Playoff-percek: lenullázott Portland

LMA csak leütés nélkül, Lillard úgy sem volt jó - mit lép Popovich? - Irving és a LeBron-baráti kör villant - látszik a Hawks gyengéje?

 

Mintha tudta volna, hogy mi az a Playoff

James és akik még féltették a playofftól a negyedik szezonját taposó, ám már háromszoros All-Star játékost, komoly és egyben meggyőző választ kaptak tőle. Kyrie Irving karrierje első rájátszás-mérkőzésén nagyon hamar bizonyította, hogy nem kell aggódniuk a Cavs drukkereknek, tudja azt a teljesítményt hozni, mint az alapszakasz során. Stevens mester rotálta rajta kisembereit, kevés sikerrel, ugyanis a félidőben már 20 pontnál járt Irving, s távolról 5/5-tel kezdett. Ami annak tükrében nem meglepő, hogy ebben a szezonban a liga legjobb tíz tripladobója között szerepel (41,5%), középtávolról pedig 48,2%-os pontossággal dob, mindkettő karriercsúcsot jelentő magasság. Ez a sokoldalúság teszi James mellett életveszélyessé, hiszen ha beengedik, akkor lenyűgöző test-kar koordinációjával könnyen harcol ki faultokat, kosár jó plusz büntetős akciókat, a gyűrűtől távol pedig vagy a zárásokból, vagy saját maga által megteremtett helyzetekből dobhat. Tény, hogy védőmunkában még bőven van fejlődési lehetősége (bár hozzá kell tenni, hogy előrelépett ebben a játékelemben is), viszont nem a palánknak háttal végzett munkája miatt csodáljuk Irvinget. Bár nem szabad túlzottan előreszaladni még a Cleveland soron következő párharcának/párharcainak elemzéséhez, de tény, hogy Irvingre alaposan készülniük kell a leendő ellenfeleknek.

Villant a LeBron-brancs

Mint ismeretes, több veterán játékos is James személye miatt írt alá Clevelandbe, eddig azonban nem sokat mutattak - a Celtics elleni első mérkőzésen végre megcsillantottak valamit tudásukból. Shawn Marion a harmadik negyed végén jelentkezett játékra, összesen egy percet kapott a meccsen, de azt maximálisan kihasználta: két gyors labdaszerzéssel mutatkozott be, a másodikból James Jones dobott buzzer-triplát, amivel kényelmes előnnyel fordulhatott a záró játékrészre a hazai csapat. Mike Millert még nem húzták elő a sufniból, de az előző években neki is voltak szép playoff-pillanatai. 

Szétszedték a Portland támadójátékát

Kényszerpályán mozog a Trail Blazers, hiszen a csapat két legjobb dobóhátvédje, Matthews és Afflalo (akik ráadásul extra kinti dobók) is maródi – így aztán Damian Lillard és LaMarcus Aldridge nyakába szakadt a feladat, hogy feltörjék a memphisi reteszt. Ez az, ami roppant kemény dió, nem is sikerült – a 25 kamerával rögzítő SportVU rendszer statisztikái el is árulják, hogy miért nem. Aldridge például 60 százalék felett tüzelt, amikor nem kellett leütnie a labdát (13 kísérlet), ha viszont le kellett pattintania legalább egyszer (21 kísérlet), ez a hatékonyság drámaian csökkent, 20% körülire esett vissza. A portlandi támadójáték másik méregfogát, az elzárás-leválásokat is szenzációsan védte le a Grizzlies: 57 ilyen szituációból nagyon kevés, mindössze 41 pont született – Marc Gasol különösen extra volt, 19 alkalommal játszották az emberére a pick and rollt, de ezekből a helyzetekből csak 10 pontot kapart össze a Trail Blazers. Damian Lillard ráadásul váltott őrizetet kapott: Conley és Tony Allen mellett Udrih és Jeff Green is dolgozott rajta, nem csoda az 5/21-es mezőnymutató…

A csendes pusztító

Beno Udrih-ot nem nagyon kell bemutatni az NBA-nek, a szlovén válogatott korábbi, idén 33 éves ásza 2004 óta játszik a ligában, kétszeres bajnok a Spurs-szel (2005, 2007) – aki azonban nem emlékezett volna rá (erről azért tett az elmúlt években Sacramentóban, Milwaukee-ban, Orlandóban és New Yorkban…), annak áprilisban, Conley és Allen sérülése után megmutatta magát. A Trail Blazersnél lehet, hogy nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, kifejezetten lazán fogták, amit Udrih nagyon szépen használt ki: 20 pontja mellett 7-7 gólpasszt és pattanót jegyzett, ami a kispadról jőve pláne megsüvegelendő. Az előző rájátszásban még nem kapott ekkora szerepet a Grizzliesben, idén viszont sokat profitálhatnak a rutinjából.

Leszámolás két mítosszal

Az NBA-t kicsit lazábban követők szótárában Kyle Korver arcképe szerepel a „catch-and-shoot tripla” kifejezésnél – ezt a skatulyát azonban kinőtte már a Hawks kiscsatára. Az alapszakaszban leütés után 46 százalékkal dobott a triplavonalon túlról (ezzel ligaelső!), a Nets elleni első meccsen 2/2 volt a mutatója. A másik oldalon Brook Lopez a liga egyik legrosszabbul pattanózó centereként van elkönyvelve – bár a Hawks nagyon rossz ebben a kategóriában, a most bemutatott 14 lepattanó dicséretes tőle. Különösen támadóoldalon élt Lopez, nyolc lehetősége volt támadót szedni, hatszor meg is kaparintotta a játékszert, összességében 20-szor ment a lecsorgókért, és 14-et be is gyűjtött. Összehasonlításképpen: az Atlantában Paul Millsap 22 esélyből hétszer vitte el a lasztit. 

Már most látszik a gyenge pont?

Az alapszakasz során is láthattuk többször, hogy az Atlantának akadnak gondjai a festékben igazán erős ellenfelekkel mind védekezésben, mind pedig támadásban – lepattanózásban a liga legaljához tartoznak. Ugyan a Nets erőssége sem feltétlenül ez, de Brook Lopez azonnal megmutatta, hogy komolyan lehet tőle tartani, mint ahogy a Hawks is megmutatta, hogy tudja a hibát: sokszor kettőzték Lopezt és arra figyeltek, hogy ő ne kapjon labdát, inkább feladták a perimétert. A Nets ezt most nem tudta kihasználni (5/20-al dobtak kintről Johnsonék), de a sérülésekkel bajlódó Millsap-Horford páros bizony gyenge pontnak számít ebből a szempontból jelenleg, és ha most nem is, később még komoly gondot jelenthet ez Budenholzer csapata számára.

A palánk alatt váltania kell a Spursnek

Nyilvánvalóan extra dobószázalékkal dolgozott a Clippers az első mérkőzésen, de ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a Griffin-Jordan párossal nem tudott mit kezdeni a címvédő. Az erőcsatár 26 pontja és 12 lepattanója mellett 6 gólpasszt és 3 blokkot is kiosztott, a center pedig igazi torony volt a gyűrű alatt védekezésben, valósággal elnyomták a texasiakat. Tim Duncan nem tudott érvényesülni mellettük, Diaw látványosan szenvedett, Tiago Splitter pedig közel sem tűnt egészségesnek – na de nélküle mi lehet erre a megoldás? Nagyjából semmi, a 2-2-ket így is viszonylag jól levédekezték Leonardék, nem repültek át felettük Jordanék, így azt kell elérniük, hogy kevesebb labdát kapjanak jó helyzetben a magasemberek – illetve az se ártana, ha ehhez nem kellene kintről mindig belépegetni, mert a LAC máskor is be fogja szórni 50% felett az üres hármasokat…

Ez a Clippers már másik Clippers

Doc Riverstől sokan a javuló védekezést várták tavaly a csapatnál, de ez még csapatszinten váratott magára – most viszont már egyértelműen történt előrelépés ezen a téren. Nagyon tudatosan és aktívan játszottak hátul a kaliforniaiak, jól olvasták a kulcsokat és sok esetben el tudták venni Leonardék dobásait – a kiscsatárt például rengetegszer csapdázták be, és ő nem is tudott mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Erre a védekezésre és a már taglalt magasember-párosra lehet építeni a továbbiakban is, de kérdés, hogy meddig bírhatják ezt Paulék kvázi hétemberes rotációval – ahogy az is biztos, hogy Popovich előbb-utóbb meg fogja találni a réseket a pajzson. Egyébként kis szerencsével ma is megtehette volna ezt, de Danny Greenék dobásai ma még nem ültek…

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus