Playoff-percek: Paul George elkezdett védekezni, DeRozan pedig támadni

Paul George nem csak támadásban, hanem védekezésben is szenzációs volt. Mi lesz a károgókkal, ha a PO végéig kitart a Pacers most megszerzett momentuma?! DeMar DeRozan ugyanazt erőltette, mint az első meccsen, de most beestek a labdái. Jimmy Butler idén is sztahanovista üzemmódba váltott. Idegenben otthon. Minimálisra csökkent a Bulls esélye a továbbjutásra, de volt már két olyan gárda, akinek innen sikerült fordítania - az egyikük  a végén még bajnokságot is nyert. A Wizards lehet az egész rájátszás abszolút meglepetéscsapata?

 

Vogel azonnal reagált: győzelem

A sorozat első meccsén nagy meglepetésre tudott nyerni az Atlanta, mintha felkészületlenül jött volna a Pacers: nem tudtak mit kezdeni a Millsap-Antics kettős kinti dobásaival, Jeff Teague azt csinált, amit akart, közben pedig támadóoldalon sem voltak eredményesek. Ezúttal mindkét komoly gondot orvosolta a keleti győztes, Paul George-nak kellett megfognia Teague-et, az irányító pedig a 28 pontos első meccs után mindössze 14-ig jutott, ráadásul a teljes második félidőben egyetlen kosarat szerzett. A mozgékony magasok ellen Scola volt a csodafegyver, az argentin a padról beállva remekelt támadóoldalon és védekezésben is tudta tartani a lépést Millsapékkel – a pontot az i-re a vendégek botrányos kinti dobásai tették fel. Taktikailag újított az Indiana, ami ellen lehet jobban játszani az Atlantának, de ha az első meccs forgatókönyvét szeretnék látni két nap múlva is, nekik is reagálni kell.

Megint a harmadik negyed

Az első meccsen 30-16-ra nyerte ezt a játékrészt a Hawks, így végül kényelmes sikert könyvelhettek el. A szünetből ezúttal a Pacers jött ki jobban, 31-13-ra húzták be a periódust, innen már nem volt visszaút a Sólymoknak.

Ha valami, akkor ez lehet a fordulópont az Indianának

Az első félidőben olyan volt, mintha semmi sem változott volna, többször is 10 pont körüli előnye volt a nyolcadik kiemelt Atlantának, de a harmadik etapban végre azt a Pacerst láthattuk, mely az alapszakasz első felében menetelt. Bár Roy Hibbert még mindig csak árnyéka volt önmagának, csapatként hosszú idő után először ment igazán a Vogel-legénységnek, s láthattuk is, hogy mekkora energiákat szabadított ez fel Stephensonékban. Úgy fest, megvan végre a momentum, mi lesz a gyakorlatilag tét nélküli időszak - kétség kívül ijesztőnek tűnő - bukdácsolása miatt károgókkal, az Indianát már el is temetőkkel, ha kitart a PO végéig?!

Igazából nem változott semmi

A Toronto-Brooklyn párharc második meccse gyakorlatilag ugyanazt hozta, mint az első, annyi különbséggel, hogy most DeRozan dobásai beestek. A hazaiak játéka gyakorlatilag nem változott, az egy-egyező emberüknek ment a játék az utolsó negyedben, így egy kicsit gyengébb Lowry és gyengébb triplázás is belefért. A Nets sem váltott, persze nekik nem is volt erre szükségük, de most nem volt elég az, hogy a sztárok felosszák egymás közt a meccset, ezúttal nem senki nem tudott igazi vezérré előlépni. Paul Pierce játéka nagy kérdés, a múltkori remeklés után az utolsó pillanatokban szerzett két 2+1-es akcióján kívül semmit nem tett hozzá – csak kilenc elrontott dobást. Otthon erős a Brooklyn, de ennél több érzelem és több játék kell ahhoz, hogy érvényesíteni tudják a keretük adta előnyöket – a Torontóban még magára találhat Ross is, illetve nem fognak még egyszer ilyen gyengén dobni kintről.

Szívélyes fogadtatás, túlórák

A hazai pályán játszó együttesek eddig figyelmes vendéglátóknak bizonyulnak, hiszen a látogató csapatok 7-6-ra vezetnek a házigazdákkal szemben. Bár még csak négy napja kezdődött a playoff, az elmúlt három játéknap alkalmával mindig akadt olyan csata, amelyen hosszabbításra volt szükség a győztes kilétének eldöntéséhez.

Jimmy Butlert túlterhelték?

Már az előző playoffban is előfordult, hogy a Chicago swingmanje pihenő nélkül nyomta végig a meccseket, de akkor elsősorban a szűk keret és a sok sérült volt ennek az oka. A Bulls-Wizards párharc első mérkőzésén még bő 4 percre leülhetett, a másodikon viszont a hosszabbításos összecsapás mind az 53 percét a pályán. Tény, hogy Butler a védekezés alapköve a Bullsban, viszont a túlzott igénybevétel megsínylette játéka minőségét: egyrészt Bradley Beal a végjátékban azt csinált, amit akart, másrészt Butler 2/9-es mezőnnyel, 6 ponttal, 7 pattanóval, 1 labdalopással zárt, kétszer pedig be is sapkázták. 

A történelem nem a Bulls mellett szól - de nem lehetetlen a fordítás

26 alkalommal fordult elő olyan az NBA történetében, hogy az idegenben kezdő csapat mind a két összecsapást megnyerte és 2-0-s előnnyel mehetett haza. Ebből 24 alkalommal a jobban kezdő csapat tovább is jutott. Akiknek sikerült megfordítani extrém vesztett helyzetből is a párharcot: 1994-ben a Houston Rocketsnak a Phoenix Suns ellen a playoff második körében (a Hakeem Olajuwon vezette gárda annyira belelendült, hogy a bajnoki címig meg sem állt), illetve 2005-ben a Dallas Mavericksnek a Houston Rockets ellen a playoff első körében. 

Pontosan ennyit számított volna az alapszakasz?

Már a washingtoni keret összeállásakor lehetett rá számítani, hogy egy olyan csapat van készülőben a fővárosban, mely ritka kellemetlen match-up lehet bármely rivális számára - Wittman vezetőedző személye és tekintélye ide vagy oda. Aztán a reguláris idényben hol bukdácsolt, hol pedig mutogatta a foga fehérjét a Wizards, melynek komoly gondjai voltak az egészséggel is, ám útközben jött két rutinróka, Andre Miller és Drew Gooden, akikkel együtt - feltéve, ha megvan a komplett egészség, ami most érvényes -, akkor kis túlzással kifogásolhatatlan a keret - nem csak nevek, de egymás mellé illeszthetőség és gyengepontok (vagyis azok hiánya) alapján is. Ne lepődjünk meg, ha nagyon magasra emelkedik a John Wall irányította Washington ebben a playoffban és akár köröket megy ötös kiemeléssel, végig pályahátrányban is.

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus