43 éves Steve Nash

Steve Nash a Brit Nemzetközösség "mintaterméke": 1974-ben Dél-Afrikában született, angol apától és walesi anyától, majd a család Nash másfél éves korában elköltözött Kanadába. A későbbi klasszis 13 éves koráig nem is kosarazott, csak focizott és hokizott, egészen kivételes gömbérzékének köszönhetően egyébként mindenféle futball-trükköt a mai napig képes megcsinálni. Szerencsére azonban a kosárlabdában képzelte el a sportjövőjét, és a kaliforniai Santa Clara Egyetemen kapott ösztöndíjat. Négy évet húzott itt le abban a korban, amikor a játékosok már 18-19 évesen, egyenesen a középiskolából mentek az NBA-be, de jól döntött, mert egyrészt megszerezte a diplomáját szociológiából, másrészt a relatíve kiscsapatnak számító USC-ből is a 13. helyen vitte a Phoenix Suns minden idők egyik legerősebb draftján, 1996-ban.

Első Suns-időszaka (1996-98) nem volt sikertörténet. Alapvetően a korszak egyik legjobb, bár sok sérüléssel bajlódó játékmestere, Kevin Johnson cseréjeként játszhatott, majd előbb Sam Cassell, utána Jason Kidd került elé a rangsorban. Nash néhány percet kapott csak a meccseken. 1998 nyarán egykori egyetemi barátja, Donnie Nelson addig kapacitálta édesapját, az akkor a Dallas Mavericksnél vezetőedzőként és GM-ként dolgozó legendát, Don Nelsont, hogy az néhány játékosért és egy elsőkörös draftjogért megszerezte az ekkor már 25. évében járó játékmestert. 

A lehető legjobb húzás volt ez, különösen azért, mert a Buckstól ugyanekkor megszereztek egy eléggé ismeretlen német újoncot, Dirk Nowitzkit is. A két játékost egyszerre mutatták be a csapatnál, akik össze is barátkoztak – a mai napig nagyon jóban vannak. Az első két év az ismerkedéssel, belerázódással telt, Nash elég sokat is volt sérült – a 2000/01-es szezonban azonban megfordult a csapat szerencséje. Mark Cuban ekkor vásárolta meg a klubot, a Steve Nash-Dirk Nowitzki tandem mellett pedig Michael Finley is remek idényt futott, és Juwan Howard segítségével playoffba jutott a gárda. Nash a következő évben tovább javult, ennek köszönhetően All-Star lett, és beválasztották az év Harmadik Csapatába. A következő évben ezt megismételte, de a 2003/04-es év rosszul sikerült a számára: Antoine Walker és Antawn Jamison érkezésével átalakult a Dallas játéka a rengeteg scorer miatt. 

2004 nyarán a sorozatos playoff-kiesések okaként a már 30 éves irányítót találták meg. A Phoenix Suns hatéves, 63 milliós ajánlatát a Dallas nem meccselte, így a játékmester visszatért egykori csapatához. Az előző évben 29-53-as mérlegű együttesben rengeteg tehetséges játékos (Stoudemire, Marion, Joe Johnson, Leandro Barbosa) futkározott, Mike D’Antoni fejében megvolt a rendszer – már csak az agy hiányzott. Ez volt Steve Nash, akivel 62-20-as évadot csinált a Phoenix 2004/05-ben, a kanadai varázsló pedig általános meglepetésre (de jogosan) megkapta az MVP címet. A Spurs ugyan kiütötte őket a főcsoportdöntőben, de a jövő fényesnek látszott Phoenixben. 

Második phoenixi szezonja közel sem volt diadalmenet annak ellenére, hogy megkapta második MVP-díját is – aminek jogosságát többen vitatták. Azt viszont a javára kell írni, hogy az egész szezonra kidőlő Amar’e Stoudemire nélkül ugyanoda, a nyugati főcsoportdöntőbe kormányozta a Sunst – itt azonban Nowitzki és a Mavericks útjukat állta. A következő két szezonban előbb a második playoff-körben esett ki a Suns a Spursszel szemben (Robert Horry emlékezetes módon ütközte le Nasht, akinek több csapattársa is engedély nélkül a pályára rohant, így eltiltották őket a következő találkozóról), majd 2008-ban már az első körben. 

2009-ben be sem jutott a Suns a playoffba, Nash egyre többet bajlódott a derekával - azonban 2010-ben még egyszer nekidurálta magát a Nash, Stoudemire és a veterán Grant Hill játékára alapozó csapat, és elment a főcsoportdöntőig, többek között a Spurs testén keresztül. A Kobe Bryant vezette Lakers már sok volt nekik, és nyáron Stoudemire is távozott New Yorkba. 

Nash ekkor már 36 éves volt, egyre több egészségügyi problémával, és bár a Suns nagy tisztelettel bánt vele, egyértelmű volt, hogy nem ő a jövő. 2012 nyarán távozott is Los Angelesbe, ahol úgy tűnt, még egyszer nekirugaszkodhat a bajnoki címnek Kobe és Dwight Howard oldalán. Ebből végül nem lett semmi, többek között azért, mert Nash egyik sérülésből a másikba esett. 2014/15-ben megpróbálkozott a visszatéréssel, de újabb sérülése azt jelentette, hogy a játékmester befejezte karrierjét, az aranysárga-liláknál három szezon alatt összesen 65 meccset játszott - 2015 márciusban hivatalosan is visszavonult. Az előző szezonban csatlakozott a Golden State Warriorshöz, mint speciális tanácsadó, azóta ilyen minőségben van jelen a ligában.

2 alapszakasz MVP cím, nyolc All-Star meghívás, hét All-NBA csapattagság, öt passzkirályság és egy J. Walter Kennedy Díj is került a neve mellé. Emellett négy idényében (2005/06, 2007/08, 2008/09, 2009/10) érte el az 50-40-90-es bravúrt, azaz 50 százalék felett dobott mezőnyből, 40 felett a triplavonalon túlról és 90 felett büntetőből – rajta kívül csak Larry Bird hajtotta végre ezt a bravúrt egynél többször, de a Celtics legendájának is csak kétszer jött össze. Nem rossz adatsor egy olyan játékostól, aki Kanadában tanulta meg a játékot, és 25 éves korában kezdődött el az érdemi NBA-karrierje.