Playoff-percek: washingtoni iskolajáték

A Wizards üzent az Atlantának - alakítani kell a Cavs játékán - a pick and roll diadala a Spurs felett - Josh Smith-ből kosaras lett

 

Csak az egy-egyezés ment a Torontónál

A nagy verést kapó Raptors 21 alkalommal hagyta ott egy-egyezni valamelyik játékosát – ez a szám a Washingtonnál mindössze tíz. Lou Williams például labdaérintéseinek 17 százalékát erre használta fel, de Patterson és James Johnson is sokszor gondolta úgy, hogy az ő izolációja a legjobb megoldás a támadás befejezésére. Érdekes módon egyébként hatékonyan dolgozott ilyen szituációkból a Toronto, hiszen átlagosan 1,1 pontot szerzett ezekből a helyzetekből 58,8%-os mezőnymutatóval – a leghatékonyabb Lowry egy-egyezése volt, ő négy ilyen játékból hat pontot hozott össze. Ezen kívül ugyanakkor semmi mást nem csináltak jól a vendégek, még a viszonylag üres hármasokat is csak 33%-kal dobták be, emellett védekezésben mintha pályán sem lettek volna. Az eredmény: pályaelőnyből 0-4-gyel estek ki az első körben.

Azt csinált a Wizards, amit akart

Amíg a Raptors csak erőlködött, a Washington inkább élvezte a játékot, és szebbnél szebb akciókat vezetve feltörölte a pályát ellenfelével. Érdekes adat, miszerint 318 passzt csináltak meg a fővárosiak (a Raptors 268-at), csak a legvégső esetben egy-egyeztek, kiosztottak harminc asszisztot, és igyekeztek minden figurájukat végigjátszani. Ezek többsége a jó zárásokra épült, amiket parádésan használtak ki a labdát vezető játékosok: Wall és Sessions 12-12, Beal 11 zárást kapott, és bár ezekből ők alig-alig vállalkoztak dobásra, összesen 39 pontot profitált belőlük a csapat. Ezt a játékot akár Atlantába címzett üzenetként is fel lehet fogni…

A Cavs játékát át kell alakítani

Bár a Cavaliers kis lépéselőnybe került a Chicagóval szemben azzal, hogy 4-0-ra söpörte ki a Bostont (míg a Bulls már biztosan legalább 5 meccsig húzza a Bucks elleni párharcot), nem lehetnek boldogok. JR Smith elég buta módon állíttatta ki magát szándékos ütésért, és valószínűleg a második kör nyitómérkőzését kénytelen lesz kihagyni, Kevin Love pedig vállsérülést szedett össze. Úgy tűnik, hogy legalább 2-3 hétre kidőlt az erőcsatár, ami azért jött különösen rosszul, mert éppen pazar formába lendült volna – ráadásul a vállsérülés nem olyan, mint egy bokaficam: lehet, hogy meggyógyul 10 nap alatt, de lehet, hogy 30 napig nem lehet vele érdemi munkát végezni. Nem történt persze tragédia, mert éppen erőcsatárban pótolható Kevin Love, mint ahogyan pótolták is év közben (akár a pályán volt, akár nem…). Tristan Thompson védekezésben talán még hasznosabb is, extra a lepattanózásban, ami nagyon kelleni fog a Bulls magasember-állományával szemben, a másik oldalon pedig van elég kinti dobó, aki átveheti Love triplakísérleteit – James pedig képes erőcsatárt is játszani egy small-ballban, ha nagyon muszáj. Valószínűleg az alacsonyabb szerkezetben sokat is fognak próbálkozni, hogy fault-problémákba hajszolják a Bullst, mindenesetre most ki fog derülni, hogy David Blatt mennyire jó edző NBA-szinten.

Amikor a bajt tetőzi a butaság

Nem lehet felhőtlen a Cleveland szurkolók öröme a Celtics 4-0-s búcsúztatása után. Az első negyedben vállsérülést szenvedő Kevin Love mellett a Flagrant 2-vel kiállított J.R. Smith-nél csak az eltiltás mértéke kérdéses. Tény, hogy kemény és indulatoktól sem mentes záró összecsapást játszott a két együttes, ezzel együtt teljesen feleslegesen és meggondolatlanul cselekedett Smith. Utólag próbálta menteni a helyzetet azzal a nyilatkozattal, hogy véletlenül terítette le Crowdert, de a visszajátszások alapján egyértelmű, hogy már egy korábbi mozdulattal – bal kézzel – is próbálta eltalálni a Celtics kiscsatárát. Love sérülésének tudatában, egy már szinte eldőlt mérkőzésen mérlegelnie kellett volna, hogy egy ilyen sportszerűtlenséggel milyen mértékben veti vissza csapatát a folytatásban.

Nem búcsúzott szépen a Boston

Birkózásban, verekedésben nem maradt adósa a Celtics a Clevelandnek, de már eleve rossz csillagzat alatt kezdődött a sorozat 4. összecsapása, hiszen Marcus Smart kikerült a kezdőből, mivel elaludt és lekéste a délelőtti dobóedzést. A zavarodottság meg is látszott a Boston játékán, egy félidőnyi előnyt adni több mint luxus LeBron Jameséknek. A megújított bostoni garnitúrának ez volt az első playoff-szereplése, ami mindenképp dicséretes – az viszont aggasztó lehet, hogy bár az alapszakaszban többen is igyekeztek a csapat élére állni (és ez sikerült is nekik), a rájátszásból nem sok bostoni momentum maradt meg az emlékezetünkben, vezére pedig egyáltalán nem akadt a csapatnak. A közeljövő nagy kérdése, hogy házon belül szánnak-e valakit vezetőnek, vagy a nyáron próbálnak meg szerezni egy tapasztaltabb húzóembert, akiért néhány tehetséges, de pótolható játékost feláldoznak.

Josh Smith átváltozott?

Kevesen kötöttek decemberben nagy összegű fogadásokat arra, hogy a Detroitban eltöltött időszak után a playoffban már a Rockets játékának fontos láncszemeként emlegetjük a 29 éves kosarast. Válaszként, hogy hatékonyságban milyen mértékű fejlődést mutat a magasember, pillantsunk rá a rájátszásbeli mutatóira. Átlagban tíz perccel (!) tölt kevesebbet a parketten, mint az Hawks-nál letudott hat rájátszásában, mégis 1 ponttal többet átlagol, 16,8-at. Mezőnyből 8%-kal, hárompontosok tekintetében 24%-kal dob pontosabban, továbbá gólpassz-átlagán is emelt 1,4-et. A teljes képhez viszont hozzátartozik, hogy az alapszakaszban számára oly kényes középtávoliakból kevesebbet vállal(t). Ha még ezen a téren is tudna javulni, akkor az egyébként is komoly nyereséget fokozná a csapata számára.

A Dallas elkezdte a lélektani hadviselést?

Rick Carlisle-t 25 ezer dollárra büntette a liga, amiért a 3. meccs után eléggé erőteljesen kritizálta a bírói hármas működését, azt nehezményezte, hogy bár ellenfelük fizikálisan erősebb csapat, azért a szabályokat illene betarta(t)ni. Bár a Houston a 4. meccsen is 40 büntetőt dobhatott, ebből 13-at Dwight Howard, és mindössze kilencet James Harden – győzött is a Mavericks, viszonylag simán. Carlisle most is presszionálta a bírókat, technikait is kapott, mellette a rutinos Tyson Chandler és Richard Jefferson sem fogta vissza magát – ők, illetve a másik oldalon Howard és Josh Smith is technikaival bűnhődött. Mindez elérte a célt, a Rockets egy kicsit kizökkent, a Dallas pedig szépíteni tudott. A slusszpoén egyébként szintén a Mavs edzőjéé volt: amikor a játékvezetők működéséről kérdezték a negyedik összecsapást követő sajtótájékoztatón, nemes egyszerűséggel egy ragasztószalagot tapasztott a szájára.

A pick and roll nagymesterei

A Clippers nem meglepő módon ismét rengeteg kettő-kettőt játszott a Spurs elleni negyedik mérkőzésen, és most rendkívül hatékonyan fejezték be ezeket az akciókat. Amikor Glen Davis ment zárni a labdát vezető hátvédnek (13 alkalom), átlagosan 1,5 pontot szerzett belőle csapat, ami brutális hatékonyság – óriási szabad teret biztosított Pauléknak, hiszen ő összesen kétszer kapta meg ezek után a labdát. Ellenben Blake Griffin 26 alkalommal zárt és 12-szer meg is kapta utána a játékszert – ezekből a játékokból is jött 1,45 pont átlagosan. A két fő labdás játékos egyébként Chris Paul és Austin Rivers volt, mindketten parádés hatékonysággal dolgoztak akkor, amikor ötnél többször ütötték le a labdát – Paul 7/9-es, Rivers pedig 4/4-es mezőnymutatót hozott össze ezekből a helyzetekből.

Tony Parker újra aktív

A sérülésekkel bajlódó francia karmester első jó meccsét játszotta a szériában, ismét régi fényében tündökölt, már ami a betöréseit illeti. 14 alkalommal vitte be a labdát a gyűrű alá, ebből pedig 6/7 dobást értékesített (2/2 büntető mellett) és csapata 1,29 pontot profitált belőle átlagosan. A Spurs két másik védelembontó játékosa, Ginobili és Leonard sem közelítette meg ezeket a számokat, és jóval kevesebbszer is jutottak el a gyűrűig – más kérdés, hogy Parker védekezésben teljesen súlytalan volt Paulékkal szemben.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus