Playoff-percek: másfajta Death Lineup a Golden State-nél

Mit tehet a Philly-spacing ellen a Heat? - a Rondo-Holiday páros mellett nem volt rés - valami más is kell a Washingtontól - mire elég a mély kispad a Torontónál? 

Ekkora előny senki ellen nem fér bele

Borzasztóan játszott a Portland hátvédpárja az első félidőben, a másodikban aztán fokozatosan melegedett be Damian Lillard és CJ McCollum, de a végjátékban több bosszantó hibát is elkövettek. Ez a statisztikai tábla mindennél többet mond, ugyanakkor üzenet is a Peilcansnek, hogy a következő meccs sem lesz könnyebb…

Anthony Davisnél átszakadt a gát

A 2012-es draftelső eddig mindössze egyszer, 2015-ben kóstolhatott bele a playoffba, de a bajnoki cím felé menetelő Golden State akkor meg is „utáltatta” vele a rájátszást, 4-0-val kisöpörte a New Orleanst. Azóta lemaradt az utószezonról, vagyis a mai Davis első playoff-győzelme volt, amiért tett is bőven, 35 pontot termelt 14 pattanóval és 4 blokkal, illetve teljesen dominálta Jusuf Nurkic-ot, a bosnyák mindössze 25 percet volt fent, egyszerűen túl statikusnak tűnt mellette.

A Rondo-Holiday duó mellett nem voltak rések

A két korábbi All-Star hátvéd egészen félelmetes produkciót tett le az asztalra, lábon végig ott tudtak maradni Lillard és McCollum előtt egy-egyben és elzárás-leválás játékok után is, egyszerűen nem nyíltak meg az utak a gyűrű felé, így az első félidőben a vendégek megölték a Portland betörés-ziccer/kiosztás játékát. A második félidőben ugyan elkezdtek beesni a hazai húzóemberek hármasai, mert 48 percig Rondóék sem képesek levédeni egy playoff-csapat alapjátékát, és fokozatosan vissza is kapaszkodott a Trail Blazers, azonban Lillard a végére teljesen kikészült a fizikális játéktól, nem bízott már a kinti dobásaiban, ezért elkezdte támadni a gyűrűt – ezt köszönték szépen a vendégek, vagy betakarta Davis, vagy a hátvédek ütközték le nagyon okosan. Fontos kérdés, hogy mit kezdenek ezzel a védő lábmunkával a következő meccsen, mert Lillard és McCollum bármennyire is jó játékos, nem olyanok, mint például Steph Curry, aki hátrébb lép egyet, és 8-9 méterről is bevágja a hármasokat – jó kinti dobók, de ehhez ki kell dolgozni a helyzeteket, különösen McCollum számára, és azt se feledjük, hogy a társaikat is csak így tudják bevonni.

Evan Turner fontos játékai

Mi is kiemeltük a beharangozóban, hogy Turner X-faktor lehet, többek között a negyedik negyed végjátékában borzasztó fontos labdát szerzett, és szinte lehetetlen szögből tett vissza egy támadópattanót – összességében 13 pontig, 7 pattanóig, illetve 1-1 szerzett labdáig és blokkig jutott, láthatóan kiváló formában van. Nem adott viszont gólpasszt, játékszervezésben nem igazán építettek rá, ha (látva Lillardék szenvedését) sűrűbben adják a kezébe a labdát és a kisebb-gyengébb védők ellen többször bonthat kettő-kettőkből, az még nagyobb pluszt jelenthet a Portlandnek.

Megvan a nyerő taktika Kevin Durant ellen

Gregg Popovichot a meccs utáni sajtótájékoztatón kérdezték, hogy mi a helyzet azzal, hogy Danny Green fogja Durantet, amire a Spurs mestere a megszokott módján válaszolt: "hétfő estig megnövesztjük Dannyt 4-5 inch-csel, megmondjuk neki, hogy ugorjon magasabbra és mozogjon gyorsabban – ezután megkérjük Kevint, hogy legyen szíves ne legyen ennyire jó".

Kawhi Leonard és a nehéz helyzetek

Az említett, veterán Danny Green szerint egyébként bármennyire is furcsán hangzik ez egy olyan csapatnál, ahol ott van a sokat látott Parker, Ginobili, Gasol, Aldridge, Gay vagy éppen ő, csapatként együtt rutintalanok, még nem kiforrottak a csapaton belüli szerepkörök, és néha egyszerűen elizgulták, túlreagálták a szituációkat. Az ESPN újságírója, Michael C. Wright még a meccs előtt hozott is egy idevágó statisztikát. Ha a támadásból már csak öt másodperc vagy kevesebb volt hátra, a 2016-17-es szezonban 38 esetben, messze a legtöbbször Kawhi Leonard kezébe adták a labdát és egy-egyben támadta a védelmeket, és ebből 1.09 pontot hozott össze átlagban – idén Danny Green maradt ott legtöbbször a védővel (13 esetben), és mindössze 0.46 pont jött tőle. A az 1.09 és 0.46 pont közötti differenciát nem kell magyarázni, míg a 38-13 azt mutatja meg, hogy mennyire nem akadt senki, aki idén stabilan meg tudta volna oldani ezeket a helyzeteket.

A Warriors előkapott egy védekező death lineupot

A címvédő mindenkit rendesen elaltatott az utóbbi hetekben, mivel úgy tűnt, Steph Curryt igyekeznek pótolni a kezdőötösben, Quinn Cook pedig villogott is annyira, hogy elhomályosítsa a szemeket. Andre Iguodala kisebb sérüléseit kúrálgatta az elmúlt időszakban, sokat nem lehetett tudni az állapotáról, hogy játszik, nem játszik, mennyit játszik, milyen formában van – hamar megkaptuk a választ, hiszen Steve Kerr a kezdőbe tette. A Thompson-Iguodala-Durant-Green-McGee ötös állt fel a kezdéshez, és az első negyedben összesen 17 ponton tartották a Spurst. Iguodala végül 23 percet, McGee alig 16-ot volt fent, és mindketten +16-os plusz-mínusz mutatóval zártak. Nem volt meghatározó szerepük a második félidőben, de sebészi pontossággal elvégezték a dolgukat: a mérkőzés elején elvették a vendégek önbizalmát támadásban, segítettek kiépíteni egy 10-12 pontos előnyt, amire építve aztán a Golden State könnyedén menedzselte a meccset.

Mit lehet kezdeni ezzel a Philly-spacinggel?

Joel Embiid nélkül Amir Johnson kezdett a Phillynél ötösben, de erre megvolt a Heat válasza és az első félidőben többé-kevésbé rendben is voltak a vendégek - igaz, ekkor is kellett hozzá egy kiváló dobóforma Olynykéktől, de vezetni tudtak a nagyszünetben. A második félidőt azonban már Ersan Ilyasovával centerben kezdte meg a Sixers, még több helyet és még brutálisabb kinti tűzerőt biztosítva Ben Simmonsnak, ez a sor pedig olyan ellenállhatatlan volt, hogy négyen is extra dobóformában tüzeltek és végül bőven 60% feletti triplamutatóval 30 pontot raktak közé - raádásul Erik Spoelstra nem tudta használni Hassan Whiteside-ot sem, ekkor már gyakorlatilag nem is volt értelme játszatni. Papíron van jó small-ballja a Heatnek, de ahhoz, hogy ez működjön, mindenképpen sokkal jobb egyéni teljesítményekre van szükség, Dragic, Tyler Johnson, Josh Richardson részéről sokkal több kell, mint ahogy James Johnson és Winslow védekezéséből is sokkal többet kell megmutatni, főleg Simmons ellen - ők limitálhatják valamennyire, de ez elsőre semennyire sem sikerült. Plusz nem ártana kezelni Whiteside fejét, mert megint nehezen viselte, hogy nem kerül pályára - ugyan Spoelstra azt mondta, hogy ilyen volt a matchup, de a keret legdrágább játékosát azért jobban ki kellene használni. Plusz az is érdekes kérdés, hogy mi lesz Dwyane Wade-del, aki 19 percet játszott mindössze, pedig még ő volt a legpotensebb a hátvédsorban - valószínűleg nagyobb szerepet kell neki adni egy ilyen rájátszás-párharcban.

