36 éve állt össze az 1980-as évek Celticse

36 éve szerezte meg Red Auerbach Robert Parish-t és "Kevin McHale-t" a Golden State Warriorstől, Magic Johnsonnak és Kareem Abdul-Jabbarnak is jutott egy-egy emlékezetes este 31 és 29 évvel ezelőtt, Shaq 16 esztendeje állított fel PO-rekordot, Peja Stojakovic pedig 39. születésnapját ünnepli a mai napon.

1980. június 9-e a Boston Celtics történetének egyik jeles napja, hiszen ekkor cserélték el 1980-as 1/1-üket, illetve 1/13-ukat az ugyanerre a draftra szóló 1/3-ért és Robert Parish-ért. Parish négy évvel korábban került az NBA-be, és harmadik, valamint negyedik szezonjában már masszív dupla-duplákat átlagolt, ennek ellenére lemondott róla az oaklandi alakulat az első választás jogáért, és mint később kiderült, Joe Barry Carrollért.

Carroll nem volt rossz játékos, de hat produktív éve volt mindössze, egyszer jutott el az All-Star gálára, 1987-től pedig komoly mélyrepülésbe kezdett, 1991-ben be is fejezte. A 13. helyen húzott Rickey Brown még ezt a szintet sem tudta megközelíteni - öt szezont töltött a ligában mindössze, 1985-ben pedig végleg ki is kopott az NBA-ből.

A túloldal ezzel szemben két legendával lett gazdagabb. Parish 9-szeres All-Star és a megbízhatóság mintaképe lett, 21 esztendőt töltött a ligában és minden idők legtöbb meccsét ő játszotta az NBA történetében. Az 1/3-on kiválasztott Kevin McHale hétszer jutott el az All-Star gáláig, kétszer lett az év hatodik embere, 3-3 alkalommal került az év első és második védőötösébe, egyszer pedig az All-NBA első csapatnak is tagja volt. Előbbi 2003-ban, utóbbi 1999-ben lett a Hírességek Csarnokának tagja. Három bajnokságot nyertek a Bostonnal a '80-as években - Parrish még az 1997-es Bullsszal is felért a csúcsra -, és Larry Birddel kiegészülve minden idők legjobb frontcourtjaként beszélnek róluk.

 

Három bajnokságot nyert ugyan a Celtics ebben az időszakban, ezek között azonban nem volt ott 1985 és 1987 sem - mindkétszer a Los Angeles Lakers verte őket a fináléban. Előbb Kareem Abdul-Jabbar legendája lett még gazdagabb, ugyanis 1985. június 9-én az aranysárga-lila alakulat 111-100 arányban verte a bajnoki címvédőt - éppen a Lakerst verte a Celtics egy évvel korábban 4-3-ra - a Boston Gardenben, ezzel 4-2-re nyerték a döntőt, KAJ pedig megkapta a döntő legértékesebb játékosának járó trófeát - 38 esztendős volt ekkor, mind a mai napig a legidősebb Finals MVP. 

Pontosan két évvel később a két gárda a finálé negyedik összecsapását játszotta egymással - ekkor megint a Boston volt a címvédő, 4-2-re verték 1986-ban a Houston Rocketset. A Lakers egyébként is pályaelőnnyel érkezett a sorozatra, ahol az első két meccset hazai környezetben behúzták. A harmadikon kikaptak, a negyediken azonban Magic Johnson nem engedte, hogy ez megint megtörténjen, és az Abdul-Jabbartól "lopott" horogdobással megnyerte a mérkőzést 107-106-ra. Jöjjön a találkozó 9 perces összefoglalója - a híres dobást 7:25-től nézhetitek meg:

Ezzel 3-1-re vezetett a Lakers, a hatodik meccsen, hazai környezetben pedig behúzták negyedik győzelmüket, ezzel megint ők lettek a bajnokok - majd védték meg egy évvel később címüket.

 

Shaquille O'Neal számára is emlékezetes június 9-e, a 2000-es döntő második mérkőzését ugyanis ezen a napon játszották - ez volt az a találkozó, ahol Jalen Rose direkt alálépett Kobe Bryantnek. Az Indiana Pacers ellen az első hazait behúzta a Lakers, és ugyanez volt a helyzet a második találkozóval is (111-104-re nyertek az aranysárga-lilák), ahol Shaq 39-szer állhatott oda a büntetővonalra. Ez nemhogy döntőbeli csúcs, de a PO-ok történetében is a legtöbb rádobott büntetőkísérlet - korábban Bob Cousy tartotta ezt a rekordot 32-vel, de az egy négyszeres hosszabbításba torkolló összecsapás volt még 1953-ban, a Syracuse Nationals elleni első körben.

Shaq 18-szor volt eredményes - ez viszont még csak a döntőbeli rekordot sem jelentett, a csúcsot ugyanis egy 19/22-es estével Bob Pettit, a St.Louis Hawks legendája tartotta. A korszak egyik legjobbja az 1958-as döntő ötödik meccsén tette le az előbb említett produktumot a parkettára, nem kis mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy csapata 102-100-ra nyerjen idegenben is, elvegye a Celtics pályaelőnyét, és a hatodik meccsen aratott győzelmével bajnok lehessen - 11 év alatt ez volt az egyetlen olyan szezon, amelyben nem a Celtics lett a végső győztes. Ezt a rekordot döntötte meg Dwyane Wade 2006-ban a Dallas elleni döntő ötödik meccsén egy 21/25-ös mutatóval.

 

Van egy híres születésnaposunk is, ugyanis 39 esztendővel ezelőtt, 1977. június 9-én született a szerb kosárlabdázás egyik legnagyobb alakja, minden idők egyik legjobb tripladobója, Peja Stojakovic. A vajkezű kiscsatár a Crvena Zvezdában kezdett el kosarazni, majd 17 éves korában Görögországba, a PAOK-hoz igazolt, és ott is letette a névjegyét. Az 1998-as görög PO-ban az ő triplájával nyert csapata az Olympiakosz ellen, ezzel kiejtve az akkor öt éve uralkodó címvédőt - az sem csökkentette az érdemeket, hogy a döntőben a Panathinaikosz megverte őket 3-2-re.

1996-ban az első kör 14. helyén kelt el, de csak az 1998/99-es, lockouttal tarkított idény előtt igazolta le az őt kiválasztó Sacramento Kings. Az első két évében még csak csere volt nagyrészt, utána viszont a liga egyik leglátványosabban játszó csapatának átlag 35-40 perces, 20 pontos kezdője lett - 2000/01-ben második lett a Legtöbbet Fejlődött Játékos díjért kiírt szavazáson. A 2001/02-es szezontól kezdve zsinórban háromszor ott volt az All-Star gálákon, az első két alkalommal megnyerte a tripladobóversenyt - az első európai volt, aki bármilyen versenyszámban diadalmaskodni tudott az All-Star hétvégén.

Háromszor volt ott a második körben csapatával, egyszer pedig a nyugati döntőbe is sikerült bejutniuk, ahol a Los Angeles Lakers minden idők egyik leghirhedtebb sorozatában verte őket, majd lett bajnok (2002). Ebből a négy idényből háromszor ő volt a csapat legjobb játékosa a Win Shares mutató alapján, 2003/04-ben 24.2 pontos átlagával a második lett a pontlistán, az MVP szavazáson pedig negyedik helyen végzett.

2006. januárjában cserélte el a Kings Ron Artestért az Indiana Pacershez, de mindössze fél évet töltött itt. Eddig a pontig sem volt egy vasember, de ezt követően nagyon sokat volt sérült, a hátával nagyon sok problémája volt. 2006 nyarán egy sign-and-trade csere keretein belül került a New Orleans Hornetshez, ahol Chris Paul és David West mellett a csapat harmadik számú embere volt. Első szezonjában mindössze 13 meccsen játszott, viszont 2006. november 14-én karriercsúcsot dobott a Charlotte Bobcatsnek (42 pont), és máig fennálló NBA-rekordot ért el azzal, hogy ő dobta csapata első 20 pontját a találkozón.

A Lakersnek pedig karriercsúcsot jelentő 10 triplát süllyesztett el egy meccs alatt:

Ezt követően még volt egy jó szezonja, a Hornetsnél töltött négy idényének második felében azonban erősen kezdett visszaesni teljesítménye. 2010 novemberében cserélték el a Toronto Raptorshöz, akik januárban ki is tették keretükből, ezzel azonban megteremtették az esélyét annak, hogy szabadügynökké válását követően négy nappal a Dallas Mavericks leigazolhatta. A texasi együttessel bajnoki címet szerzett, ezzel megkoronázva pályafutását, ráadásul a Lakers elleni söprés negyedik meccsén 6/6-os triplamutatóval 21 pontot szórt, ezzel visszavágva a 9 évvel korábbi kudarcért. Pályafutását a 2011-es lockoutkor fejezte be. Isten éltesse sokáig!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus