42 éves Grant Hill

42 esztendős lett tegnap a Duke egyetem történetének egyik legjobb kosarasa, a Detroit Pistons '90-es évek végi arca, Grant Hill. Isten éltesse sokáig!

Kivételes anyagi helyzetű családban nevelkedett Virginia államban, itt is kezdett el kosarazni Hill a South Lakes középiskolában, ahol rögtön a legnagyobb szupersztár lett, végzősként (1990) meg is hívták a legjobb középiskolásoknak megrendezett McDonald's All-American tornára (kis színes: Shawn Bradley lett itt az MVP. Igen, EZ a Shawn Bradley). Az érettségit követően sem apja, sem anyja javaslatára nem hallgatott, és a Duke egyetemet, ezzel együtt pedig Mike Krzyzewskit választotta. A döntésről később kiderült, a lehető legjobbra sikeredett, hiszen első két évében megnyerték az NCAA nagy tornáját. 1991-ben az egy évvel korábban a döntőben pont a Duke ellen, 30 ponttal diadalmaskodó, Larry Johnson nevével fémjelzett UNLV-t verték az elődöntőben, megállítva ezzel az egyetemi kosárlabdázás történetének egyik legjobb csapatát (a UNLV 34-1-es szezont futott ezzel az egy vereséggel), '92-ben pedig több legendás meccsük is volt.

A legemlékezetesebb az NCAA tornájának negyeddöntőjében (Regional Finals) a Kentucky ellen hosszabbításban, 103-102-re megnyert thriller volt, amelyet a híres Christian Laettner duplával fordítottak meg a dudaszó pillanatában (Hill a háromnegyed-pályás bedobásért volt felelős, ami végül meccsnyerő gólpassz lett), és amely az egyetemi kosárlabdázás történetének legjobb meccseként vonult be a köztudatba. A döntőben nem kisebb csapatot vertek meg, mint az akkor még újoncokból álló Fab Five-ot, azaz a Michigant (Chris Webber, Jalen Rose). Két sztárjuk - Bobby Hurley és Laettner - távozását követően nem volt már ugyanaz a Duke, de Hill az év védő játékosa lett '93-ban, és az ACC konferencia legjobb játékosa '94-ben, ezzel bekerült a teljes egyetemi mezőny első csapatába is. Ebben az esztendőben is döntőbe jutottak a March Madnessen, de kikaptak az Arkansastól, Hill pedig befejezte az iskolát, jelentkezett az NBA draftra. 33-as mezszámát a Duke visszavonultatta.

Az 1994-es draft harmadik helyén vitte el a Detroit Pistons (Glenn Robinson és Jason Kidd kelt el előtte), amely csak kereste önmagát a Bad Boys korszak és a bajnoki címek után: a csapat két legnevesebb játékosa az ex-GM, Joe Dumars, és az akkor még csak másodéves, később a New York Knicksnél befutó vajkezű dobóhátvéd, Allan Houston volt. Hill azonnal berobbant az NBA-be, igaz, az elvárások is nagyok voltak vele szemben. Első évében az Év Újonca lett, de ő lett minden amerikai major sportot tekintve az első rookie, aki a legtöbb szavazatot kapta egy All-Star gálára, így ott volt a Phoenix-ben rendezett dzsemborin is. Díjai mellett (év első csapata: '97, év második csapata: '96, '98, '99, '00) statisztikái és játéka is szemet gyönyörködtető volt ebben az időszakban.

Már második szezonjában 20.2 pontot, 9.8 pattanót, 6.9 gólpasszt és 1.2 labdaszerzést produkált, de harmadik évében is képes volt egy 21.4 - 9.0 - 7.3 - 1.8-as számsorra ugyanezekben a kategóriákban, majdnem 50%-os mezőny pontossággal úgy, hogy hármasdobása gyakorlatilag nem létezett, igaz, nem is próbálkozott vele. A pontokat leszámítva LeBron James szintű számsorok ezek, csak akkor még fogalmunk nem volt arról a szintről, amit LeBron képvisel manapság, Hill volt AZ all-around játékos. Wilt Chamberlain mellett csak ő mondhatja el magáról azt, hogy háromszor is csapata legjobb pontszerzője, lepattanózója és gólpasszadója volt egy adott szezonban. Utolsó detroiti évében, 1999-2000-ben pontátlaga is meredeken megugrott, 25.8 pontot hozott meccsenként, majdnem 49%-os pontossággal, a csapat viszont nem jutott tovább a PO-ban az első körnél soha, ezért úgy döntött, távozik az autóvárosból.

2000 nyarán korlátozások nélkül, bárki számára szabadon igazolható volt, ő pedig az Orlando Magic mellett döntött (Tracy McGrady-vel egyetemben), végül a több pénz miatt sign-and-trade keretein belül került Floridába Chucky Atkinsért, és Ben Wallace-ért cserébe. Ez nem tűnik egy unfair cserének, de Wallace 1996-ban nem kelt el a drafton, három évig szinte a kutyát nem érdekelte a Washingtonban, majd Orlandóból is csak azért került át a Pistonshoz, hogy ne üres kézzel maradjanak Hill távozása után (a csomag értékesebb részének Atkins számított, aki azon a nyáron bekerült az év újonc ötösébe is). A sors furcsa fintora, hogy míg a nagy sztár Hill karrierje mélypontjára érkezett, addig Big Ben a 2000-es évek első felének legjobb védője volt, négyszer nyerte el a vonatkozó díjat, és kulcsszerepe volt abban, hogy 2004-ben bajnoki címet szerzett a Detroit.

Hill bokája már a pistonsos idők végén elkezdett rakoncátlankodni, a 2000-es rájátszás előtt sérült meg először komolyabban vele, és hiába próbált meg játszani a PO-ban, a második meccsen abba kellett hagynia a játékot. Azt viszont valószínűleg sem ő, sem az őt leigazoló Magic nem gondolta volna, hogy ez egy hosszú, kínkeserves korszak kezdete lesz, márpedig ez történt, a következő négy szezonban 4, 14, 29, illetve 0 meccset tudott játszani a nagyszerű kosaras. 2003-ban az orvosok eltörték a bokáját, hogy úgy tudják összerakni, hogy ne legyen azzal később probléma, Hill azonban olyan fertőzést kapott, amelybe bele is halhatott volna, szerencsére a gyors beavatkozás megmentette az életét, de egy hétig kórházban feküdt, fél évig pedig intravénásan antibiotikumokkal kezelték.

2004-2005-ben visszatért, nála a 67 meccs már borzasztóan soknak számított (hiszen az előző négy évadban összesen nem játszott ennyit), be is választották újra az All-Star gálára, és sportszerűségi díjat is nyert ebben az évben. Következő szezonját újra tönkretették azonban a sérülések, és közvetve megint a boka. Gerincbántalmai keletkeztek ugyanis attól, hogy nem azonosan terhelte a két lábát (attól tartott, hogy újra rásérülhet a bokájára), ettől sport sérvet kapott, és újra meg kellett műteni. Ekkor jelentette ki, ha még egyszer meg kell műteni, inkább visszavonul. Szerencsére erre nem került sor, utolsó orlandói évében, 2006-2007-ben többé-kevésbé egészséges maradt, volt csapata, a Detroit elleni 0-4-es PO párharcot követően pedig újra úgy döntött, vált.

A Phoenix Sunsot választotta 2007 nyarán, és késői karrierje legjobb döntését hozta ezzel. A Suns orvosairól azóta tudjuk, hogy csodát tudnak tenni olyanokkal is, akikről mások már lemondtak (vagy csak előbb használják a technikai és az orvostudománybeli újításokat, mint mások), ennek egyik első bizonyítéka volt Hill. Első arizonai évadjában is már 70 meccset bírt, utána viszont összesen három találkozót hagyott ki három szezon alatt, és még 39 évesen is vállalható mennyiséget játszott a lockout miatt sokkal sűrűbb csonkaszezonban. 2012 nyarán elhagyta a gárdát, a Los Angeles Clippers játékosa lett, tavaly június elsején pedig bejelentette, hogy visszavonul - azóta az NBA TV-nél dolgozik, riportokat készít legtöbbször. Isten éltesse sokáig!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus