POP-percek: A Spurs kivéreztette a Heatet

Big Three vs. Big Team

Senki sem számított arra, hogy a San Antonio ilyen könnyedén, 5 mérkőzésen gyalogol át a Heaten. Kis túlzással kiegyenlítettebb volt a küzdelem a döntő legértékesebb játékosának járó díjáért, mint a két csapat között a bajnoki címért. A texasiak csapatteljesítményéről elég egy adat: 9!! játékosuk dobott a döntő során 50% fölött a mezőnyből. Az újdonsült Finals MVP Leonard pedig a nagy Bill Russell mellett az egyetlen olyan játékos lett, aki 3 egymást követő mérkőzésen is 20 pont felett szórt a döntőben egy olyan alapszakasz után, melyben 13 pont alatt átlagolt meccsenként.

Az ötödik mérkőzésen is mindenki szépen hozzátette a magáét. Duncan gyönyörűen iskolázta a Heat játékosokat a festékben, Ginobili tartotta a lelket a hazaiakban a Heat jó kezdése után, Diaw hozta a már lassan védjegyévé váló mindenes játékot, Leonard mindkét oldalon jól szerepelt és szedte a pattanókat is szép számmal, Parker összeszedte magát a második félidőben, Mills gyógyszere pedig a harmadik negyedben gurult el, amikor nem tudott hibázni a hárompontos vonalon túlról.

Tim Duncan beágyazta magát az NBA történelmébe

Csak Kareem Abdul-Jabbar két bajnoki címe (1971, 1988) között telt el több idő, mint Duncan két bajnoksága (1999, 2014) között, de nem csak emiatt különleges ez a győzelem Timmy számára. Előző évben egy mítosz elszállt, Duncan elvesztett egy nagydöntőt, és vesztes döntő után rögtön a rákövetkező évben nagyon nehéz behúzni egy bajnoki címet – nem is fordult elő sokszor az NBA történetében. Az elmúlt 24 évben ez mindössze a 2009-es Lakersnek és a 2012-es Heatnek jött össze. Duncan ezzel a sikerrel olyan legendákat előzött meg bajnoki gyűrűk számában, mint Shaquille O’Neal, Robert Parish, Bill Sharman vagy Vern Mikkelsen, és egy még előkelőbb társaságba került – az eddigi 5 gyűrűs játékosok közé: Magic Johnson, George Mikan, Kobe Bryant, Dennis Rodman, Michael Cooper, Don Nelson, Jim Pollard, Larry Siegfried, Slater Martin, Ron Harper, Steve Kerr és Derek Fisher. Nem tudni, mit hoz a jövő, de ha a Spurs a vesztes nagydöntő után a következő évben győzni tud, akkor már egy duplázás is összejöhet – ebben az esetben a Jordan, Pippen, Abdul-Jabbar és Bob Cousy alkotta hatgyűrűs kontingenshez csatlakozhat.

Kawhi Leonard Gregg Popovich legjobb „terméke”

Nem volt egyszerű útja a június 29-én 23 éves kiscsatárnak, amíg elnyerte a Bill Russell Awardot, így viszont egy hollywoodi történet kerekedett a sztoriból. Leonardot éppen csak Top50-ben rangsorolták évfolyamában a középiskola befejezésekor, a San Diego Egyetemen pallérozódott, legjobb eredménye egy Sweet Sixteen volt a gárdával, majd a 2011-es, elég gyenge drafton húzta ki a 15. helyen – az Indiana Pacers. Azóta már lehet, hogy verik a fejüket a falba Indianában, mivel George Hillért feláldozták Leonardot, Gregg Popovich azonban tudta, mit kezdjen az ölébe hullott csiszolatlan gyémánttal – elkezdte csiszolgatni. Az Év Újonca választáson már negyedik volt, 2. évében dupla-duplát átlagolt a nagydöntőben, 3. évében már az Év Második Védőötösének tagja – no meg döntő MVP. Amit kevesen tudnak róla: még nem volt 18 éves, amikor édesapja rablógyilkosság áldozata lett…

Nem akarunk dicshimnuszokat zengeni róla, álljon itt inkább Gregg Popovich nyilatkozata, amit a 2012 nyarán adott – ebben minden benne van. "Azt gondolom, hogy sztár lesz belőle, és amikor eljön az ideje, a Spurs arca. A pálya mindkét felén egy különleges játékos. Ami nagyon magabiztossá tesz vele kapcsolatban, az az akarata: jó játékos és nagy játékos akar lenni. Korábban jön, később megy, nagyon edzhető, olyan, mint egy szivacs. Ha azt nézzük, hogy az első évében két egyetemi szezont követően és edzőtábor nélkül (a lockout miatt – a szerk.) játszott ennyire jól, akkor láthatjuk, hogy lesz belőle valaki." Lett.