22 éves Reggie Miller 25 pontos negyedik negyede
Tegnap volt 22 éve, hogy Reggie Miller 25 pontot hintett a New York Knicksnek a negyedik negyedben, a Seattle Supersonics pedig egyetlen bajnoki címét 37 éve (és egy napja) nyerte.
1994. június 1-jén játszották a New York Knicks - Indiana Pacers keleti döntő ötödik mérkőzését, ennek a mérkőzésnek tehát tegnap volt a 22. évfordulója. Az első négy találkozón mindkét csapat nyerte a hazai meccseit, így érkeztek el a Madison Square Gardenben rendezett ötödik összecsapásra. A Knicks az első negyedben 12 pontos előnyt épített ki magának, amely a harmadik negyed végén is megvolt a két fél között, ezt követően jött azonban Reggie Miller:
A Pacers legendája 39 pontjából (14/26 mezőny, 6/11 tripla, 5/6 büntető) 25-öt szerzett a negyedben, amiben benne volt egy 5/5-ös triplamutató is - öt hármast soha senki nem dobott korábban a rájátszásban egy negyed alatt, azóta 2002-ben Antoine Walker megdöntötte ezt, neki 6 sikerült a Philadelphia Sixers ellen. A meccset hiába nyerte ezzel az utolsó 12 perccel 93-86-ra az Indiana, a párharcot végül 4-3-ra behúzta a Knicks, majd a döntőben kaptak ki Patrick Ewingék a Houston Rocketstől. A Knicks-Pacers legendás rivalizálása egy évvel később is folytatódott.
1979. június 1-jén pedig a nagydöntő ötödik meccsére került sor a címvédő Washington Bullets és a Seattle Supersonics között - ennek tegnap volt a 37 éve. Egy évvel korábban is ez a két csapat mérkőzött meg egymással a fináléban, akkor 4-3-ra nyertek a fővárosiak. Ebben az idényben a Bullets nyerte az alapszakaszt (54-28), míg a Seatlle összességében a második, nyugaton pedig a legjobb mérleggel végzett (52-30). A Washington két 4-3-as győzelemmel jutott csak be a döntőbe, de a Supersonics is megizzadt a Phoenix Suns elleni nyugati fináléban (4-3).
A Seattle aztán a második meccsen elvette a Bullets pályaelőnyét, otthon mindkét meccsét hozta, így az ötödik mérkőzésen már bajnokot avathattak Washingtonban. A negyedik negyedet láthatjátok teljes egészében:
A Supersonics ezzel a 97-93-as győzelemmel fennállása első és mindmáig utolsó bajnoki címét szerezte. A döntő MVP-je az a Dennis Johnson lett, aki később a Boston Celtics nagyon hasznos kiegészítőjeként még két gyűrűt nyert - stabil pontszerző volt, a kor előrehaladtával egyre jobban szolgálta ki társait, és a korszak egyik legjobb védőjátékosának számított hátvédposzton.