítményével (két hétmeccses izmozással) jutottak el a keleti döntőig, ahol a védekezésükkel és az akaratukkal tudtak hozni két meccset, most viszont már ez sem működött. Márpedig ha egy csapat játéka éppen áprilisban és májusban kevés, akkor azt nincs értelme csinálni - hiába mondja DeRozan, hogy nincsenek messze, valójában úgy fest, hogy egy teljesen más stílusra és más jellegű keretre vannak az üdvösségtől. Ismerős ez a helyzet, Nyugaton is beszéltünk már egy bizonyos Los Angeles Clippersről...

Thomas nem talált megoldást

A harmadik találkozón levette a pályáról Isaiah Thomast a Washington és bár a Wizards vele szemben alkalmazott védekezése elsőre nem tűnt megoldhatatlan feladatnak, egyelőre nem érkezett rá válasz. Thomas annyit tudott tenni a negyedik mérkőzésen, hogy hibátlanul dobott kintről, bevert 5/5 hármast, ezzel hozta a pontokat, de ahogy ezek a helyzetei elmaradtak, úgy vált teljesen lényegtelenné a játéka, több eladott labdája volt, mint gólpassza és nem hogy nem tudott vezér lenni, teljesen elveszett Wallék szorításában. Ez nem fog beleférni a Celticsnek, mert nincs más játékos, aki stabilan termelné a kosarakat, egyedül Al Horford vállalhatna többet, de sokkal inkább Thomasszal kell valamit variálnia Stevensek, hogy elszakítsa a védőktől. Maga a játékos úgy véli, hogy nem kapja meg a kijáró fújásokat és a büntetőket (egyszer sem állhatott a vonalra a negyedik meccsen), amiben lehet némi igazság, de valami hasonlót kapott a nagydöntőkben Steph Curry is a Cavstől, most Thomast is bedarálta fizikálisan a Washington. Persze hazai pályán azért ez módosulhat, ahol majd megkaphatja a fújásokat és a Celtics-Wizards meccseken amúgy is olyan erővel bír a hazai terep, amely mindenképpen komoly faktornak számít.

Válaszolni kell

Nem elég annyit elkönyvelni bostoni részről, hogy idegenben elbuktak két meccset, gyengén dobtak és nagy futásokat engedtek, mert Scott Brooks az előző találkozóra megtette a szükséges lépéseket és ez tökéletesen működött most is. Thomas védéséről már szóltunk, ezen felül a festékben is mást csinálnak a magasemberek (Brooks sokat beszél arról, hogy feltett kézzel kell beállni a bostoni támadók elé, akik ettől ritmust, ütemet, lendületet vesztenek), mint korábban, támadásban pedig sokkal jobban kihasználják Thomast fizikai hátrányait - rendszersen sikerül pozícióztatni ellene, ami azonnali komoly mismatchet jelent. Ezek voltak azok a változtatások, amelyeket meg lehetett húzni, mindegyik működött is sorozatban kétszer és bár lehet, hogy Bostonban más lesz a helyzet, erre most már Stevensnek reagálnia kell - persze első lépésben az eladott labdákat kell leredukálni, mert abból még gyengébb játékkal is halálos a Washington. Egyelőre annyit lépett Stevens, hogy visszatette a kezdőbe Amir Johnsont, de végül csak tizenkét percet játszatta és ismét alacsony szerkezettel próbálkozott Smart és Rozier révén.

Wall önbizalma megmaradt

A Celtics korábbi meccsekhez képest jobb, illetve a Wizards kevésbé meggyőző rajtjában komoly szerepet játszott John Wall rossz szériája, aki az első kilenc mezőnykísérletét elhibázta, sok pont úszott el rajta. Aztán fokozatosan megtalálta a dobását és a következő tizennégyből nyolcat a helyére küldött, közben megtalálta a társakat is és az agresszivitása kifizetődött - Scott Brooks szerint kérdés sem lehet, hogy ismét Wall volt-e a vezér vagy sem.

Ez az agresszivitás kell a Rockets periméterétől

A harmadik mérkőzés abszolút mélypont volt a houstoni dobógépek részéről: Ryan Anderson, Eric Gordon és Lou Williams összesen 11 pontot szerzett akkor, 18 dobásukból csak hármat értékesítettek és kilenc triplájukból egyetlen egy akadt be. James Harden és Mike D'Antoni viszont nem a gyenge százalékról beszélt, hanem arról, hogy a három említettnek sokkal agresszívebbé kell válnia, nem szabad feladni a helyzeteket, hinni kell magukban. Pontosan ez történt a negyedik összecsapáson, ahol a három extra shooter 39 kísérlettel zárt (19 beakadt), melyből 10/21 hármast vágtak a helyére és 48 pontot hoztak a konyhára - elvállaltak minden nehéz helyzetet, de mindhárman bátran leütötték a labdát, megbontották a védekezést, befejezték a gyors akciókat, ha a Spurs nem figyelt. Nyilván megvolt az extra dobóforma is, de ez az az agresszivitás, amellyel megverhetik a Spurst - az első negyedben 13 pontot dobtak leindításból és onnantól tulajdonképpen végig kontrollálták a mérkőzést. James Harden egyébként az idei rájátszásban már 34 triplát dobatott társaival, ami a legtöbb minden csapatot figyelembe véve, de ő maga is bevert 26 hármast, amelynél csak Steph Curry (28) dobott eddig többet.

Extra dobóforma?

Ha tizenkilenc hármast dob egy csapat, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy most aztán minden beesett nekik, de ez azért nem volt ilyen egyszerű a Houstonnal kapcsolatban - nem véletlen, hogy a Spurs részéről senki nem mondott ilyet. A gárda összesen 43 triplát vállalt el, de ebből 21 (!) üres helyzet volt, melyből 11-et küldtek a helyére Gordonék, tehát tíz üres hármast lőttek mellé. A maradék 22 "zavart" triplából nyolcat bombáztak be (36,4%), ami nyilvánvalóan remek adat, ebben nagy szerepet játszott a már tárgyalt önbizalom és a meglévő ritmus, de a 8/22-ből 4/8 James Harden nevéhez fűződik, ráadásul a 11 bedobott üres hármasból hét (!) az ő gólpasszából született. Magyarul: Harden parádésan mozgatta a csapatot és ritmusba hozta az extra képességű dobókat, akik viszont amellett, hogy elhibáztak könnyű heyzeteket, a nehéz dobásokból sem dolgoztak átlagon felül - maga Harden viszont igen, hiszen rajta kívül a többiek 4/14-et hajítottak ilyen helyzetből.

Kétszer ugyanabba a folyóba

Felsejlett az első találkozó a Spurs oldaláról, hiszen nem tudták megfogni a Rockets gyors játékait, Harden gyors felpasszait és a betöréseit sem - ezúttal nem védték jól a kettő-kettőket, nem segítettek be jól és nem váltottak megfelelően a kinti dobókra. D'Antoni szerint nekik nincs más recept, mint a rohanás, mert arra nincs válasza a San Antoniónak, Greg Popovich pedig arról beszélt, hogy ugyanazokat a hibákat véteték, mint a párharc első meccsén. Aldridge-ék nem beszéltek eleget a váltásoknál, amiket könyörtelenül kihasznált a Houston. Popovich próbált is variálni, hiszen amikor Murray vagy Mills volt a másik négy kezdő mellett (Green, Leonard, Aldridge, Gasol), akkor kaptak 9/16 hármast 17 perc alatt, így ez a szerkezet egyáltalán nem működött...