Playoff-percek: Tony Parker újra Tony Parker

Tony Parker meglepte a világot

Rengetegen leírták idén már a Spurs irányítóját, aki nagyon gyenge volt az alapszakaszban és nem csak védekezésben, de most már támadásban is - már csak huszonöt percet játszott meccsenként és akkor is csak tíz pontot tudott dobni, egyre kevesebbet lehetett pályán tartani. Erre a szériára viszont meglepően felszívta magát és bár a harmadik meccse borzalmasra sikerült (0 pont, 0 gólpassz, 19 perc), a többi öt összecsapáson ideális második opció volt Kawhi Leonard mögött - 56,3%-os mezőnymutatóval, 53,3%-os triplával és elrontott büntető nélkül (61,7 TS%) átlagolt 19,6 pontot 28,8 perc alatt. Lendületes, gyors és rendkívül hatékony játékot mutatott, pedig azért többször is találkozott Mike Conley-val, az utolsó meccsen hozott 27 pontja és 11/14-es mezőnymutatója pedig egészen kiugróra sikerült - a negyedik negyedben ő és Leonard együtt 16 egységet termelt, a végén pedig az ő kosarai biztosították be a győzelmet. Vele kapcsolatban persze érdemes megemlíteni, hogy Popovich nagyon vigyázott rá, sokat pihentette, de nem lehet elvitatni tőle, hogy messze felülmúlta a várakozásokat - kérdés, hogy James Harden és Patrick Beverley ellen mire lehet képes a következő körben, de az biztos, hogy ilyen szintű támadójáték kell tőle a Spurs sikeréhez.

Aldridge-tól más kellett

Parkerhez is kapcsolódik még az, ahogy a Memphis igyekezett lelassítani a Spurst: Aldridge lehetőségeit igyekeztek elvenni, a sarokba kilőtt labdákat maximálisan limitálni, valamint alulról kerülni a zárásokat. Ez adott esélyt a franciának a villogásra és így lehetett ő a kulcs, mert neki adtak lehetőséget Conley-ék, miközben LaMarcus Aldridge-nek együtt kellett élnie a helyzettel - öt lábon belülről 15/23-at, ennél távolabbról viszont csak 19/52-t dobott az erőcsatár. LMA így önmagában nem volt túl hatékony (14,8 pont 51,2 TS%-kal), de így is a gárda egyik legfontosabb eleme volt, mert vele működött igazán Popovich terve.

Tony Allennel más lett volna

Gyakorlatilag a kullancs védő hiányzott ahhoz, hogy a Grizzlies igazán megszorítsa a San Antoniót, mert így Kawhi Leonardra egyszerűen nem volt megfelelő emberük és a kiscsatár bődületes első kört produkálhatott - a 71,5 TS% elképesztő, főleg 31,2 pontos átlaggal és főleg ennyi egy-egyből. Allen nélkül sokkal többet kellett vállalnia mindenkinek a periméteren, sokkal kevesebb ereje maradt például Vince Carternek, akinek 32,3 percet kellett játszania meccsenként. A párharc végére eltűnt Selden és Harrison (8-8 perc az utolsó meccsen), JaMychal Greent egyáltalán nem tudták használni, Troy Daniels pedig hiába kapott a széria végére már több időt, nem tudott vele élni. Maradt a parádézó (24,7 pont, 62 TS%) Mike Conley, aki azonban egyedül nem tudott mindenkit levédekezni kint, főleg úgy, hogy támadásban is mindent magára kellett vállalnia. Lehet, hogy Allennel sem lett volna ez meg a Grizzliesnek, de hogy nagyon hiányzott az ő játéka, az biztos...

Ez a Spurs terepe

A Grizzlies 3-10-re áll most már azokon a playoff-találkozókon, amikor lezárulhat egy-egy párharc, finoman szólva sem teljesít jól ezekben a helyzetekben a gárda. Ellentétben a San Antonióval, amely az 1996-1997-es szezon, tehát Gregg Popovich érkezése óta 36-15-re áll ezekben a szituációkban, könyörtelenek tehát a texasiak. Érdekesség, hogy a két csapat öt egymás elleni szériájából négyet nyert meg a Spurs és zsinórban másodszor búcsúztatta Conley-ékat az első körben, illetve további érdekesség, hogy az alapszakaszt és a rájátszást is beleszámovla ez, a hatodik meccs volt az első alkalom, hogy nem az otthon lévő együttes győzött.

Higgyünk ebben a Raptorsban?

Dwane Casey másodszor is elmondta a párharc során, hogy szerinte az ő csapata sokkal jobb akkor, mikor szorult helyzetben van és pengeélen táncol, ilyen helyzetekben képesek extra teljesítményre. Szorult helyzet kettő is akadt a szériában, plusz még egy itt a hatodik találkozón, amikor leadták a 25 pontos előnyt és valóban, végül mindháromból ők jöttek ki győztesen, így egy nagyon fizikális párharcot húztak be. Az biztos, hogy a matchupokat tekintve ez a Toronto állíthatja a legnagyobb kihívás elé a Clevelandet és az is biztos, hogy mindenki más ellen kevésbé lehet hatásos a gárda, de az azért kérdés, hogy ezen a szenvedős és fárasztó szérián túljutva mennyi erejük lesz a jóval pihentebb és vélhetően rájuk készülő Cavs ellen. Ha valóban nehéz helyzetben hozza legjobb formáját a gárda, akkor valószínűleg jól fog játszani, mert a szorult helyzet garantált...

Váltott a Bucks

Az ötödik meccsből tanulva védekezésben ezúttal mást játszott a Milwaukee, Jason Kidd ezzel reagált Norman Powellre, igaz, két mérkőzés késéssel - nem csapdázták Lowry-t és DeRozant, így sokkal kisebb faktor volt, hogy ki áll a sarokban a kiosztásokra várva. Az azért eltartott egy darabig, míg tökéletesen csinálták ezt Middletonék, de csak visszajöttek a meccsbe, le tudták venni Lowry-t, támadásban pedig valóban voltak extra alacsonyak is, amellyel kicsit ki tudták magukat szabadítani a Raptors védekezése alól. Ezek a váltások azt eredményezték, hogy 92 ponton tartották ellenfelüket, de a végére annyira elfáradtak, hogy az utolsó perceket elrontották és végül kiestek - tanulhatnak a párharcból és jövőre tapasztaltabban térhetnek vissza.

Antetokounmpo büntetői hiányoztak

Ugyan a második és a negyedik meccsen nem ültek a görög mindenes dobásai, de a többi összecsapáson azért hozta magát, az utolsó két mérkőzésen dobott 64 pontot és vállára vette csapatát, így végül parádés számokat átlagolt: 24,8 pontja mellé jött 9,5 lepattanó, négy gólpassz, 1,7 labdaszerzés és 2,2 blokk. Azonban, hogy 53,6%-os mezőnymutatója ellenére mégsem volt igazán hatékony pontszerző, az a büntetői miatt fordulhat elő, hiszen mindössze 54,35%-kal célzott a vonalról, a hat meccs során 21 büntetőt dobott mellé - csak itt az utolsó találkozón hatszor hibázott, amellyel pedig akár meg is szerezhették volna a győzelmet. Amellett, hogy a vezér szerepet a rájátszásban kicsit még tanulnia kell Antetokounmpónak, a büntetőzésén és úgy összességében a dobásán mindenképpen javítania kell, mert ezek nélkül sok pont maradt benne és sokkal egyszerűbb is volt levédekezni, amikor felállt ellene a védelem.

Megtört a széria

Ahogy az is szokás Torontóban, hogy vereséggel kezdik a párharcot, az is megszokott, hogy elbukják a hatodik meccset - sorozatban öt párharban jártak így, ezt a negatív szériát sikerült most megszakítaniuk, így némi pihenőhöz jutottak a Cavs elleni meccsek előtt.