40 éves Big Ben

A Detroit Pistons egyik nagy alakja, Chauncey Billups ma vonult vissza, ám a franchise két szintén meghatározó személyisége, Ben Wallace (40) és Bob Lanier (66) is ma ünnepli születésnapját. Isten éltesse mindkettejüket!

Kereken 40. születésnapját ünnepli Ben Wallace, aki gyakorlatilag a semmiből érkezett, és lett sikerkovács. Egy második divíziós egyetemre járt, így nem volt meglepő, hogy nem kelt el az 1996-os drafton. A Washington Bullets szerződtette 1996-ban, de akkori értékét jól mutatja, hogy 1999-ben Tim Leglerrel, Jeff McInnisszel és Terry Davisszel együtt cserélték el az Orlando Magichez Isaac Austinért cserébe. Legler ugyan 1996-ban megnyerte a tripladobót az All-Star gálán, és abban az évben övé volt a legjobb triplaszázalék is az alapszakaszban, Austin pedig 1997-ben lett a liga legtöbbet fejlődött játékosa, de komoly értékként akkoriban senkivel nem számoltak, ráadásul Wallace a négyet-egyért-csere négyes részében volt, ennyire nem tartották sokra.

Egy szezont húzott le Orlandóban - egy elég gyenge együttessel is majdnem PO-ba kerültek keleten -, 2000 augusztusában viszont Chucky Atkinsszel együtt a Detroit Pistonshoz cserélték, Grant Hillért. Az eredmény ismert: Wallace 2004-ben úgy ért fel a Pistonsszal a csúcsra, hogy egyrészt a négy későbbi Hall of Famerrel felálló Los Angeles Lakerst verték a döntőben, másrészt addigra deklaráltan a liga legjobb védőjátékosa lett. Négyszer nyerte meg az Év Legjobb Védője díjat (2001-02, 2002-03, 2004-05, 2005-06), ötször volt az év legjobb védőötösében (2002-2006) négyszer lett All-Star (2003-2006), kétszer övé lett a legtöbb pattanó (2002, 2003), egyszer a legtöbb blokkot jegyezte (2002), háromszor beválasztották az All-NBA második csapatába (2003, 2004, 2006) és kétszer a harmadik csapatba (2002, 2005).

2006 nyarán szabadügynökként Chicagóba szerződött, és bár 2007-ben még beválasztották az év második legjobb védőcsapatába, meredeken elindult lefelé a pályája - megfordult ezután Clevelandben is, majd visszatért a Pistonshoz, és 2012 nyaráig ott játszott. Az utolsó éveitől függetlenül mintapéldája volt annak, hogy milyen kevés tehetségből milyen sokat lehet kihozni pusztán akarással, és azzal, ha valaki a csapat érdekei alá helyezi a saját magáét - 1088 meccset játszott, ami a legtöbb a liga történetében egy olyan játékostól, akit nem draftoltak. Legutóbb márciusban került reflektorfénybe - egy év börtönt kapott, mert februárban elhagyta egy baleset helyszínét, de mindössze két napot kellett leülnie.

 

A másik detroiti centerlegendának közel sem kellett ilyen mélyről indulnia - a ma 66 esztendős Bob Lanier 1/1-es volt az 1970-es drafton, és kilenc és fél évig szolgálta a Pistonst. 1971-ben bekerült az év újonc ötösébe - az akkori első rookie-ötöst érdemes visszanézni: Lanier mellett "Pistol" Pete Maravich, Dave Cowens, Calvin Murphy és Geoff Petrie voltak ott. Petrie-n kívül mindenki bekerült már a Hírességek Csarnokába, de érdekesség, hogy a Sacramento Kings előző GM-je volt az év újonca abban az évben minden idők talán legjobb erőcsatárával, Cowensszel megosztva.

Lanier hétszer volt All-Star detroiti évei alatt (1972-75, 1977-79), és egyszer volt az All-Star gála legértékesebb játékosa is (1974). Borzasztóan hatékony játékos volt, detroiti 9 teljes évében kétszer a 10. volt a PER statisztikát nézve, a többi hét szezonjában pedig a liga top5 játékosa közé tartozott ebben az összevetésben. Az 1979-80-as szezon közben elcserélték a Milwaukee Buckshoz, ahol 5 szezont húzott le, egyszer pedig megint eljutott az All-Star gálára (1982). 1984-ben vonult vissza, 19248 ponttal, 9698 pattanóval és 1100 blokkal a háta mögött - 20.1 pont, 10.1 pattanó és 1.5 blokk volt a karrierátlaga. 1992-ben választották be a Hall of Fame-be, 16-os mezszámát pedig a Detroit és a Milwaukee is visszavonultatta. Isten éltesse mindkettejüket!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus