Playoff-percek: Stephenson és Parker múltidézése

Ez még nem a jó Cleveland - ismerős vizeken az idejétmúlt Raptors - nem voltak újoncok a Bucks újoncai - Stephenson és Parker is régi önmagát idézte - Joe Johnson megszolgálja a pénzét.

Nem tűntek újoncoknak a Milwaukee újoncai

A második körben kikukázott Malcolm Brogdon egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek, 34 percet kapott mentorától, Jason Kiddtől, ezalatt bevert 4 triplát, szedett 6 pattanót, és kiválóan dolgozott Kyle Lowry-n. DeRozan azért párszor bevitte az erdőbe, de Brogdon mentségére legyen szólva, hogy ő egy elég speciális támadójátékos. Védekezésben és támadásban is nagyon határozott volt, a rájátszásban ez a gyors gondolkodás elengedhetetlen. Thon Maker egyelőre nem kapott túl sok percet, az első negyed után kicsit padon felejtették Greg Monroe remek meccse miatt, a harmadik negyedben viszont óriásit játszott, 3 blokkot osztott ki abban az időszakban, amikor a Bucks átvette a mérkőzés irányítását. Makernek sem nagyon voltak rookie-megmozdulásai, amit rábíztak, azt megcsinálta, hasonlóan Brogdonhoz – ez egyértelműen Kidd dicsérete, aki annyit kért tőlük, amennyit meg tudnak csinálni.

Idejét múlt kosárlabdát játszik a Raptors?

A Lowry-DeRozan páros erőlködése nagyon feltűnő volt, pedig a Bucks sem játszott fluid kosárlabdát, mégis a vendégeknél sokkal jobban járt a labda, és nagyon szépen megcsinálták a betörés-kiosztás játékokat. Brogdon és Snell hozta a 3-D prototípus játékot, ketten hét triplát vertek be kőkemény védekezés mellett, így az is belefért, hogy rajtuk kívül a többiek elég pontatlanok voltak kintről. Eközben a Raptors alapjátéka nem működött Lowry borzasztó meccse miatt, így mindennel próbálkoztak, például a Lowry-Joseph-DeRozan-Tucker-Ibaka extra small-ball felállással is – ez sem működött, gyakorlatilag nem találtak fogást a Bucks védekezésén, mivel képtelenek voltak széthúzni azt. Nagyon gyorsan meg kell találniuk a kinti dobásaikat (is), mert első ránézésre ezt a Bucksot nem igazán lehet túlvédekezni. 

Ismerős vizeken

A Raptors azért abban bízhat, hogy nem az első eset, hogy bukják otthon az első meccset egy párharcban: az előző három szezonban ezt a mutatványt négyszer mutatták be. A 2014-es és 2015-ös rájátszásban a Brooklyn és a Wizards ellen ki is zúgtak rögtön az első körben, tavaly viszont az első körben a Pacers, a másodikban a Heat ellen is visszaszerezték a pályaelőnyt. Azt se feledjük azonban, hogy 2014-ben éppen Jason Kidd irányította azt a Brooklynt, amelyik kiütötte őket az első körben, szóval ilyen szempontból a túloldalon is van rutin…

Csak stílusosan

A Raptorok otthonában Giannis Antetokounmpo volt az igazi Szörny, az első félidőben gyakorlatilag a komplett Raptors-frontcourtot átzsákolta, Serge Ibakát például két lábról, két kézzel tette irgalmatlan nagy poszterre. Tudjuk, hogy a görög az első a liga történetében, aki mind az öt fő kategóriában Top20-ba került egy szezonban, ezt a sokoldalúságot most is hozta, mindig azt csinálta, amire nagy szükség volt: 13/18-cal dobott, óriási zsákolásai mellett a második félidőben rengeteg lerohanásos kosarat szerzett, elcsent 2 labdát, lekapott 8 pattanót, a végén pedig DeMar DeRozant takarta be amolyan „üzenet” jelleggel. Semmi olyat nem mutatott a Toronto, amivel le tudták volna lassítani, valószínűleg a csapatot kell leszalámizni mellőle, mert 3 gólpassza ellenére kiválóan adott ritmust társainak. 

Tony Parkerben mégis maradt?

Egész szezonban emberhátrányt jelentett védekezésben a francia irányító és támadásban is csak nagyon ritkán volt meghatározó, a Spurs játéka már teljesen a Leonard-Aldridge páros köré épül. Sokan le is írták, de Gregg Popovich szerint Parker sokat dolgozott azért, hogy minél jobb állapotba kerüljön a playoffra és elsőre nem is vallott kudarcot: elöl nagyon lendületesen, agresszíven dolgozott, 18 pontja közé befért 2/2 tripla is, ráadásul védekezésben meglepően jó munkát végzett Mike Conley-n. Az alapszakasz-Spurshöz képest nagy pluszt jelenthetne, ha a francia játékmester korábbi önmagát idézné, vagy legalább pályán tartható lenne a védekezése miatt...

Van más út a Memphisnél?

A Grizzlies támadásban teljesen reménytelen dolgokat produkált, az első félidőben is csak úgy hozták a pontokat, hogy Marc Gasol sorra hozta az extra dobásokat - erre nem lehet építeni, bármekkora vezér is a spanyol, ez nem lehet terv. Rajta kívül viszont nem volt érdemi opciója a Fizdale-legénységnek és ezen egy esetleges Allen-visszatérés sem fog segíteni - kategóriákkal jobb játék kell Conley-tól, hogy meglegyenek Randolph, Carter és Daniels helyzetei, illetve hogy Gasolnak ne kelljen megszakadnia folyamatosan. Ez az egyetlen járható út náluk és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a Leonard-Parker páros azt csinált velük, amit akart...

Miért nem veszi komolyabban a Cleveland?

Az elrontott alapszakasz-hajrá után most sem pörgött 100%-on a Cavs, védekezésben a kettő-kettőkkel komoly gondjaik voltak és Paul George-ot sem tudták igazán lassítani - itt azért meg kell említenünk, hogy a második félidő nagy részében JR Smith azért komoly munkát végzett rajta. Támadásban is megvolt a leolvadás a negyedik negyedben, Kyrie Irving egy-két (fontos) villanást leszámítva nem tudott hasznos dolgot hozzátenni, ha a Pacers nem védi ilyen érthetetlenül LeBron Jamest, vagy CJ Miles nem dobja mellé a tempót, akkor kezdésnek rögtön megégett volna a társaság. Ami ezek után még érdekesebb, hogy James szerint nincs semmi gond, hiszen Miles nem dobta be és nyertek - ebben persze van valami, de figyelemre méltó ez a passzivitás, vagy nemtörődömség a részéről és csapata részéről. Nem ehhez szoktunk hozzá...

Lance lehet a Pacers nyerőembere?

A Pacers szépen megszorongatta a Cavst az első meccsen, a kezükben volt a pályaelőny ellopása, ám vannak olyan dolgaik, amiken sürgősen változtatniuk kell. Az egyik ilyen a csapatvédekezésük LeBron James ellen, ami az első találkozón nem létezett, így a bajnok ikonja 1-1-ben verhette meg az embereit, Paul George-ot leszámítva pedig szinte esélytelen volt erre bárki is - George viszont teljes meccseken nem fogja és nem is foghatja, gyors faultgondokba ő nem keveredhet. James sokszor maradt ott Jeff Teague-gel is egyedül, de az irányító elleni post upra utaztak a Cavs játékosai egyébként is, Teague pedig két negyedik negyedbeli hármast leszámítva lényegében csak szenvedett a pályán támadásban is - nem sokkal volt több a szerepe annál, hogy passzolja le a labdát az egyébként az első két és fél negyedben egészen elképesztően játszó George-nak vagy Lance Stephensonnak, aztán vonuljon le a sarokba vagy 45-re a triplavonalra. Stephenson sokkal jobb opció volt George mellé ezen az estén, ráadásul tőle szokatlanul az okosabbik énjét láthattuk - egyetlen fade-away, turn-around vállalása volt Deron Williamsszel szemben, illetve a végén egy hármasa, egyébként akkor is a gyűrűt támadta, mikor felkínálták neki az üres tripla lehetőségét. Ő ebben lehet hasznos, és az is volt. Teague olyan szinten non-faktor, sőt, hátul konkrét hibapont volt a meccsen, hogy elképzelhető, hogy Stephenson a későbbiekben kezdő is lesz, a kérdés persze nála adott: tud-e ésszel játszani egy egész sorozatban, vagy elszáll az agya egy jobb meccstől, mert erre nem kevés példa volt a korábbiakban. A kiegészítőknek természetesen jobb teljesítményt kell nyújtaniuk a továbbiakban, a pattanózást is jobban meg kell oldaniuk a saját palánkjuk alatt, de ha Teague formája nem javul, a Cavs a továbbiakban is utazni fog rá, a Pacers pedig nem dolgoz ki valami teljesen más csapatvédekezést ez ellen, mint amit az első meccsen mutattak, akkor Stephenson lehet a kulcs a továbbiakban a sikerhez.

A brutális hazai pálya is kevés volt a Clippersnek

Hihetetlen szerencséje volt a a LAC-nak, hogy gyakorlatilag az első támadásnál kidőlt Rudy Gobert (a hírek szerint sem törés, sem szakadás nincs, de komolyabb csontzúzódása van), ami alapvetően átírhatná a párharc alakulását, ha… Ha a Clippers megint nem vette volna elő a choker-álarcát. Blake Griffin tanár volt az első félidőben, a másodikban pussy-üzemmódba váltott és nem tudott mit kezdeni Joe Johnson, vagy éppen Joe Ingles legendásnak éppen nem mondható védekezésével, DeAndre Jordant a sérülésből éppen felépülő, fejjel kisebb Derrick Favors stoppolta le, Jamal Crawford pedig kiábrándítóan dobott és a végén róla kapták a győztes kosarat. Egyedül Chris Paul dobott be mindent szó szerinti és átvitt értelemben is: 10/19-et hozott mezőnyből, 11 gólpasszára jutott 1 eladott labda, lekapott 7 pattanót és szerzett 3 labdát is. Utóbbinál azért érdemes megjegyezni, hogy amit a negyedik negyedben védekezés címén előadott, az nagyon messze volt a szabályostól – tudjuk, hogy a playoffban azért sokkal több kontaktot engednek a játékvezetők (nagyon helyesen), de ha így fújnak Utahban, "ötödik negyed" is lehet a lefújás után...

Joe Johnsont ezért hozták Utah-ba

A meccs végi interjúban is elmondta a veterán, hétszeres All-Star kiscsatár, hogy azért igazolt le tavaly a Jazzhez, mert része akart lenni ennek a fiatal, feltörekvő csapatnak, és segíteni nekik sikeressé válni. Az alapszakaszban tökéletesen hozta ezt a szerepkört Diaw-val és George Hillel együtt, most pedig nehéz pillanatban állt a gárda élére. Diaw (7 pont, 4 pattanó, 6 gólpassz) is jól játszott, de őt alapvetően Gobert mellé "találta ki" Quin Snyder, a honfitársa nélkül kicsit nehéz őt bújtatni védekezésben. Johnsont nem kellett, 21 pontja mellett 3-3 pattanót, gólpasszt és labdalopást jegyzett, Griffint többször is megviccelte védekezésben. Az utolsó támadásnál, 10 másodperccel a vége előtt ő hozta fel a labdát, és észrevette, hogy nem rendeződött vissza a védelem – időt is kérhetett volna, ám akkor valószínűleg a támadásra behozott Jamal Crawfordot lecserélték volna, így viszont vele maradt ott egy-egyben, amit kiválóan oldott meg.

Paul Pierce de ja vu-je

2014-ben még vállvetve küzdött egymással  Joe Johnson és Pierce, és a Raptors elleni első körös párharc első meccsén Pierce játszotta az a szerepet, mint most Johnson: a veterán vezérét a negyedik negyedben. Truth ma már csak 3 percre került pályára, sok vizet nem zavart – valószínűleg furcsa érzés lehetett látni, ahogyan egykori csapattársa kivégzi jelenlegi csapatát. Vajon átfutott az agyán annak a három évvel ezelőtti meccsnek az emléke?

Régóta várt rájátszás kezdődött?!

Bár még csak az első napon vagyunk túl az idei rájátszásból, máris akadt pár dolog, melyeket látva többen örömittasan sóhajtottak fel. A Pacers az utolsó másodpercekig versenyben volt a bajnokkal, a Bucks üde színfoltot hozott magával az alapszakaszból, a Jazz pedig - talán még Gobert nélkül is - rögtön esélyessé lépett elő a Clippers ellen. Ha már belefásultunk a sok-sok első körben látott 4-0-ba, 4-1-be, akkor joggal bízhatunk abban, hogy az idei Playoff merőben más lesz, és nem kell megvárnunk az utolsó párosítást, hogy izgalmakat is lássunk.

Hé, ez már a playoff!

Mindig nehéz felpörögni a playoffra, főleg mivel az alapszakasz hajrája a legtöbb csapatnak a pihentetésről, taktikázásról szól, most is elég kevés "tétmeccset" láthattunk már az utóbbi két hétben. Azonban még egy felpörgött, jó formában lévő csapat számára sem egyszerű átállni arra, hogy itt minden játék, minden döntés, minden védekezés számít - ezt most megtanulta Paul George és a Clippers is. Mindkét gárda remekül zárta az alapszakaszt, de ahhoz, hogy a playoffban is érvényesülni tudjanak, muszáj jó döntéseket hozni az utolsó pillanatokban és végre is hajtani a clutch játékokat - mert ha nem teszik, akkor az ellenfél megteszi és lényegtelenné válik, hogy az azt megelőző bő 47 percben mi történt. Ez már a "nagyszínpad", nem lehet hibázni, egy-egy rossz döntés lélektanilag is fontos lehet, meghatározhat egy egész párharcot - ki tudja például, hogy az Indiana kap-e még egy ilyen esélyt, főleg idegenben...

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus