Playoff-percek: visszasírjuk Hibbertet és az Indianát

LeBron lubickolt

Azok után, ahogy az ellene felépített Torontót leigázta, nem volt meglepetés, ahogy a Boston védekezését büntette LeBron James, mégis ki kell emelnünk az újabb szenzációs produkcióját. A Celtics annyival próbálkozott, hogy minden zárást elváltott, így rendszeresen magasember került Jamesre, aki magától értetődően meg is vert mindenkit, aki lassabb nála és 7/7-et dobott a festékből az első negyedben. Külön élvezte, amikor Kelly Olynyk fogta, őt már-már megalázó módon játszotta át, de akkor sem változott sokat a helyzet, amikor később a bostoni periméter-játékosok inkább rajta maradtak - őket megverte pozícióból, hozta a 2+1-eket, megtalálta a társakat. Összesen hatan (!) védték Jamest, teljesen esélytelenül, a névsor: Crowder, Bradley, Smart, Horford, Brown, Olynyk. Elsőre minimálisan sem tudta megnehezíteni a dolgát a Boston és amíg ez nem változik jelentősen, addig nincs sok keresnivalójuk ebben a párharcban Bradley-éknek - ráadásul James dominanciája alaposan be is került a bostoniak fejébe, egyszer, amikor tükörsimán levédekezte Thomast, ezt érzékeltette is a kispaddal...

James első félidei dominanciáját egyébként jól mutatja, hogy az előző két körben (amikor szintén tarthatatlan volt) 7,2 betörést és 16 festékből szerzett pontot átlagolt meccsenként, ezúttal viszont az első két negyed során 11-szer tört be és húsz pontot dobott az érintett területről. Még egy adalék a teljesítményéhez: sorozatban ötödször dobott legalább 35 pontot, erre a rájátszásban korábban csak Michael Jordan (1988, 1990) és ő maga (2009) volt képes.Az már csak hab a tortán, hogy aktuális csapata zsinórban 29. playoff-párharcában nyert idegenben meccset...

Kevin Love felébredt

Eddig elég csendes rájátszást produkál a magasember, igaz, két olyan sima szériája volt a Cavsnek és James annyira megoldott mindent, hogy nem is volt szükség tőle az extrára. Az eddigi nyolc meccsből háromszor a tíz pontot sem érte el, a Raptors elleni négy találkozón összesen hat hármast dobott és kevesebb, mint tíz mezőnykísérlete volt meccsenként, most viszont előlépett: egymaga bevert 32 pontot, közte 6/9 triplával és egy 17 pontos harmadik negyeddel, ráadásul 12 lepattanót is leszedett. Ő az egyetlen Cavs-játékos LeBron Jamesen kívül 1982 óta, aki 30 pont és 10 pattanó fölé jutott egy playoff-meccsen és Dwyane Wade-en kívül James egyetlen valaha volt csapattársa, aki ezt megcsinálta - Wade-nek háromszor is sikerült egyébként a mutatvány.

Egyébként az, hogy két csapattárs mindegyike harminc pont fölé jusson egy Celtics elleni playoff-meccsen, utoljára 1966-ban fordult elő, akkor Jerry West és Elgin Baylor volt az elkövető. 

Visszasírjuk azt az Indianát

2012 és 2014 között három éven át gyötörte LeBron Jamest a Pacers, elsősorban Roy Hibbertnek köszönhetően, de természetesen óriási szerepet játszott abban a csapatban Lance Stephenson és Paul George is. Az a (fizikális, kemény, agresszív, James csapata ellen épült, az akkori Heat gyengeségei miatt igazi rémálom matchup, legit vezérrel) gárda végül nem tudta átlépni a küszöböt, hiszen az első évben 4-2-re, aztán 4-3-ra, végül már pályaelőnyből megint 4-2-re kapott ki a James által vezetett Heattől, de azóta kiderült, hogy még mindig ők álltak a legközelebb ahhoz, hogy megfogják a Királyt és aktuális csapatát. Elsőre nem úgy tűnik, hogy ez a Boston megnehezíti a Cavs dolgát, a semleges szurkolók pedig továbbra is csak várják, hogy valakinek sikerüljön felépíteni egy olyan együttest, amely izgalmassá teheti Keletet...

Ne írjuk le a Bostont, de változás kell

Természetesen ez még csak az első mérkőzés volt a párharcban, rengeteg minden történhet, láttuk például a Spurs-Rockets szériában is az előző körben, hogy az első összecsapás nem biztos, hogy mérvadó - itt azonban éppen az történt, amitől sokan tartottak, illetve amit a Cavs-drukkerek reméltek. A Celticsnek nincs válasza Jamesre, nem tudnak egyszerre mindent megfogni (sőt, igazából semmit), támadásban Isaiah Thomas megszenved JR Smith-ék ellen és egy félidő alatt eldől a meccs - kérdés, hogy lehet-e építeni a második félidőben látottakra, amikor kicsit fizikálisabbá váltak Smarték, de az eredményt igazából akkor sem tudták szorosabbá tenni. Érdekes statisztika, hogy az első félidőben James 10/12 dobást értékesített a festékből, a teljes Celtics pedig 13/26-ot, de az is, hogy a teljes meccset tekintve 5/7 üres hármassal zárt Love, míg a Boston 3/13-mal - azért tíz üres triplát nem nagyon szoktak mellédobni Bradley-ék.

Hogy mit tehet Brad Stevens, arra nagyon nehéz érdemben válaszolni, hiszen egyedül Jaylen Brown nézett ki úgy James ellen, mint egy komolyan vehető védő - Al Horford ki is emelte, hogy szerinte az újoncnak több időt kell kapnia legközelebb, de arra azért ne nagyon számítsunk, hogy majd ő nyeri meg a párharcot a Celticsnek. Persze az biztos, hogy meg kell őt próbálni huzamosabb ideig Jamesen, de támadásban akkor még mindig kell kezdeni valamit Thomasszal, ráadásul mindezt úgy, hogy nincs lehetőség hibázni: ha nem egyenlít a gárda két nap múlva, akkor nem csak hogy a szakadék szélére kerül, de ott is már csak fél kézzel kapaszkodik.

Természetesen hozzátehetjük, hogy a Celtics fáradtabb volt, a Cavs pedig nagyon pörgött, nem hogy nem volt rozsdás a gárda, hanem frissnek és kipihentnek tűnt - James egyébként 48 percre vetítve 48,8 pontot átlagolt eddig akkor, amikor egy hétnél többet pihenhetett. Ezek változnak a második meccsre, de az eddigiek alapján azt nem mondhatjuk, hogy "James majd úgysem fog mindig így játszani"...

Al Horford szomorú statisztikája

A Boston centerét azért hozták, hogy szintet lépjenek vele, ez eddig sikerült, főcsoportdöntőig meneteltek vele a Lóherések - viszont azt nem lehet mondani, hogy mumusa lenne Jamesnek, sőt. Eddig háromszor találkoztak a rájátszásban (2009, 2015, 2016), mindhárom párharcban söpörte az Atlantát a James repítette Cleveland - Horford ezt a 0-12-es meccsarányt "javította tovább" 0-13-ra bostoni mezben...