Playoff-percek: mindig a régi nóta Oklahoma City-ben

Westbrooktól csak örökölni lehetett

Borzasztó dobószázalékkal operált a Thunder hátvédje (a mai meccs után irányítónak nevezni méretes túlzás lenne), ami nem lett volna baj, ha nem emelte volna rá a gyűrűre 31 alkalommal a labdát. Az már az elején látszott, hogy komoly gondjai vannak a középtávoli dobásokkal, így a védői egy idő után be is húzódtak róla, hagyták dobni. Bad Russ pedig beindult, a labdavezetések utáni bontásokból alig-alig passzolt – vagy eldobta a tripláról, illetve 5-6 méterről, vagy betört, de egyikben sem volt nagy köszönet. A hajrához közeledve úgy tűnt, hogy magára talál, azonban a végjátékban két megmagyarázhatatlan labdaeladása is volt, majd az utolsó játéknál megpróbált eladni egy „Reggie Millert” (tripladobás közben szétdobja a lábait, hátha beleakad a védőbe és kap egy faultot). Ez sem jött be, a Spurs veteránja, David West jóval rutinosabb annál, hogy ilyeneket megegyen.

Csak a régi nóta

Futni, futni, futni – láthatóan ez volt Billy Donovan taktikájának központi eleme, de hiába alkalmas erre a keret, a Spurs ellen most nem jött be az atletizálás. A csapat motorja, Westbrook szokás szerint túl is pörgött – ilyenkor jó lenne, ha Kevin Durant rászólna a csapattársára, erre azonban úgy tűnik, várhatunk. Pedig megint megvoltak a fegyverei a Thundernek, mert KD kiválóan dobott (10/18 mezőnyből), Serge Ibaka pedig erőcsatár létére 5/6-tal célzott – a triplavonalon túlról! Mégis összesen csak nyolc mezőnykísérlete volt, ennyire éles játékost nem „etetni labdával” luxus, amit az OKC a Spurs ellen nem engedhet meg magának, ha tovább akar jutni. Persze aki az elmúlt években követte a Thundert, annak nem meglepetés az, ami történik: Westbrook túlpörög, Durant kezéből is kiveszi a labdát, a csapat pedig kikap – a Spurs rutinrókái pedig pontosan tudják, hogyan kell ilyenkor játszani.

Lenne helye Durantnek a Spursben

Durantre állítólag a Spurs is rámenne nyáron, a szabadügynök kiscsatár helyét azonban első blikkre nehéz lenne megtalálni a SAS rendszerében. A mai meccsen viszont szépen látszott, hogy Kawhi Leonard támadásban kvázi dobóhátvédként is képes extra produkcióra, ha az ő kezében van a labda. Nagyszerűen vezényelte a lerohanásokat, szépen bontogatta a védelmet, kiharcolt 14 büntetőt, mezőnyből 50 százalék felett tüzelt – így Tony Parkernek az első meccshez hasonlóan újra több helye volt, amit 19 ponttal és 5 gólpasszal hálált meg. A mai mérkőzés alapján a Parker-Leonard-Durant trió elég szépen működne…

Gregg Popovich reagált

A Spurs szakvezetője is látta, hogy hiába termel elképesztő százalékkal LaMarcus Aldridge, ha túl sokat van nála a labda, megáll a csapat támadójátéka. Az erőcsatár most is 21 mezőnykísérlettel dolgozhatott, és volt 10 kiharcolt büntetője is, de ezúttal nem róla szólt a meccs a támadóoldalon, hanem a periméteren operáló Leonardról és Parkerről. Pop szokásához híven szívfájdalom nélkül ültette le még Tim Duncant is: a San Antonio legendája a második mérkőzés 28 perce után most alig 14-et volt a pályán, mindössze 2 pont, 1-1 pattanó, gólpassz és blokk fűződik a nevéhez – helyette egy másik veterán ex-All-Star, David West kapott 25 percet.

A végjáték a hibákról szólt

Az utolsó percekben Westbrook két olyan labdát adott el, amiért serdülőben leültetik 1-2 percre gondolkodni a játékosokat, de nem csak ő hibázott. Kevin Durant sem állt a helyzet magaslatán, ő a pályán keresztbe passzolt egy olyan csapattársnak, aki nem volt ott – de Leonard is eladott egy labdát kritikus pillanatban. A Spurs sztárja azonban gyorsan javított: előbb 96-94-nél kibrusztolt egy támadópattanót, majd 98-96-nál két büntetőt, amiket be is dobált. 

A Cleveland továbbjutott?

Nem kell sokáig keresgélni, hogy az NBA 70 éves történetében mennyi csapat tudott fordítani 0-3-ról, azaz mennyi esélye van az Atlantának a továbbjutásra. A szám kerek: 0.

A Hawksnak még egy lehetősége maradt

Mike Budenholzer nem volt annyira „tökös”, mint egykori tanítómestere, Gregg Popovich: Kyle Korvert ugyan kivette a kezdőcsapatból, és a védőspecialista Thabo Sefoloshát tette a helyére, de ezzel csak ideig-óráig tudott gondot okozni a Cavaliers rendszerében. Ott ugyanis Channing Frye jelentkezett játékra, és gyakorlatilag lényegtelenné tette, hogy ki játszik az alsó posztokon az Atlantában. A kiváló kezű erőcsatárra ugyanis vagy Horford, vagy Millsap jutott védekezésben, őket viszont simán átdobta. Budenholzernek így bele kellett harapnia az egyik kezébe: Horford hiába dobott extrán (11/15 mezőnyből), 31 perc alatt mínusz 26-os plusz-mínusz mutatót hozott össze. Helyette a mozgékonyabb Kris Humphriest kellett többet játszatnia, aki nem rossz kezű játékos, de fasorban sincs Horfordhoz képest. És hogy miért nem volt tökös Budenholzer? Azért, mert már az előző meccsen is látszott, hogy a 25 triplát beverő Cavaliers ellen nem működik a Millsap-Horford duó. Nem állítjuk, hogy ha kezdettől megbontotta volna őket, és átáll small-ballra, akkor nyernek – de így megint az lett a vége, hogy a Cleveland irányította a meccset. Márpedig ha Jamesék erre lehetőséget kapnak, akkor győznek. 

Ez így nem működik

Tavaly remek alapszakaszt produkált a Hawks, de a keleti döntőben simán, 4-0-ra kapott ki a Clevelandtől - bár ezt még lehetett arra fogni, hogy mindkét oldalon voltak hiányzó kulcsemberek, és nem volt reális a végeredmény. Idén azonban látszik, hogy ez az Atlanta teljes kerettel sem képes komoly célok elérésére: minimálisan sem tudták megtörni a Cavs játékát, rengeteg üres dobást vállalhattak Jamesék, és nincs meg az a veterán mag vagy egy-egy joker játékos a kispadon, aki képes előlépni ilyen helyzetekben. Emellett két éve gond náluk a lepattanózás, ezt pedig most is csúnyán megbüntették Tristan Thompsonék, és korlátlan Cavs-uralom volt a palánk alatt. Olyan érzésünk lehet, hogy ez az Atlanta jó csapat, de ebben a szerkezetben ennyi a maximum, amit várhatunk tőlük.

Lendületből a döntőig?

Az edőváltástól, problémáktól és LeBron James "érdekes" megnyilvánulásaitól hangos alapszakasz végére összeállt a Cleveland, ez a lendület pedig úgy fest, hogy megmaradt - elöl-hátul rendben vannak, sőt, egészen extra dobóformát mutatnak. Mindenki nyugodt és magabiztos, a keret mély, több szerkezetben is tudnak játszani, hihetlen tűzerejük van, eközben viszon a palánk alatt is képesek büntetni. Ők az egyetlen csapat, amelyik még veretlen a playoff során, úgy fest, hogy ezt a sorozatot maximum öt meccs alatt lezárják, eközben a másik keleti szériában már volt két hosszabbítás, és jó eséllyel hat-hét találkozóra számíthatunk. A keleti döntőre jelen állás szerint pihentebben, sokkal egészségesebben érkezhetnek meg, mint ellenfelük, sőt, az esetleges döntőt majd a kőkemény nyugati csatározások győztese ellen vívhatják - most minden rózsás Clevelandben...