Playoff-percek: visszatért a régi Toronto, visszatért a Wizards reménye?

Működött Scott Brooks terve, ez nem jó út a Raptors számára - kell egy extra támadásban a Pacersnek - feljebb kapcsoltak a Cavs-kiegészítők - Ginobili még egyszer - gentleman's sweep a Warriors, Spurs, vagy...? - Horford gondban van - Maker és Parker lehet a Bucks nyerőembere. 

Ez már megint a "régi" Toronto

A Wizards elleni széria első két meccsét követően arról írtunk, hogy átlépte saját árnyékát a Raptors, mert levetkőzte a korábbi rájátszásokban jelentkező hibáit és sokkal érettebben, felkészültebben, nyugodtabban kosárlabdázott. A két idegenbeli találkozó viszont éppen ezek ellentétére volt példa és a negyedik mérkőzés második félidejében már abszolút előkerült az a Toronto, amellyel kapcsolatban jogosan volt szkeptikus sok szakíró az elmúlt évek alapján. Pontosan ugyanúgy lelassult, megállt a gárda támadójátéka, pontosan ugyanúgy erőlködött DeRozan, pontosan ugyanúgy passzolták tovább a jó dobóhelyzeteket és pontosan úgy egy-egyeztek, mint a korábbi években - ezt jól szemlélteti, hogy húsz izolációs játékot játszottak ezen az estén, holott az előző három meccsükön összesen 37 ilyet mutattak be. Ezek eredményeként pedig most el is tűntek a kiegészítők helyzetei, CJ Miles például négy, Serge Ibaka öt, OG Anunoby három, Jonas Valanciunas pedig mindössze hat mezőnykísérlettel zárt, ez az út semmiképp sem az, amely eredményre vezet - ahogy szorult a hurok, egyre inkább a régi berögződések kerültek elő, de ezzel nem jutnak sokáig, legalábbis komoly csapatot nem fognak megverni idén sem. 

Még egy adalék ehhez: a Lowry-DeRozan kettős 44 mezőnykísérletet vállalt ezen az estén 38,6%-os hatékonysággal, a csapat többi része összesen 35-öt, 48,6%-kal. Az idei szezon során egyáltalán nem fordult elő még az, ami most, vagyis hogy a hátvédpár a mezőnykísérletek legalább 50%-át elvigye...

Működött Scott Brooks elképzelése

Az első két meccsen egy egészen jól kinéző csapdával próbálkozott a Washington DeMar DeRozan ellen, de a Raptors hátvédje bizonyította, hogy ezt már megoldja, ennyit fejlődött játékszervezésben, hogy szépen megtalálta a társakat, jó ütemben passzolt, jó dobásokat vállalt. Legutóbb már kicsit variált, erre az estére pedig egyértelműen változtatott az ő védésén a Wizards, gyakorlatilag táncba hívták a nehéz vállalásokra erősen hajlamos, a középtávolikat kedvelő, a gyűrű felé rendszeresen meginduló dobógépet. Ezúttal inkább a passzsávokat zárták Bealék és megpróbálták elvenni DeRozan opcióit, egyúttal felkínáltak neki egy olyan dobást, amit ő előszeretettel el is vállal - ebből aztán egy 10/29-es mezőnymutató jött ki, ráadásul teljesen megállt a torontói csapatjáték. Hozzá kell tenni, hogy DeRozan így is kiharcolt 18 büntetőt, dobott 35 pontot és kiosztott hat gólpasszt is, de bizony ő volt a fő gátja annak, hogy járjon a labda, hogy bevonják a többieket is - ráadásul ezúttal ezeket a mások számára nehéz helyzeteket sem jó oldotta meg, míg az első három meccsen, amíg jobban megvolt a ritmus, 45,6%-kal tüzelt ilyen helyzetekből, most mindössze 36,2%-ig jutott. Neki éreznie kell, hogy mikor mit kell tennie, mert a Washington még mindig inkább együtt tud élni azzal, ha ő dob 40 pontot, de a többiek csak nézők, mintha mindenki be lenne vonva a játékba és a torontói rendszer működne. 

A hazai pálya komoly faktor

Mindkét gárdának óriási segítség a saját közönsége és a saját környezete, így a Wizards nyilvánvaló feljavulása ellenére továbbra is a Toronto lehet jobb helyzetben. A Raptors 34-7-et hozott otthon az alapszakaszban, amely a Houstonéval holtversenyben a liga legjobb mutatója volt, a mostani párharc első két meccsén is egész más formában volt a társaság Kanadában, míg a Washingtonra utóbbi szintén igaz (Beal és Gortat teljesen eltűnt idegenben), másrészt a fővárosiak az utóbbi nyolc idegenbeli playoff-meccsüket zsinórban elveszítették.

Kell egy extra támadásban a Pacersnek

Eddig mindent megtesz az Indiana, borzasztó fizikálisan védekezik, elszívja a levegőt a Cavs-játékosok elől, rendkívül bátran mennek bele minden helyzetbe Sabonisék, fegyelmezettek, a szoros végjátékokban is megállják a helyüket, de eddig azt a két meccset tudták megnyerni, amelyiken érkezett egy-egy extra teljesítmény náluk: az elsőn Oladipo, a harmadikon Bogdanovic tette hozzá azt a pluszt a rendszerhez, amely győzelmet ért. Ezek nélkül egyszerűen nincs elég tűzerő, kreativitás a gárdában és a szoros végjátékok sem őket segítik ebben a formában - a negyedik találkozón senki nem tudott előlépni, LeBron Jamesék meg is köszönték a lehetőséget. Nagy kérdés, hogy ahogy nyúlik a széria, melyik gárda bírja jobban ezt a fizikalitást, a Cavs őrlődik fel, vagy az Indiana energiája fogy el - előbbit próbálja elérni Lance Stephenson is, az is komoly kérdés, hogy ő az ellenfelet, vagy saját magát zökkenti-e ki a "munkájával" a folytatásban. De mindenekelőtt: kell egy vezér támadásban!

Ennyi most elég is volt a kiegészítőktől

Ugyan megint LeBron James (32 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz, 2 blokk, 1 eladott labda) volt a főkolompos a Clevelandnél, de ezúttal megérkeztek azok a teljesítmények a többiek részéről, amelyekre szüksége van a csapatnak - főleg úgy, hogy George Hill sérülés miatt nem tudott pályára lépni. Kyle Korver extrát hozott (18 pont, két clutch tripla, óriási rutinnal megoldott játékok), JR Smith 12 pontot és egy háromnegyed pályás extra dobást tett hozzá, magára talált Jordan Clarkson (12 pont, 5/5-tel kezdett mezőnyből a padról beszállva) és még Jeff Green (8 pont, 4 lepattanó, 4 gólpassz, 1 blokk) is eddigi legstabilabb teljesítményét szállította. Az erdőből azért még nem talált ki a Cavs, mert Hill játéka a következő meccsen is kérdéses, Kevin Love pedig teljesen eltűnt Myles Turnerék mellett támadásban (5 pont, 2/10 mezőnyből) és az említett feljavuló kiegészítőkkel együtt is csak 104 pontot tudtak szerezni. A pályaelőnyt ugyan visszavették Jamesék, de továbbra is kőkemény, fárasztó ütközet(ek)re számíthatnak és játékban egyelőre csak bizonyos periódusokban voltak jók...

Az mindenesetre már most biztos, hogy mindkét csapatnak megvolt a lehetősége ahhoz, hogy kis túlzással eldöntse a küzdelmet: a második és a negyedik meccsen is felállt a Pacers és egy-két perc kellett volna még a sikerhez, míg a Cavs a 17 pontos félidei előnyről elbukott harmadik meccset bánhatja leginkább. 

Gentleman's sweep, vagy akad még pár meglepetés a Spurs tarsolyában?

Erre az eldöntendő kérdésre ad majd választ az ötödik meccs Oaklandben. A Spurs nagyon felszívta magát, különösen hátul szakadtak meg, a GSW mindössze 19 gólpasszt osztott ki, ebből kilencet Draymond Green – Durant és Thompson sokszor maradt nehéz helyzetben egyedül, ebből rengeteg rossz dobás és kevés jó passz született. Ha csak ezt nézzük, akkor okozhat gondot is a Spurs az ötödik meccsen, mert teljesen széttördelték a Warriors támadásait. Ha viszont azt nézzük, hogy a San Antonio majdnem ugyanannyi támadópattanót (24) engedett, mint amennyit védőt leszedtek (27), akkor azért látható, hogy szerencse is kellett ahhoz, hogy ennyi második esélyből ne verje agyon őket a Golden State – a vendégek csapatszinten nem estek szét, hajtottak-küzdöttek, csak a befejezéseknél nem volt meg a kellő koncentráció.

Gregg Popovich személyes tragédiája mindenkit megdöbbentett, de egyébként is sok szállal kötődik Steve Kerr a San Antonióhoz, a meccs után el is mondta Ginobili negyedik negyedes remeklésénél, hogy nem kell bemutatni neki az argentint, hiszen anno ők még csapattársak is voltak. Összességében eléggé benne volt a levegőben, hogyha a Spurs keményen játszik és mindent kitesz a pályára, a 3-0-ra vezető Warriorst ma le tudja győzni, így a tényleges söprés helyett úriemberek söprése következhet a párharcban, hiszen a Spurs tudott fogni egy győzelmet. Ez nagy presztízsveszteséget nem okoz a Warriorsnak, illetve az sem elhanyagolható szempont, hogy ennyivel is tolódik a második körös, Pelicans elleni párharc kezdete, így talán kevesebb meccset kell kihagynia Steph Currynek. Összességében nyilván a GSW sem úgy futott ki a negyedik mérkőzésre, hogy feladják, de így utólag nem biztos, hogy különösebben bánkódnának az eredmény miatt. Az biztos, hogy az ötödik összecsapáson a Spurs sem fog feltett kézzel kimenni a parkettre, de a mai szép siker ellenére is nagyobb a valószínűsége, hogy ott véget ér majd a párharc – aztán persze ki tudja, a labda kerek, és bármikor beüthet egy sérülés is…

Manu Ginobili: még egyet az örökkévalóságnak

Hivatalosan Ettore Messina meccselt a Spurs kispadján, és Ginobili el is mondta az összecsapás után, hogy az olasz legenda végre a régi szép időkre emlékeztetően dirigálta csapatát – az argentin emlékezhet rá, hiszen mielőtt az NBA-be került volna, 2000 és 2002 között a Virtus Bolognánál dolgoztak együtt. Ginobili szerint rengeteg régi emlékkép tolult fel, amikor Messina beszél a csapattal, gondterhelt, vagy amikor bekiabál a pálya széléről – nagyon szigorú, azt akarja, hogy csapata az ő irányelvei szerint játsszon, és ha ez nem történik meg, azonnal számon is kéri, mindezt viszontlátta ma.

Messina is dicsérte játékosát, szerinte mindent megérdemel, amit csak elért az életben és a kosárlabdában (Kevin Durant még a meccs előtt mondta, hogy véleménye szerint az egész NBA-re óriási hatással volt Ginobili játéka), a túloldalon pedig Steve Kerr arról beszélt, hogy elmosolyodott, amikor a végjátékban két hármast is a helyére küldve megnyerte a meccset, mert annyi tipikus Manus megmozdulás volt – azt zárójelben tegyük hozzá, hogy ekkor már kicsit húzta a lábát egy combsérülés miatt (ahogyan fogalmazott: karrierem százvalahanyadik quadriceps-sérülése, kicsit fáj, majd elmúlik). Szezon közben mi is többször méltattuk, ahogyan 40 évesen sokszor erőn felül teljesítve viszi hátán a csapatot, a mai meccsen pedig magasan jegyzett ranglistákon is előrelépett, nem kérdés, hogy Hall of Fame számokról beszélünk.

217. playoff-meccsét játszotta, amivel megelőzte Shaquille O'Nealt és most már egyedül áll az örökranglista nyolcadik helyén. Előtte a névsor: Derek Fisher (259), Tim Duncan (251), Robert Horry (244), Kareem Abdul-Jabbar (237), Tony Parker (225), LeBron James (221), Kobe Bryant (220) – Gino után a következő három aktív játékos Dwyane Wade (176), Udonis Haslem (147) és Dirk Nowitzki (145)...

Bedobta 323. tripláját a rájátszásban, ezzel megelőzte Reggie Millert és az örökranglista harmadik helyén áll – előtte csak Ray Allen (385) és LeBron James (337) található.

Előlépett Brown és Tatum, de ez is kevés volt

A harmadik meccs blowout veresége után mi is úgy éreztük, hogy a két fiatal spíler, Jaylen Brown és Jayson Tatum az a két játékos, aki periméteren elő kell, hogy lépjen, különben bajban lehet a Boston. Nos, a két ifjonc elő is lépett, ketten együtt 50 százalékkal céloztak és beszórtak 55 pontot, az utolsó hét percben a Celtics 23 pontjából 11-et vállaltak magukra. Az továbbra is óriási probléma, hogy Terry Roziernek nincs rendes cseréje, ráadásul a túloldalon tele vannak rá jó opciónak számító vérszívóval, de ha Brown és Tatum tartja a szintet, akkor az ötödik meccsen nyerhetnek – különösen azért, mert bár most Marcus Morris elrontotta a potenciális egyenlítő dobást, a negyedik játékrészben volt egy időszak, amikor sorozatban hét Celtics-pontot szerzett, kezd visszatalálni az első két meccsen mutatott dobóformájához.

Még egy valakinek kellene rátennie még egy lapáttal: Al Horfordnak. Az alapszakaszban egyes szakírók a liga legjobb „unikornis-stopperének” titulálták a Boston erőcsatár-centerét, azonban ebből nem sok minden látszott a 3-4. meccsen. Antetokounmpo ellen rendre nagyon komoly problémái vannak, támadásban nem eléggé aktív, védekezésben pedig a görög óriási poszterre tette a negyedik negyed hajrájában. Neki nagyon nem jött jól, hogy most már nem csak Antetokounmpo, hanem a borzasztó kellemetlen matchupnak számító Thon Maker is sokat van pályán, a győzelmet jelentő kosárnál is probléma volt, hogy Horfordnak a kintről jó kezű Makerrel kellett mennie a periméterre, onnan kellett váltania Brogdonra, így a lepattanóra fizikai képtelenség volt odaérnie. Nagy csodák nincsenek, extrán atletikus a Bucks párosa, így csapatszinten kell majd neki segítség – itt viszont az lesz a gond, hogyha besegítenek a csapattársak, valaki üresen marad majd a periméteren. A Bucks ma már nem dobott be 16 hármast, csak tízet, viszont azt majdnem 44 százalékos hatékonysággal…

Thon Maker és Jabari Parker lehet a nyerőember

A harmadik meccsen 3 triplát szórt és 5 blokkot osztott ki Maker, ma ezt kis híján megismételte (2 tripla, 5 blokk), másodjára is remekül sült el, hogy a mérkőzés elején Zeller verekedett a palánkok alatt, szedegette a faultokat, majd érkezett a fiatal magasember, és 31 percet lehetett a pályán, nem voltak nála előforduló faultproblémák. Jabari Parker is 25 percet töltött a pályán, ismét elöl-hátul parádézott (16 pont, 2 tripla, 7 pattanó, 2 szerzett labda, 3 blokk), ráadásul Snell 18, Dellavedova 17 percet volt fent, ők is nagyon sokat tettek hozzá védekezésben – összesen kilencfős érdemi rotációval dolgozott Joe Prunty, így csak Antetokounmpo negyven percezett. Mivel mindenki tudott kicsit szusszanni (a görög pedig bírja a terhelést), a párharc pedig most már legalább hatmeccses lesz, a későbbiekben ezek a kis plusz pihenők jól jöhetnek. Taktikailag továbbra is tökéletes a Bucks, hiszen szét tudják húzni a perimétert, a hátvédek nagyon keményen dolgoznak Rozieren, és most egy kisebb megőrülés kellett a Brown-Tatum duótól, hogy ne legyen ez egy sima meccs. Ne feledjük, hogy Prunty segédedzőből lett vezetőedző, neki is tanulnia kell, kicsit talán elrontotta a rotálást, fiai kiestek a ritmusból a második félidőben védekezésben – ha tanul ebből, akkor a Milwaukee tovább is juthat, mert megtalálta a fegyvereket, most már csak jól kell őket használnia.

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus