Playoff-percek: új idők járnak San Antonióban

Leonard elöl-hátul

A San Antonio döntő MVP és kétszeres DPOY-győztes kiscsatára újfent bizonyította, hogy nem nagyon van gyenge pontja játékának: a rájátszás során soha korábban nem jegyzett még senki idegenbeli meccsen legalább 32 pontot, legalább 5 blokkot és legalább 4 szerzett labdát, ez sikerült most Leonardnek. Összességében is csak három másik kosarasnak jött össze ez a számsor a PO-okat vizsgálva: Kareem Abdul-Jabbarnak 1974-ben, Hakeem Olajuwonnak 1986-ban és 1994-ben, Kevin Garnettnek pedig 2004-ben. Még egy kis történelem: ő az első játékos a liga történetében, akinek az 5 blokk és az 5 bedobott hármas egy mérkőzésen jött össze a rájátszásban.

Változnak az idők San Antonióban is

Tim Duncannel, a franchise ikonjával megesett már olyan csúfság ebben a párharcban, hogy nem szerzett mezőnykosarat, és ezúttal hiába volt szoros a találkozó, mégsem használta őt Gregg Popovich - a klasszis magasember alig 13 percet töltött parketten. Szintén a vártnál kevesebbet játszott Tony Parker, a francia játékmester 1/8-as mezőnymutatót szenvedett össze 24 percet alatt, és mindketten bőven negatív +/- mutatóval zártak. Kawhi Leonard ellenben 42 percet küzdött, LaMarcus Aldridge is 33-at, és rajtuk kívül a kispad tolta meg igazán a Spurs szekerét...

Isaiah Thomas elit klubban

A Boston irányítója 40 pont fölé jutott a Hawks ellen, ezt a határt korábban mindössze nyolc zöldmezes lépte át a rájátszásban: Sam Jones, John Havlicek, Jo Jo White, Larry Bird, Reggie Lewis, Paul Pierce, Ray Allen és Rajon Rondo. A tragikusan fiatalon elhunyt Lewis kivételével mindannyian bajnokságot nyertek, nem véletlenül nyilatkozott így Thomas: „én csak a régi nagy Celtics-játékosok lábnyomait követem, amelyek a győzelemmel kezdődnek, és a bajnoki cím megszerzésével végződnek”. Ettől azért még messze van a jelenlegi Celtics…

Totális small-ball

Brad Stevens az Atlanta elleni párharc második meccsén csak kisebb változtatásokkal próbálkozott, Avery Bradley elárvult helyére Marcus Smartot tette a kezdőbe – a Hawks azonban annyival jobban játszott, hogy a 3. összecsapáson drasztikusan át kellett alakítania a Boston játékát. Kikerült a kezdőből a center Jared Sullinger, bekerült az egész szezonban csereként foglalkoztatott Jonas Jerebko, és Smart helyett is Evan Turner lett Isaiah Thomas hátvédtársa. A kezdő ezek után így nézett ki: Thomas, Turner, Crowder, Jerebko és Amir Johnson – vagyis gyakorlatilag egy irányítóval, egy hátvéd-kiscsatár átmenettel, egy kiscsatárral, egy kiscsatár-erőcsatár átmenettel és egy erőcsatárral állt fel a Celtics.

A Hawks erre nem volt felkészülve

A Boston alacsony szerkezete azt eredményezte, hogy az első negyedben egy (!) hárompontost tudott bedobni az Atlanta, és 37-20-ra bukta a játékrészt – emlékezhetünk, a 2. meccsen Korver már az első 12 percben szőnyegbombázást rendezett, és olyan sebességkülönbség volt a csapatok között, hogy 24-7-re hozta azt a nyitányt az Atlanta. Most a Boston visszaadta a kölcsönt, Isaiah Thomas meg tudta mutatni, hogy 175 centis magassága milyen sebességkülönbséget jelenthet, ha négy atléta van mellette: gyakorlatilag szétfutották az ebben a műfajban nem nyeretlen kétévesnek számító vendégcsapatot. A Hawks a második negyedtől kezdve igyekezett felvenni a ritmust, ami sikerült is, a végén majdnem fordítottak – de a nyitó percekben összeszedett hátrány túl sok volt. Kíváncsian várjuk, hogy a 4. meccsen mivel rukkol elő Mike Budenholzer…

Nem a cserepadok döntenek

A Detroitnál eddig sem igazán voltak használhatóak a cserék, és a kezdőötösből most is négyen minimum 39 percet pályán töltöttek - egyedül Andre Drummond nem, 1/6 büntetője nem tette ezt lehetővé ezúttal sem. Most viszont már Tyronn Lue is inkább csak a kezdőjátékosaiban bízott, most Tristan Thompsont is bőven használta, James 43, Irving 39, Love 38, Smith 37 percet töltött parketten - alakul az a playoff-rotáció a keleti első kiemeltnél is. Mozgov például pályára sem került...

Drummond jelentősen csökkenti az értékét

A Pistons centere meccsről meccsre bizonyítja, hogy mi a gond a büntetőzni képtelen magasemberekkel, és emiatt folyamatosan hátrányba is sodorja csapatát. Ezúttal a Detroit legjobb játékosa volt, amíg pályán tudott maradni, hozta a pontokat, védekezésben még Jamest is "kínozta", ám amikor le kellett ülnie, nem volt senki, aki helyettesítse - ezt kihasználva a Cavs 46-32-re nyerte a lepattanózást, 12 támadót szedett le, és ebben az időszakban építette ki előnyét. Magyarul: hiába vagy jó játékos, ha bizonyos dolgok miatt nem vagy pályán tartható, mert ebben az időben elveszítesz egy playoff-párharcot, és a rád épített csapatod esélytelen...

Kevin Love továbbra is extra

Az első meccs után is dicsértük az erőcsatárt, aki a másodikon és most a harmadikon is dupla-duplát szállított, ezúttal 20 pontig és 12 pattanóig jutott. Bár ma vállalta a legkevesebbet (28 és 14 mezőnykísérlet után 10), messze a leghatékonyabban, 70 százalékos pontossággal termelte a pontokat. Érdekesség egyébként, hogy a James-Love Thompson trió több lepattanót szedett le (35), mint a komplett Detroit (32)…

James fejébe kicsit belemásztak, de…

A Pistons újonca, Stanley Johnson nyilatkozta a 2. meccs után, hogy „benne van James fejében”, amit akkor sokan elkönyveltek a szokásos évi, Jamest lekicsinylő-kizökkenteni próbáló megnyilvánulásnak (elődök: DeShawn Stevenson, Brandon Jennings, Lance Stephenson, Joakim Noah), ugyanakkor tény: a négyszeres MVP eléggé szenvedett támadásban. 8/24-es mezőnymutatója (ezen belül 1/6 tripla) mellett ötször adta el a labdát, nagyon messze volt a legjobbjától, ezt a 7 gólpassza is csak kicsit menti. Ugyanakkor a Pistons szerencsétlensége, hogy Kyrie Irving és Kevin Love fejébe senki nem próbált meg belemászni (pedig lenne a feladatra ideális jelölt Marcus Morris és Reggie Jackson személyében, egyikük sem a galamblelkéről és a szerénységéről ismert…). Matthew Dellavedováról is „elfeledkeztek” Detroitban: a tavalyi playoffban berobbanó ausztrál cserehátvéd 16 perc alatt 12 pontig és 5 gólpasszig jutott, a második meccshez hasonlóan most is X-faktornak bizonyult.