Playoff-percek: mi lesz veled, D-Will?

 

Parker combján múlhat a Spurs szezonja?

Az irányító pazar formában játszott a Dallas elleni hetedik meccs óta, azonban ma tíz percnyi játék után dobott pont nélkül vonult az öltözőbe, mivel a combhajlító izmában fájdalmat érzett. Parker nem is tért vissza és bár nélküle is nyert a texasi csapat, egy nem teljesen egészséges karmesterrel közel sem ugyanaz a Spurs, mint vele. Hogy mennyire más, azt tavaly a nagydöntő hajrájában láthattuk – a hetedik meccsen már szintén komoly fájdalmai voltak és nem is tudott hasznára lenni csapatának. Ha ez ismét megtörténik, mindegy, hogy Duranték vagy Paulék jönnek szembe, komoly bajban lehet Popovich…

A Spurs fiatal második vonala előlépett

Parker sérülése ellenére nem esett kétségbe a Spurs (ahogyan az alapszakaszban sem), Danny Green (26 éves), Kawhi Leonard (júniusban lesz 23) és Patty Mills (25) révén nagyon könnyedén söpörték el az útból a Trail Blazerst. A tavalyi döntőben triplarekordot összehozó Green az idei playoffban még csak a párharcok végén teljesít kiválóan: a Dallas elleni hatodik meccsen 17, a hetediken 16 pontot szerzett, ma a Blazers ellen 22-t. Érdekesség, hogy a Portland elleni előző négy összecsapáson is 22 egységig jutott – de összesen. Kawhi Leonard az egész párharcban klasszis számokat hozott: kerek 17 pontot átlagolt, mezőnyből 56 százalékkal, ezen belül a triplavonalon túlról 53 százalékkal tüzelt, szedett 7.6 lepattanót, valamint szerzett 2.8 labdát, ráadásul nagyon kiegyensúlyozottan játszik. Patty Mills négy meccsen ért el legalább 10 pontot, összességében 11 pontot átlagolt, 55 százalékkal dobott, a triplákat pedig 57 százalékkal értékesítette. Mellettük Manu Ginobilinek és Boris Diaw-nak nem kellett megszakadnia, két kipihent rutinos róka nagyon sokat érhet még a főcsoportdöntőben. 

"Leszázalékolták" a Blazerst

Ha a San Antonio - Portland párharc teljes statisztikáját nézzük (vagyis azokat is, akik csak percekre kerültek pályára), az erőviszonyokat jól érzékeltető érdekességre bukkanhatunk: Popovich edző csapatában 9 játékos célzott legalább 50%-kal mezőnyből (de nincs köztük Tim Duncan), a másik oldalról viszont csak 2 spílernek sikerült ez: Willy Bartonnak és Dorell Wright-nak. Wright 1/2-es mezőnyözéssel hozta össze a "varázsszámot", tehát a fontosabb embereket szépen leradírozták a texasiak.

Ray Allen, a "gyilkos”

A dobóhátvédet rendkívüli módon utálják az ellenfelek hívei, talán a legjobban a Spurs-drukkerek a tavalyi nagydöntőn eleresztett dobásáért. Pat Riley és Erik Spoelstra nagyjából ezt is várja el tőle: az utolsó percekben halálos nyugalommal szórja be a hármasokat. Ma megint megtette ezt, 0/6 triplánál tartott 32 mp-cel a vége előtt, amikor Chalmers a tiszta dobóhelyzetet odapasszolta neki (ahogy két napja Bosh-nak is) és bár nem volt tökéletes a labda, Ray-Ray könyörtelenül bevágta a meccsfordító hármast. Nem is volt igazi dobóhelyzet (ugrani kellett a labdáért és már repült felé a védő), de neki ez persze nem akadály – márpedig amíg így lehet rá számítani a találkozók végén, sok szurkoló fogja a pokolba kívánni…Paul Pierce és Kevin Garnett az idei találkozójuk után még kevésbé fogja majd erőltetni a közös programokat. 

Bedőlt az idei projekt

Lehet ugyan Brook Lopez sérülésére fogni, de Prokhorov megalomán terve csúfos kudarcot vallott Brooklynban. Már az alapszakasz sem sikerült úgy, ahogy kellett volna, az első körben majdnem kiestek a csikócsapat Toronto ellen, a célpontnak tekintett Heat pedig simán leradírozta őket. Joe Johnson próbált vezér lenni, Paul Pierce is hozta, amit kellett, de Deron Williams árnyéka volt önmagának, Kevin Garnett és Andrej Kirilenko pedig kis túlzással használhatatlannak bizonyultak. Tény, hogy a centerrel másképp nézett volna ki a csapat, de mivel Garnett gyakorlatilag elfogyott és Pierce sem lesz fiatalabb, kijelenthető, hogy a jelenlegi formában jövőre sem lesz itt bajnokcsapat…

Büntet a Heat

Mint azt már írtuk korábban, a Miami-Brooklyn párharcban nagy különbség volt a két csapat sztárjainak büntetőzése között. Nos, a Nets négy húzóneve, Garnett, Pierce, Johnson és Williams összesen 27 szabaddobást tudott kiharcolni az öt meccs alatt, ami igen csekély szám - Shaun Livingston egymaga 19-szer állhatott a vonalra. A floridaiaknál a három húzóember, James, Wade és Bosh 86-szor büntetőzhettek, melléjük csatlakozott Ray Allen 17 kísérlettel. Érdekesség, hogy James egymaga kétszer annyi egypontost harcolt ki, mint a másik oldal sztárjai: 54-et.  

Merre tovább, D-Will? 

Néhány évvel ezelőtt, amikor a sok-sok jó és fiatal irányító még nem jelent meg a ligában és okozott dömpinget a poszton, Deron Williams Jazztől történt megszerzése hatalmas fegyverténynek számított New Jersey-ben. Az elmúlt 2-3 évben azonban kinevelődött egy új hátvéd-generáció, miközben D-Will rengeteget volt sérült, formahanyatlással küszködött – és öregedett: június végén betölti a 30. életévét a 9. szezonját lehúzó játékmester. Amikor a 2007-es rájátszásban másodévesként a főcsoportdöntőig vezényelte a Jazzt, akkor sokan és joggal gondolhatták, hogy posztján a következő 8-10 év egyik meghatározó játékosa lehet – ám, bár megjárt két olimpiát, három All-Start, a nagy áttörés nem sikerült.

Most már ott tartunk, hogy a drukkerek "Ki látta Deron Williamst?" plakátokkal ragasztják tele Brooklynt, a nagyon súlyos térdsérülésből visszatérő, lassan 29 éves cseréje, Shaun Livingston pedig sokkal hasznosabb volt az idei playoff-ban, mint a kvázi labdafelhozatalra és oldalpasszokra vállalkozó D-Will – talán nem is véletlen, hogy a Nets vezetőségéből lenyilatkozták: Livingston megtartása a gárda idei legfontosabb célja. A liga idén 14. legjobban fizetett játékosának egyébként 2017-ig van kontraktusa, ami közel 63 millió dollárról szól, mondhatni, hogy cserélhetetlen a szerződése. A Brooklynnál csak reménykedni tudnak, hogy összeszedi magát a hátvéd, és a visszatérő Brook Lopezzel párban ő is sokkal hatékonyabbá válik – Lopez mellett talán Williams is megfiatalodik, ha már idén az ellenkezője történt: hozzáöregedett Kevin Garnetthez.