Playoff-percek: merre tovább, San Antonio?

 

2012 újratöltve?

Két évvel ezelőtt is a Spurs játékától olvadoztak a szurkolók és szakértők egyaránt, Popovichék pedig 2-0-ra vezettek is az OKC elleni nyugati döntőben. Itt aztán Scott Brooks húzott egyet, amivel megállította Tony Parkert és kifogta a szelet a San Antonio vitorláiból – sorozatban négy meccset nyert a Thunder és bejutott a nagydöntőbe, ahol a Miami Heat ellen mérkőztek pályaelőnyből. Ugyan ez még arrébb van, de a sima 2-0-ról azonnal kiegyenlítettek, a Spurs játéka nem működik, ellenben a Durant-Westbrook páros szárnyal – közben keleten a Heat a döntő kapujában…

Történelmi számok

Az OKC-t győzelemre vezető Russell Westbrook csatlakozott Michael Jordanhez a playoffban 40 pontos, 10 gólpasszos, 5 labdaszerzéses meccsek listáján. Rajtuk kívül senki más nem produkált még hasonló számokat – MJ is 1989-ben utoljára. A kisebb sérüléssel bajlódó és így csak pár percet játszó Manu Ginobili pedig megelőzte Bill Russelt és ő lett a rájátszás legponterősebb játékosa – a balkezesek között.

Ibaka az igazi MVP?

A spanyol erőcsatár nélkül osztálykülönbség volt a két csapat között a Spurs javára, azóta viszont megfordult a kocka: visszatérése óta kétszer is simán megfogta az OKC a San Antoniót, Iblocka pedig 12 pontot, 7,5 lepattanót ill. 3,5 sapkát átlagol. A festékben ma is több pontot szerzett a Thunder, ráadásul a lepattanókban sem maradtak alul – úgy látszik, az ő játéka aranyat ér Scott Brooks csapatának.

Parker = Spurs-offense?

Már a harmadik meccsen sem villogott Tony Parker és akadozott is a texasiak támadójátéka, ma viszont ismét ékes példát láthattunk arra, hogy ha ő nem tud lubickolni, csak szenved a San Antonio. Két évvel ezelőtt is őt iktatta ki Sefolosha, amire nem is tudott reagálni Popovich, most pedig a Westbrook-Jackson hátvédpáros ellen képtelen alkotni. Ugyan ő eljutott 14 pontig, de társait nem tudta helyzetbe hozni, nem igazán sültek a triplák és a palánk alatti játékosok is ritkán kerültek jó, tőlük megszokott helyzetbe. A Dallas ellen is csak a hetedik meccsen alkotott igazán Parker és csak azon az egy összecsapáson nyert simán a Spurs – úgy látszik hiába a tökéletes rendszer, az irányító jó játéka nélkül mit sem ér.

Mit léphet a Spurs? 

Ne írjuk még le a San Antoniót, mivel rutinos játékosokkal és szakvezetéssel rendelkeznek. Egyértelműnek tűnik, hogy Reggie Jackson kezdőbe tételére valamit reagálnia kell a Spursnek, mert a hátvéd gyorsasága és sokoldalúsága eddig a párharc egyik kulcsa. Elképzelhető, hogy Danny Green kikerül a kezdőből, és helyette vagy egy rutinosabb (Ginobili?), vagy egy alacsonyabb és gyorsabb (Mills? Joseph?) játékos kerül be a kezdőbe, akinek vannak irányítói kvalitásai, így támadó oldalon meg tudja egy kicsit osztani a Thunder figyelmét. Az ugyanis komoly gond, hogy Parkernek nincs alternatívája, mert Green nem szervező, Leonard pedig bármennyire is szembántóan sokoldalú, ebben a játékelemben nincs otthon – vagyis az OKC-nek "csak” Parkert kell megoldania a periméteren, ezt a leckét pedig szépen felmondják azok után, hogy Ibaka visszatérésével stabilizálódott a palánk alatti védekezésük.

Egy másik megoldás lehet a Spursnél, ha a hátsó alakzatot akarják megbontani, vagyis Tim Duncan kezdi el erőszakosan támadni a gyűrűt pozícióban, és megpróbálja faultgondokba kergetni az ellent. Ez egy elég nehéz, de közel sem embert próbáló feladat lenne Timmy-nek, aki még így közel a 40-hez is nem csak tudja, mit kellene tenni, de végre is tud hajtani néhány ravasz megoldást. Jelenleg a Thunder gyakorlatilag mindenhol a komfortzónában van, ezen a két helyen látjuk úgy, hogy meg tudná fordítani a párharc menetét a SAS – abban az elmúlt két meccs fényében nem nagyon bízhatnak, hogy limitálják valamelyik extraklasszist. Vagy rámennek a triplára, és megpróbálják szétdobni az ellenfelet kintről – lehet, hogy pont ezt a kétségbeesett és Popovich edzői kvalitásaihoz képest primitív taktikai húzást nem várja senki az OKC-nél.