46 éves a horvátok legendája

46. születésnapját ünnepli a mai napon minden idők egyik legjobb horvát játékosa, a Chicago Bulls háromszoros bajnoka, Toni Kukoc. Az Oklahoma City Thunder spanyol magasembere, a liga (egyik) blokkirálya, Serge Ibaka negyedszázados lett a mai napon. Isten éltesse mindkettejüket! Kereken 60 éves lenne a '80-as évek egyik, ha nem a legjobb védőjátékosa hátvédposzton, a Seattle SuperSonics egyetlen bajnoki címének MVP-je, Larry Bird kedvenc csapattársa, a 2007-ben elhunyt Dennis Johnson, őt Isten nyugosztalja!

A bőven két méter fölötti magassága ellenére is általában kiscsatárt játszó Toni Kukoc európai karrierje is egészen kiváló összképet mutat, hiszen a Jugoplastika Splittel háromszor nyerte meg az Euroliga elődjét (1989, 1990, 1991), kétszer a Final Four MVP-jének választották (1990, 1991), kétszer Európa-bajnok lett (1989, 1991), egyszer itt is a legértékesebb játékosnak ítélték meg (1991), világbajnok volt (1990) és ezzel együtt a torna MVP-je is, 1988-ban, Szöulban pedig második lett a jugoszláv válogatottal az olimpián.

1991-ben csapatot és országot is váltott, ugyanis a Benetton Treviso játékosa lett - érdesség, hogy ha nem is ezzel egy időben, de megalakult Horvátország is. Korántsem volt olyan sikeres két olasz éve, mint a Splitnél töltött szezonok, de egy olasz bajnoki cím és egy olasz kupa mellett egyszer itt is sikerült elérnie az Euroliga négyesdöntőjének MVP címét (1993), és a horvát válogatottal második lett az 1992-es olimpián.

Ilyen európai pedigré után érkezett meg 1993 nyarán az NBA-be - a Chicago Bulls még az 1990-es draft második körének 29. helyén választotta ki. Azonnal kitűnő, all-around teljesítményt nyújtott, második szezonjában visszatért Michael Jordan is, harmadik szezonjában pedig felért a csúcsra - bajnok lett a csapattal, őt pedig a legjobb hatodik embernek választották. A továbbiak ismertek - még két bajnoki címet nyert a második three-peatjét elérő Bullsszal, és mindhárom címben elévülhetetlen érdemei voltak.

A Chicago újjáépülésénél tőle is búcsút vettek - 1998-99-ben még a gárda meghatározó embere volt, de a következő idényben a Philadelphia Sixershez cserélték Bruce Bowenért, John Starksért és egy 2000-es első körös draftjogért cserébe - ez azért nem számított olyan soknak, mert Bowen még nem ért sokat, Starks pedig már nem. A Sixersnél visszaesett teljesítménye és szerepe is - a második körbe jutottak ugyan 2000-ben, de 2001 februárjában ő is része volt annak a csomagnak, amelyet a Philly Atlantába postázott Dikembe Mutomboért cserébe.

Első fél szezonja jó volt a Hawksnál, a második azonban nagyon nem, visszaesett a triplaszázaléka és majdnem minden statisztikája, így megint továbbcserélték, ezúttal az év végén, a 2002-es off-szezonban - most Glenn Robinsonért cserébe ment a Milwaukee Buckshoz. A Bucksnál első évében még mutatott valamit a régiből, de ezt követően már csak 20 percre lehetett beküldeni a pályára, utolsó három szezonjában egyre gyengébb lett, így 2006 nyarán, 37 esztendősen visszavonult.

 

A Kukoc előtti éra egyik nagy alakja volt az 1954. szeptember 18-án született Dennis Johnson. Két évet járt az LA Harbor College-ra, majd egy évet a Pepperdine egyetemre, mielőtt jelentkezett volna az 1976-os NBA draftra. Csak a második kör 29. helyén választotta ki a Seattle Supersonics - Johnsont az akkori híradások szerint elég nagy bajkeverőnek tartották, ami későbbi pályafutása során be is bizonyosodott többször is, ennek ellenére megérte a kockázatot, mint az szintén kiderült a későbbiekben.

Elég jól kezdte karrierjét, a Sonics kezdő dobóhátvédjeként már a második idényben fontos szerepet kapott, és csapatával be is jutott a nagydöntőbe, ahol viszont 3-2-es vezetés után 4-3-ra veszítettek a Washington Bullets ellen. Johnson ebben a sorozatban máig fennálló rekordot állított fel: a harmadik meccsen 7-szer blokkolt, ez a legtöbb, amit valaha egy hátvéd jegyzett egy döntőbeli mérkőzésen. A java viszont csak ezután következett. Az ezt követő évben ugyanis All-Star lett (15.9 pont, 4.7 pattanó, 3.5 gólpassz), beválasztották a legjobban védekező ötösbe, megint bejutottak az NBA döntőjébe, és ezúttal vissza is vágtak a fővárosiaknak. 4-1-re győztek a Bullets ellen, és Johnson lett a döntő MVP-je (22.6 pont, 6.0 pattanó, 6.0 gólpassz).

Az ezt követő évben is All-Star lett, megint ott volt az All-Defensive első csapatban, ezúttal az All-NBA második csapatában is helyet kapott már, a Sonics azonban elbukott a nyugati döntőben a Kareem Abdul-Jabbar és Magic Johnson által vezetett Los Angeles Lakersszel szemben. Nagyon sokszor összeveszett a legendás Lenny Wilkensszel, aki akkor a Seattle vezetőedzője volt, így elcserélték Paul Westphalra  Phoenixben három kiváló szezont futott, ami az egyéni elismeréseket illeti, hiszen mindháromszor ott volt a legjobban védekező ötösben, első évében az All-NBA első csapatába is beválasztották, első két évében pedig ott volt az All-Star gálán. A csapat viszont kétszer eljutott a második körig, egyszer már az elsőben elbukott, Johnson pedig itt is összeveszett a vezetőedzővel, a Sunst 13 és fél évig irányító John MacLeoddal, így innen is elcserélték.

A Boston Celtics óriásit húzott vele, hiszen egy első körössel együtt szerezték meg gyakorlatilag Ricky Robie-ért cserébe, aki előtte sem volt Johnsonhoz fogható játékos, és utána sem tett le szinte semmit hozzá képest. Egyéni számai nem nagyon estek vissza, sőt 14-15 pont mellett tőle soha nem látott 6.5-8 gólpasszt osztott ki meccsenként - idő közben átkerült irányító posztra. Védekezése hasonló szinten maradt még akkor is, ha 1983/84-ben öt év után először kikerült a legjobban védekező ötösből, csak a második csapatba fért be. Azonnal bajnok lett viszont a Bostonnal, miután a döntőben megverték a Lakerst (4-3) - így vissza tudott vágni Abdul-Jabbarnak és Magicnek az 1980-as nyugati döntőért.

A következő években is meghatározó játékosa maradt a Celticsnek. 1985-ben utolsó, ötödik All-Star gáláján szerepelt, és ebben az idényben megint ott volt a második legjobban védekező ötösben, a Lakerstől azonban kikaptak ezúttal a nagydöntőben (2-4). 1986-ban megint egy All-Defensive második ötös jutott neki egyénileg, viszont egy újabb aranygyűrű csapatszinten, miután könnyedén verték a Houston Rocketset (4-2). 1987-ben még visszaért oda, ahova tartozott: a legjobban védekező ötösbe választották, a fináléban azonban megint a Lakers jött szembe, és ezúttal is kikaptak tőlük (2-4), ezzel le is zárult a Celtics nagy korszaka, jött a Pistons majd a Bulls keletről.

Utolsó három évében sem csökkentek nagyon meredeken számai, így három elbukott és három megnyert döntő, egy dönő MVP, öt All-Star meghívás és kilenc All-Defensive első vagy második ötösbe választás után, 1990-ben úgy vonulhatott vissza, hogy gyakorlatilag semmit nem hagyott karrierjében. Kukocot szokás minden idők legsokoldalúbb játékosai között emlegetni, de ez a titulus igaz Johnsonra is, aki sztárból első számú kiegészítővé "át tudott alakulni", és számtalanszor akkor lépett még magasabb szintre, amikor a legjobban kellett.

Visszavonulása után még 1991-ben visszavonultatta 3-as mezszámát a Celtics. Előbb játékosmegfigyelőként kezdett dolgozni a Bostonnál, majd 1993-tól 1997-ig segédedzője volt az együttesnek. Pár évig nem nagyon került reflektorfénybe, majd 2000-től négy szezonon keresztül a Los Angeles Clippers segédedzője volt. Volt ezt követően a Portland TrailBlazers játékosmegfigyelője, a Florida Flame D-Ligás csapat vezetőedzője, és 2005-től az Austin Toros D-Ligás csapat trénereként dolgozott. 2007 februárjában, egy edzés végén szívrohamot kapott, összeesett és nem tudták már újraéleszteni. 2010-ben került be a Hírességek Csarnokába. Isten nyugosztalja!

 

25 évvel ezelőtt született a "jelenlegi Seattle", az Oklahoma City Thunder védekezésének alapja, a Kongóban született, de már spanyol állampolgár és válogatott Serge Ibaka, akit a 2008-as draft első körének 24. helyén választott a Thunder. Az első éveiben még nagyon nyers, csak rugóiból élő kosaras mára biztos középtávoli tempóval rendelkezik - igaz, Scott Brooks túl sokszor nem épít erre a képességére -, így támadásban is egyre inkább használható játékossá fejlődik. Ibaka eddigi öt szezonjában kétszer volt blokkirály (2011/12: 3.7, 2012/13: 3.0), de az előző idényben és 2010/11-ben is ő jegyezte összességében a legtöbb prakkert. Nem meglepő ezek után, hogy az előző három idényben helye volt a legjobban védekező ötösben, az OKC egyik legbiztosabb pontja.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus