Playoff-percek: képesek még váltani a Spurs veteránjai?

A kulcsemberek jó játéka nélkül nem megy

A címvédőnél Tony Parker az eddigi hat találkozó során 33%-kal dob mezőnyből és tíz pont alatt átlagol, gyakorlatilag a játékra kifejtette hatása közelít a nullához. Manu Ginobili szintén tíz pont alatt dob sorozatosan és ezt is mindössze 34%-kal teszi, igaz, ő legalább valamivel jobban mozgatja csapatát. Tim Duncan is ingadozóbb teljesítményt nyújt a megszokottnál, de az ő számai rendben vannak, viszont nem elég, hogy a nagy hármasból ketten is mélyen tudásuk alatt játszanak, Danny Green is többet betlizett már, a hatodik találkozón pedig az eddig parádésan kosarazó Kawhi Leonardnak sem ment a játék. Bár Belinelli, Diaw vagy éppen Mills képes időszakokra pótolni a húzóembereket, de ez ellen a Clippers ellen ez már nem biztos, hogy belefér, így elöl-hátul nagyot kell javulniuk a texasiaknak, ha nem akarnak bajnokként már az első körben búcsúzni.

Végig lehet menni hat emberrel?

A Clippers nem tudott megnyerni két egymást követő mérkőzést a sorozatban, ebben pedig nagy szerepet játszott a rövid kispad – a második sor jó húsz ponttal átlagol kevesebbet a Spurs cseréinél. A folyamatos 40 percezés mellett az is fontos, hogy nem lehet faultgondokba kerülni, nem lehet egy percig sem fújni, folyamatosan 110%-kal pörögnie Doc Rivers játékosainak, hogy elöl-hátul meglegyen a kellő ritmus – ezt eddig kétszer egymás után nem tudták hozni. Ebből a rövid rotációból kiesett Glen Davis, aki jó eséllyel kihagyja a hetedik találkozót – rajta kívül csak Crawford és Rivers játszik érdemi perceket, de utóbbi most például csak tizenegyet töltött pályán. Persze mikor tudná szívvel és akarattal feledtetni egy csapat a fáradtságát, ha a címvédő elleni hazai hetedik meccsen…

Rose visszavágott

Az ötödik találkozón Carter-Williams oda-vissza lejátszotta a pályáról Derrick Rose-t, és sok olyan véleményt lehetett hallani, miszerint a Bulls irányítójában megint csak ennyi volt és kifulladt – ezt a hatodik találkozón megcáfolta. Bár az atletikus betörései jórészt elmaradtak, 15 ponttal és hét gólpasszal zárta a találkozót, és jól megfogta Carter-Williamst – amikor ő maradt egy-egyben a tavalyi Év Újoncával, MCW 0/5 dobással operált és nem szerzett pontot. Fordítva is működött, amikor Rose-nál volt a labda, hét pontot szerzett Carter-Williamsszel szemben 3/5-ös mezőnymutatóval.

Üzenet Clevelandbe

Két gyenge meccs után egy 54 pontos győzelemmel jutott a következő körbe a Chicago, és bár a Cavs rápihenhetett a szériára, nyugodtak nem lehetnek LeBronék – Rose egészséges, Hinrich kezd formába lendülni, és ha még Mirotic is visszatalál korábbi önmagához, akkor lesz igazán félelmetes a bikák palánk alatti rotációja. A Cavsnél JR Smith a két clevelandi meccset kiüli, Kevin Love pedig kidőlt, így a Mozgov-Thompson-James trió maradt összesen a két magasember posztra – a Gasol-Noah-Mirotic-Gibson négyes ponterőben, lepattanózásban és mélységben is jobbnak tűnik. Ezen a találkozón 50-20-ra nyert a Bulls a festékben, megmutatták azt is, hogy mire képes a rutin, és azt is, hogy Dunleavy-ről sem szabad megfeledkezni – a pályaelőny a Clevelandnél van, de óriási párharcra számíthatunk.

Jövőre ugyanitt

Óriásit lépett előre tavalyhoz képest a Milwaukee, hiszen a liga legrosszabb csapatából playoff-csapattá váltak, ráadásul két mérkőzést nyerni is tudtak a Chicago ellen. A hatodik találkozón kijött a rutin hiánya és az, hogy mennyire fiatal is a gárda, illetve az ötödik meccset leszámítva végig hiányzott egy vezér, aki kicsit a hátára tudja venni a többieket – a potenciál óriási ebben a gárdában, és nem férhet ahhoz kétség, hogy ha a sérülések elkerülik őket, jövőre is komoly eséllyel pályáznak a rájátszásra.