46 éves Latrell Sprewell

Sprewell karrierjéről tavaly is írtunk már:

A kiscsatárként és dobóhátvédként is bevethető kosarast a Golden State Warriors az 1992-es drafton választotta ki - a 24. helyen kelt el, későbbi produktumát ismerve komoly steal volt. Az első évében rögtön berobbant a ligába, hiszen 69 meccsen kezdett is az oaklandieknél, 15.4 pontot, 3.8 gólpasszt, 3.3 pattanót és 1.6 labdaszerzést átlagolt, ám ez nemhogy az Év Újonca díjra nem volt elég - Shaquille O'Neal és Alonzo Mourning mellett nehéz dolga is lett volna ezt begyűjteni -, de még csak az első újonccsapatba sem választották be - Tom Gugliotta, LaPhonso Ellis és Christian Laettner volt a két center mellett a másik három ide kerülő elsőéves.

Második évében aztán még emelt a színvonalon - karrierje legjobb idényében 21 pontot, 4.9 pattanót, 4.7 gólpasszt és 2.2 labdaszerzést tett be a közösbe meccsenként, emellett mind a 82 találkozón pályára lépett, természetesen kezdett is mindegyiken, 43.1 átlagpercével pedig ebben az évben a legtöbbet percet töltötte a parketten az egész ligában. A negyedik legtöbb triplát dobta, a nyolcadik legtöbb pontot és labdát szerezte. Természetesen meghívták az All-Star gálára is, beválasztották a liga második legjobban védekező csapatába és az All-NBA első csapatába is - John Stocktonnal, Scottie Pippennel, Karl Malone-nal és Hakeem Olajuwonnal került egy társaságba. Csapatszinten is ez volt a legjobb éve, öt Warriorsnál töltött teljes idényéből ebben az egyben jutottak be a PO-ba, de a Phoenix Suns 3-0-lal kisöpörte őket az első körben.

Sprewell továbbra is meghatározó játékosa maradt a csapatnak és a ligának is - 1995-ben és 1997-ben is ott volt az All-Star gálán, 1996-97-ben hatodik lett a pontlistán, és a harmadik legtöbb percet játszotta az NBA-ben. Egyik leghíresebb meccsét 1997. január 21-én, a Dallas Mavericks ellen játszotta: 46 pontja mellett 10 gólpassza, 6 pattanója és 5 szerzett labdája volt úgy, hogy mezőnyből 16/27 volt, a triplavonal mögül pedig 6/10.

Csapatszinten azonban teljesen szétesett a gárda Don Nelson 1994-es nyári távozását követően. Nelson után Chris Cohan, majd Rick Adelman bicskája is beletört az együttes felvirágoztatásának kísérletébe. 1997 nyarán Adelman utódjának PJ Carlesimót nevezték ki, ami nem volt egy nyerő húzás - még ebben az évben decemberben, egy edzésen úgy összeveszett a tréner Sprewell-lel, hogy utóbbi elkezdte fojtogatni mesterét. A szezon végéig eltiltották, 1999 januárjában pedig elcserélték a New York Knickshez - többek között John Starksért cserébe.

New Yorkban töltött négy és fél éve alatt szinte ugyanazt a szintet tudta hozni, mint a Golden State-nél. Sokoldalú, a pálya mindkét végén szinte mindenre használható kosaras volt itt is, egyedül pontszerzési hatékonysága esett vissza elég komoly mértékben - a Knicksnél 50% környéki TS-sel dolgozott, míg a Warriorsnél volt 57%-os éve is ilyen szempontból, és átlagosan 3-5%-kal volt hatékonyabb a befejezéseket illetően, ami nagy differenciának minősül. Legnagyobb csapatsikerét itt érte el: a Knicks az 1999-es, lockoutos szezonban kelet 8. helyéről bejutott a nagydöntőbe, ahol 5 meccsen kaptak ki a San Antonio Spurs ellenében.

Jól sikerült ez a szezonja is a kispadról és a következő is a kezdőből, így a New York egy 5 éves, 62 millió dolláros szerződést kínált neki - ez volt pályafutása során az utolsó. Meg is hálálta a kapott pénzt Sprewell, hiszen 2001-ben újra meghívták az All-Star gálára - pályafutása során negyedjére, egyben utoljára. 2002-ben kezdődtek aztán a gondok vele megint. Nyáron állítólag elcsúszott a jachtján, emiatt eltörte a kezét, így érkezett meg az edzőtáborba. Nem kevesebb mint 250.000 dollárra büntette a csapat, miután ezt elfelejtette megemlíteni idejében, pedig ez kötelező lett volna. A New York Post információi szerint egyébként verekedésbe keveredett, ezért volt törött a keze, emiatt viszont Sprewell beperelte a lapot.

2003-ban, a Los Angeles Clippers elleni 38 pontot dobott, 9 hármaskísérletéből 9 ért célba, ezzel NBA-rekordot állított fel - a legtöbb triplát ő dobta egy meccsen anélkül, hogy hibázott volna, azóta ezt Ben Gordon a Chicago Bulls színeiben beállította, de megdönteni még senki nem tudta. Ettől függetlenül 2003 nyarán elcserélték a Minnesota Timberwolveshoz Keith Van Hornért cserébe.

Minnesotában Kevin Garnett és Sam Cassell partnereként játszhatott, és nem is sikerült rosszul az első évük. Rögtön megnyerték nyugatot 2003-04-ben, a rájátszásban azonban a Los Angeles Lakers 6 meccsen elütötte őket a döntőbe jutáshoz szükséges utolsó állomáson. A következő szezon előtt a Timberwolves egy 3 éves, 21 millió dolláros hosszabbításajánlatot tett Sprewell elé, amit viszont ő elutasított - megalázónak érezte, hogy csak ennyit ajánlottak neki azok után, hogy ennél jóval többet keresett karrierje korábbi szakaszaiban. Azt nyilatkozta, hogy neki etetnie kell a családját, és ha Glen Taylor megfelelően akarja ellátni a családját, akkor "több pénzt kell kiköhögnie", ellenkező esetben a gyerekeit nem sokára Sally Struthers egyik műsorában fogják látni - Szerk.: a hölgy aktivista, afrikai rászorulóknak, éhezőknek gyűjt hozzájárulásokat.

Év végén így lejárt a szerződése, és bár állítólag több csapat is érdeklődött iránta, megegyezés nem született senkivel. Bár utolsó szezonja volt a leggyengébb, amit az NBA-ben produkált, gyakorlatilag leszálló ág nélkül hagyta abba a profi kosárlabdázást. Pályán kívüli dolgai egész karrierjére árnyékot vetettek, de balhéi mellett a kosárpályán mutatott teljesítménye miatt is örökké emlékezetes marad "Spree" annak, aki látta anno játszani. Isten éltesse sokáig!