Playoff-percek: James megtalálta a megoldást

A tempókra kell alapozni?

A tavalyi nagydöntőben is az volt a tendencia, hogy akkor nyert a Heat, amikor James (és Wade) bedobálta a középtávolikat. Ma James erőltette a betöréseket az első negyedben (1/4 mezőnyből), majd a folytatásban inkább beleállt a dobásokba és ezek közül tizenegyből nyolcat be is dobott, közte háromból három triplával. Kérdés, hogy lehet-e arra építeni egy nagydöntőt, hogy LeBron James középtávolikat és távolikat dob, miközben csupán három gólpasszt ad, vagy pontosan ez volt Gregg Popovich célja és ezt a kockázatot felvállalta. Egyébként feltétlenül nem is vállalta fel, mert Leonard jól védekezett rajta, csak LBJ-t ez ma nem zavarta – fenntartható-e ez a forma, vagy otthon lesz valami egyéb is Spoelstra tarsolyában?

A Spurs-padnak eddig komoly szerep jut

Popovich cseréi az első meccsen is sokat tettek hozzá, ma pedig 37-17-re gyűrték le a vendégek padját. A 19-et szóró Ginobili mellett Diaw is ismét rendkívül hasznosan játszott, ráadásul Patty Mills is beszórt nyolc pontot, de Belinelli is több, mint húsz percet volt pályán. Ezzel szemben a túloldalon csak Allen és Andersen volt tényező a padról, Norris Cole már csak tíz percet kapott, Battier semmit, Jones és Haslem pedig csak mutatóba került fel a pályára. Viszont amíg a címvédőnél a 35 pontos James mellett hárman is legalább 14-ig jutottak, a Spurs-kezdők közül csak Parker és Duncan volt faktor támadásban, Leonard 9 dobásból ért el 9 pontot, Greennek és Splitternek pedig kevesebb idő jutott, mint Ginobilinek, Diaw-nak és Belinellinek.

Lehűlt a stadion, kihűlt a Spurs is

A San Antonio hiába faragta le az eladott labdáinak számát 11-re, mégsem tudott előrelépni, mivel rosszabb hatékonysággal célzott az első meccshez képest. 58,8%-ról 46,2%-ra esett a csapat dobószázaléka, ráadásul minősíthetetlenül, mindössze 60%-kal büntetőztek, amelyet nem engedhetnek meg maguknak egy ilyen szoros mérkőzésen.

Tanult az első mérkőzés hibáiból a Heat

A James-Bosh-Wade trió éjjeli produkciója értékmérő lehet a párharc további részére is. James ellenállhatatlan volt, Bosh szokásos tempói mellett szép zsákolásokkal vetette észre magát, a végjátékban pedig Ő volt a mérleg nyelve. Wade átlagos estén van túl, viszont a Miami által most megnyert lepattanócsatából is kivette a részét 7 egységgel. 10 dobással kevesebbet vállalt a Heat csapatszinten a hárompontos vonalon túlról, mint az első meccsen, ez is azt jelzi, hogy beljebb tolta játékát a Miami, ami miatt jóval több büntetőhöz is jutott a floridai csapat. Rashard Lewis is beletette a magáét a közösbe 14 ponttal.

Bosh, a meccsnyerő

A Heat „centere” idén már sokadik kulcsfontosságú tripláját emelte be ma hajnalban, elég, ha csak a Spurs elleni alapszakaszban dobott hármasára emlékszünk, vagy éppen a Portland ellenire, esetleg a Charlotte elleni háromra. Az utolsó pillanatokban hatványozottan számít az a hely, amit az ő kihúzódása jelent és rendszerint a center beljebb lép róla, ezt pedig ma már könyörtelenül képes kihasználni. A hajnali dobásánál Tim Duncan is LeBron Jamest követte előbb szemmel, majd lábbal is, Bosh pedig nem tétovázott. Ugyanez volt a játék a Pacers elleni ötödik meccsen is, akkor elrontotta a jó helyzetet. Az utolsó Heat-támadásnál láthattuk ennek egy másik előnyét is, a nála lassabb center (itt is Duncan) nem képes megfogni lábbal, így egyszerűen elrohant mellette, majd kiosztott egy gólpasszt - jelenleg nincs nála hasznosabb játékos a ligában ebbe a rendszerbe.

A mezcsere ereje

Bevált forgatókönyv Erik Spoelstra csapatánál, hogy a rájátszásban kétfajta idegenbeli mezt használnak (fekete, vörös) és ha az egyikben kikapnak, a következő találkozón a másikban lépnek pályára. Mivel zsinórban 13 alkalommal tudtak nyerni vereség után (persze ebben vannak hazai meccsek is), úgy néz ki, működik a babona. Jelen esetben, mivel a vörös szerelés nem hozott szerencsét a nyitómeccsen, a második találkozón feketére váltottak – és meg is hozta a győzelmet a Heat számára.