Playoff-percek: lebontották a Spurs játékát Good Russ-ék

Összeállt James új Big Three-je?

A történelem néha ismétli önmagát, és ha megnézzük James első két évét Miamiban és most Clevelandben, kezd kísértetiesen hasonlítani a két sztori. 2011-ben és 2015-ben is elment a csapata a nagydöntőig, de folyamatosan ott voltak a kérdőjelek a triók legmagasabb játékosa körül – a Heatben Chris Bosh, a Cavsben Kevin Love találta meg nagyon nehezen a helyét kvázi harmadik opcióként (Love ráadásul tavaly rögtön lesérült az első körben). A második évben aztán Bosh és Love is beépült a rendszerbe – utóbbi például a Hawks ellen a mérleg nyelvének bizonyult. A spacing most is elkezdett működni, a szerepek letisztázódtak, és a kiegészítő emberek is sorra hozzák az extrákat, ennek köszönhetően a Cavaliers pihenten, sérülésmentesen és önbizalommal telve várhatja a főcsoportdöntőt, aminek immár toronymagas esélyese. Az idei Cavs ráadásul jobban áll, annak idején 4-1-re és 4-2-re végzett a Miami az első két körben, a konferencia-döntőben pedig hetedik meccs döntött a Boston ellen – nem akarunk ennyire előreszaladni, de utóbbi idén felettébb valószínűtlennek tűnik…

Az élet visszaadja a Cavsnek?

Tavaly előbb Kevin Love, majd Kyrie Irving dőlt ki a rájátszás-menetelés alatt, ami gyakorlatilag a bajnoki címbe került. Idén Keleten sorra sérülnek le a húzóemberek, a Miami-Toronto párharcban például a centerek – de Nyugaton sem rózsás a helyzet, hiszen a Warriors Curry-t nélkülözi, a Thunder és a Spurs pedig már minimum hat meccsen fogja gyötörni egymást, vagyis bármelyik csapat is jut nagydöntőbe, a húzóembereik ki lesznek zsigerelve. A többi párharc alakulása is kedvezett a Clevelandnek, hiszen a többi három drámából még minimum két felvonás van hátra…

Változások jöhetnek Atlantában?

A párharc nagyjából feltárta, hogy miért esélytelen a Hawks jelenlegi formájában nagyobb eredményekre. Nyáron, amikor a luxusadó miatt DeMarre Carroll, a védekezés alapembere és Paul Millsap, az All-Star erőcsatár között volt kénytelen választani a Hawks, sokan feltették a kérdést, hogy miért egy olyan poszton engedett el klasszis játékost a csapat, amely poszt jelenleg a legnagyobb sláger a ligában. Kent Bazemore megadta a választ, alapvetően jól pótolta a kiscsatárt, ugyanakkor a gárda így is visszalépett egyet játékban – ugyanis Bazemore nem Carroll helyett, hanem Carroll mellett lett volna ideális, mivel Kyle Korverre idén már készültek az ellenfelek, így gyakorlatilag haszontalan volt támadásban.

Al Horford sokáig nagyon rossz matchup volt az ellenfeleknek, a liga azonban megváltozott az utóbbi időben. Centerben Horford emberei vagy gyorsabbak vagy erősebbek nála, de erőcsatárként sem igazán használható, mert hiába képes bedobálni a középtávoliakat, néha a triplákat, ez azért soha nem volt annyira erőssége, mint például Kevin Love-nak vagy a többi újhullámos erőcsatárnak – ráadásul erre a szerepkörre tökéletesen alkalmas Paul Millsap. A center szerződése lejár a nyáron, kérdés, hogy hosszabbítanak-e vele – pontosabban hajlandóak-e annyit adni neki, mint amennyit a piacon megkap majd, hiszen a keretben ott van Tiago Splitter és a fiatal Walter Tavares is.

Az is nagy kérdés, hogy a szerződése utolsó évébe lépő Jeff Teague marad-e Atlantában: hiába ligaelit irányító még mindig, Dennis Schröder egyre erőteljesebben dörömböl az ajtón, és februárban sem sok híja volt, hogy elcseréljék Teague-et. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Horford mellett idén nyáron Bazemore, jövő nyáron Splitter, Korver és Sefolosha kontraktusa is lejár, ráadásul 2017 nyarán Paul Millsap is kiléphet a szerződéséből, könnyen elképzelhető, hogy Georgiában akár földindulás-szerű változások is történhetnek idén nyáron.

Durant és Westbrook is tette, amihez ért

Már mi is pedzegettük a 3. meccs után, hogy a 2014-es MVP-nek lassan szólnia kellene Russell Westbrooknak, hogy hagyja abba a hero ballt, különben nagy bajban lesznek – de valószínűleg nem kellett szólnia, Westbrook is lenyilatkozta, hogy rossz felfogásban kosarazott. Akkor 10/31-es mezőnymutatót hozott össze, és ma sem dobott jól – de „csak” 18 mezőnykísérlete volt, és kiosztott 15 gólpasszt, minimális hibaszázalékkal (3 eladott labda), emellett volt 7 pattanója és 3 szerzett labdája, vagyis hátul is odatette magát. Kevin Durant így végre első opció lehetett, és be is állította saját pontcsúcsát a rájátszásban…

Semmi különös: Good Russ előbújt, Bad Russ elbújt

Amikor Westbrook nem erőlködi túl a meccseket, általában a Thunder is sokkal inkább emlékeztet csapatra, mint egy Westy&KD roadshow-ra. Hiába szórt Durant 41 pontot, mellette többen is kiválóan dobtak: Steven Adams 16, Waiters 17, Kanter 11 pontot termelt parádés mutatóval. Jól sikerült a három magasember (Ibaka, Adams és Kanter) rotációja is: Adams 36, a másik két nagyember 28-28 percet kapott - közülük Ibaka most nem villogott, de elvégezte a piszkos munkát védekezésben.

Most a Spurs játékát bontották le

Hátul borzasztó stabil volt az OKC, a 2. meccshez hasonlóan teljesen elvették a Spurs sokpasszos játékának élét: a vendégek egyszerűen képtelenek voltak tiszta dobóhelyzeteket teremteni a triplavonal környékén, és a negyedik negyedre teljesen kiismerhetővé vált a játékuk – a Thunder pedig lecsapott. Az összesen kiosztott 12 gólpassz nem jellemző a San Antonióra, Parkerék hiába járatták a labdát, nem nagyon találtak fogást az ellenfél védekezésén. Az első negyedben még ilyen játékokkal támadtak, aztán ez szépen lassan eltűnt…