28 éves James Harden

Az Arizona State-ről két év után jelentkezett Harden a draftra - a 2009-es draft 3. helyén el is vitte őt a már Kevin Duranttel és Russell Westbrookkal rendelkező Oklahoma City Thunder. Harden többek között emiatt nem is a kezdőben találta magát - a két scorer mellett kevesebb labdája lett volna, a cserék közé pedig kellett a csapatnak egy ponterős játékos -, a padscorer szerepét szánták neki. Első évében mindössze 9.9 pontot átlagolt, ám harmadik idényére, 2011/12-re feltornázta ezt 16.8-re, volt 4.1 pattanója és 3.7 gólpassza is mérkőzésenként, ráadásul a triplákat 39%-kal dobta, összességében pedig 66%-os TS mutatója volt - meg is nyerte a Legjobb Hatodik Ember díját, a Thunder pedig a döntőbe jutott.

Bár a 2012-es fináléban kifejezetten nagy betli volt, nagy jövő állt a csapat előtt, hiszen még mindig borzasztóan fiatal volt minden húzóemberük, a bennük lévő potenciált viszont nyugat megnyerésével már megmutatták. A Thunder GM-je, Sam Presti azonban döntéshelyzet elé került. Mivel Clay Bennett, illetve Oklahoma City városa nem biztosított olyan feltételeket, hogy vaskos luxusadót fizethessen az együttes, így döntenie kellett közte, Russell Westbrook, Kevin Durant és Serge Ibaka között, valamelyiküktől meg kellett válnia Prestinek. A választás végül Hardenre esett, akivel a 2012/13-as alapszakasz kezdete előtt nem tudtak megegyezni a hosszabbításról, így még a szezonkezdet előtt elcserélték a Houston Rocketshez.

Jól indította houstoni karrierjét támadóoldalon, az első két idényében 25 pont fölött átlagolt - hatékonysága mindkét évben elérte legalább a 60 TS%-ot -, mindkétszer ott volt az All-Star gálán, 2012/13-ban az All-NBA harmadik, egy évre rá pedig az All-NBA első csapatba választották, védekezésével azonban nagy sok gond volt. Trevor Ariza leigazolása, illetve a védekezésért felelős segédedző lecserélése aztán meghozta a várt hatást: Harden 2014/15-ben már hátul sem volt emberhátrány csapata számára, szintet lépett vezérként is, a sérülésektől nem kis mértékben sújtott texasiakkal ugyanis Southwest divíziót nyert, és második lett az MVP választáson - természetesen All-Star és All-NBA első csapattag volt újfent. Kevesebb időt töltött a parketten, de majdnem mindenben javult (27.4 pont, 7.0 gólpassz, 5.7 pattanó, 60.5%-os TS, 37.5%-os tripla), egyértelműen a legszűkebb ligaelitbe lépett, a játékosok pedig megválasztották az MVP-nek maguk között.

A 2015/16-os szezonja, összességében nézve megint pocsékul sikerült, vezérként Dwight Howarddal együtt megbuktak, egész évben csak szenvedett a csapat, védekezése pedig újfent kritikán aluli szintet ütött meg - az All-Star gálára ugyan még meghívták, de houstoni pályafutása során először nem került be egyik All-NBA csapatba sem, hiába hozott egyénileg még jobb számokat (29.0 pont, 7.5 gólpassz, 6.1 pattanó és hatékonysága is minimálisan esett csak (59.8 TS%)).

Mike D'Antoni tavaly nyári kinevezése aztán telitalálat volt a csapat mellett az ő szempontjából is - 29.1 pontja (61.3%) mellett 8.1 pattanót és 11.2 gólpasszt átlagolt. D'Antoni irányítót csinált belőle, megnyerte a gólpasszlistát, és a liga egyik legdominánsabb játékosa lett támadóoldalon - megint második lett az MVP-választáson, ezúttal Russell Westbrook mögött, újfent All-Star lett, és az All-NBA első csapatába is visszarakták! Isten éltesse sokáig!

A Boston Celtics legendás korszakának egyik nagy alakja, Tom Heinsohn 83 esztendős lett a mai napon. Az erőcsatárként, később pedig kiscsatárként használt kosaras a Celtics-éra legelejétől kezdve ott volt a csapatnál: összesen 9 szezont töltött a ligában (1956-1965), ebből 8-ban bajnoki címet szerzett. 6-szor volt All-Star (első idényében, illetve az utolsó öt szezonjában), 1957-ben ő volt az év újonca (nem kisebb nevet előzött meg, mint csapattársát, Bill Russellt), és négyszer bekerült az All-NBA második csapatba is. Bár mindenki a kemény, meg nem alkuvó stílusáról ismerte, ő volt az együttes egyik legjobb scorere is - 18.6 pontot és 8.8 pattanót átlagolt karrierje alatt -, ettől függetlenül védekezésben talán még hasznosabb volt: mind a kilenc évében a liga legjobb 9 játékosa között volt az ún. Defensive Win Shares mutatóban.

Visszavonulásának évében, még 1965-ben felhúzta a Celtics a 15-ös számú mezt a plafonra, azt azóta senki nem viselheti Bostonban. Három évig play-by-play kommentátor volt a csapat meccsein, majd 1969-ben a Celtics vezetőedzője lett, így még két bajnoki címet szerzett (1974 és 1976). 1981-ben újra kommentátor lett, és jelenleg is ilyen státuszban dolgozik a csapat mellett - ezzel az egyetlen olyan ember, akinek közvetlenül vagy közvetve köze van a Boston mind a 17 bajnoki címéhez. 1985-ben a Hírességek Csarnokába is beválasztották, Isten éltesse mindkettejüket!