Ben Simmons egészen különleges

Már az alapszakaszban is Magic Johnson statisztikáihoz (12 tripla-dupla újoncként) hasonlították a döbbenetes szezont futó Sixers-újoncot és rögtön a playoff első meccsén is előkerült a legenda neve: Simmons 14 gólpasszt (ezekből szinte kizárólag ziccer, vagy jó tripladobó helyzet lett...) osztott ki élete első rájátszás-mérkőzésén, erre pedig csak Magic volt képes eddig a liga történetében, ő 16-tal nyitott 1980-ban. Még egy adalék, hogy milyen gyorsan tanul: az első félidőben még kevésbé ízlett neki a Heat védekezése, öt labdát is eladott, amely a legtöbb számára az egész szezont tekintve egy félidő alatt. Aztán a másodikban már egyetlen egyszer sem hagyta el a játékszert. Persze ez még csak egy meccs, messze még a vége, stb., de hogy egy kincsre lelt vele a Philly, ahhoz nem férhet kétség...

Mire elég a mély kispad?

A rájátszásban hagyományosan beszűkül a rotáció és kisebb lesz a jelentősége a hosszú cseresornak, de sosem árt, ha nem csak egy-két, érdemben bevethető játékos várja a lehetőséget a padon. A Toronto cseréi az alapszakaszban is villogtak, sőt, mondhatjuk, hogy Dwane Casey rendszerében évek óta fontos szerepe van a minél hatékonyabb második ötösnek és a Wizards elleni első meccsen sem félt használni cseréit a tréner, összesen tizenegy játékos lépett pályára és többen is komoly értéket tudtak hozzáadni - Siakam és Nogueira kemény védekezéssel és fontos játékokkal, Wright és Miles triplazáporral szállt be, az is belefért, hogy VanVleet ne lépjen pályára, meg az is, hogy Powellnek egyelőre ne nagyon jusson játékperc. Vannak tehát tartalékok ebben a gárdában még úgy is, hogy ha az ellenfél kellően limitálja a Lowry-DeRozan párost, a 23 ponttal és nagyon fontos triplákkal jelentkező Serge Ibakáról pedig Scott Brooks, a Wizards mestere is elismerően beszélt, szerinte a liga egyik legjobban dobó magasemberéről beszélünk, aki kulcsfaktor lehet ebben a párharcban. 

Valami más is kell a Washingtontól

Alapvetően jól megszervezte csapata védekezését Scott Brooks, az utóbbi években látott Torontót szépen megfogták a fővárosiak - Kyle Lowry és DeMar DeRozan alapjátékaiból felkészültek, koncentráltak, meg is csinálták, amit kellett. Csak éppen volt válasza erre a Raptorsnak, a sokszor látott elzárás-leválások után hiába végezte el a dolgát a Wizards, mindig volt egy extra passz, érezhetően készült erre a védekezésre a hazai csapat - ebből jöttek az üres triplák, a jó kinti dobóhelyzetek. Na de mit lehet még lépni fővárosi oldalon? Az elsődleges tervet remekül megcsinálta a gárda, mégis kikapott - túldobni a Torontót nem tűnik vállalható opciónak, ha viszont a következő meccset is elbukja a gárda, akkor komoly teher lesz rajta otthon. Egy gyorsabb, mozgékonyabb small-ball észszerűbbnek tűnik, sokkal több Satoranskyval, Oubre, esetleg Frazier nagyobb szerepével, aztán meglátjuk, hogy mit eredményez ez a festékben Ibaka és Valanciunas ellen?

Megtört a jég

Utoljára a 2001-es második körben tudta megnyerni egy playoff-párharc első meccsét a Raptors, akkor Allen Iverson Sixerse ellen sikerült ez - igaz, annak végén kikaptak 4-3-ra. Ezt követően 2002-ben a Pistons (2-3), 2007-ben a Nets (2-4), 2008-ban a Magic (1-4), 2014-ben a Nets (3-4), 2015-ben a Wizards (0-4), 2016-ban a Pacers (4-3), a Heat (4-3) és a Cavs (2-4), 2017-ben pedig a Bucks (4-2) és a Cavs (0-4) ellen is vereséget szenvedett a széria első meccsén a társaság. Ez összesen tíz olyan párharcot jelent zsinórban, amelynek az első felvonását elvesztette a Toronto és ezek közül hatszor ráadásul pályaelőnyben volt...

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus