47 éves Toni Kukoc

A bőven két méter fölötti magassága ellenére is általában kiscsatárt játszó Toni Kukoc európai karrierje is egészen kiváló összképet mutat, hiszen a Jugoplastika Splittel háromszor nyerte meg az Euroliga elődjét (1989, 1990, 1991), kétszer a Final Four MVP-jének választották (1990, 1991), kétszer Európa-bajnok lett (1989, 1991), egyszer itt is a legértékesebb játékosnak ítélték meg (1991), világbajnok volt (1990) és ezzel együtt a torna MVP-je is, 1988-ban, Szöulban pedig második lett a jugoszláv válogatottal az olimpián.

1991-ben csapatot és országot is váltott, ugyanis a Benetton Treviso játékosa lett - érdekesség, hogy ha nem is ezzel egy időben, de megalakult Horvátország is, így másik válogatottba is "került". Korántsem volt olyan sikeres két olasz éve, mint a Splitnél töltött szezonok, de egy olasz bajnoki cím és egy olasz kupa mellett egyszer itt is sikerült elérnie az Euroliga négyesdöntőjének MVP címét (1993) és a horvát válogatottal második lett az 1992-es olimpián.

Ilyen európai pedigré után érkezett meg 1993 nyarán az NBA-be - a Chicago Bulls még az 1990-es draft második körének 29. helyén választotta ki. Azonnal kitűnő, all-around teljesítményt nyújtott, második szezonjában visszatért Michael Jordan is, harmadik évében pedig felért a csúcsra - bajnok lett a csapattal, őt pedig a legjobb hatodik embernek választották. A továbbiak ismertek - még két bajnoki címet nyert a második three-peatjét elérő Bullsszal, és mindhárom címben elévülhetetlen érdemei voltak.

A Chicago újjáépülésénél tőle is búcsút vettek - 1998-99-ben még a gárda meghatározó embere volt, de a következő idényben a Philadelphia Sixershez cserélték Bruce Bowenért, John Starksért és egy 2000-es első körös draftjogért cserébe - ez azért nem számított olyan soknak, mivel Bowen még nagyon messze volt a később a Spursben látott önmagától, Starks pedig túl volt pályafutása csúcsán. A Sixersnél visszaesett teljesítménye és szerepe is - a második körbe jutottak ugyan 2000-ben, de 2001 februárjában ő is része volt annak a csomagnak, amelyet a Philly Atlantába postázott Dikembe Mutomboért cserébe.

Első fél szezonja jó volt a Hawksnál, a második azonban nagyon nem, visszaesett a triplaszázaléka és majdnem minden statisztikája, így megint továbbcserélték, ezúttal az év végén, a 2002-es off-szezonban - most Glenn Robinsonért cserébe ment a Milwaukee Buckshoz. A Bucksnál első évében még mutatott valamit a régiből, de ezt követően már csak 20 percre lehetett beküldeni a pályára, utolsó három szezonjában egyre gyengébb lett, így 2006 nyarán, 37 esztendősen visszavonult. Idén került vissza a Bullshoz, ugyanis nyáron Jerry Reinsdorf tulajdonos tanácsadója lett.

 

A Kukoc előtti éra egyik nagy alakja volt az 1954. szeptember 18-án született Dennis Johnson. Két évet járt az LA Harbor College-ra, majd egy évet a Pepperdine egyetemre, mielőtt jelentkezett volna az 1976-os NBA draftra. Csak a második kör 29. helyén választotta ki a Seattle Supersonics - Johnsont az akkori híradások szerint elég nagy bajkeverőnek tartották, ami későbbi pályafutása során be is bizonyosodott többször is, ennek ellenére megérte a kockázatot, mint az szintén kiderült a későbbiekben.

Elég jól kezdte karrierjét, a Sonics kezdő dobóhátvédjeként már a második idényben fontos szerepet kapott és csapatával be is jutott a nagydöntőbe, ahol viszont 3-2-es vezetés után 4-3-ra veszítettek a Washington Bullets ellen. Johnson ebben a sorozatban máig fennálló rekordot állított fel: a harmadik meccsen 7-szer blokkolt, ez a legtöbb, amit valaha egy hátvéd jegyzett egy döntőbeli mérkőzésen. A java viszont csak ezután következett. Az ezt követő évben ugyanis All-Star lett (15.9 pont, 4.7 pattanó, 3.5 gólpassz), beválasztották a legjobban védekező ötösbe, megint bejutottak az NBA döntőjébe és ezúttal vissza is vágtak a fővárosiaknak. 4-1-re győztek a Bullets ellen, és Johnson lett a döntő MVP-je (22.6 pont, 6.0 pattanó, 6.0 gólpassz).

Az ezt követő évben is All-Star lett, megint ott volt az All-Defensive első csapatban, ezúttal az All-NBA második csapatában is helyet kapott már, a Sonics azonban elbukott a nyugati döntőben a Kareem Abdul-Jabbar és Magic Johnson által vezetett Los Angeles Lakersszel szemben. Nagyon sokszor összeveszett a legendás Lenny Wilkensszel, aki akkor a Seattle vezetőedzője volt, így elcserélték Paul Westphalra. Phoenixben három kiváló szezont futott, ami az egyéni elismeréseket illeti, hiszen mindháromszor ott volt a legjobban védekező ötösben, első évében az All-NBA első csapatba is beválasztották, első két évében pedig ott volt az All-Star gálán. A csapat viszont kétszer eljutott a második körig, egyszer már az elsőben elbukott, Johnson pedig itt is összeveszett a vezetőedzővel, a Sunst 13 és fél évig irányító John MacLeoddal, így innen is elcserélték.

A Boston Celtics óriásit húzott vele, hiszen egy első körössel együtt szerezték meg gyakorlatilag Ricky Robie-ért cserébe, aki előtte sem volt Johnsonhoz fogható játékos és utána sem tett le szinte semmit hozzá képest. Egyéni számai nem nagyon estek vissza, sőt 14-15 pont mellett tőle soha nem látott 6.5-8 gólpasszt osztott ki meccsenként - idő közben átkerült irányító posztra. Védekezése hasonló szinten maradt még akkor is, ha 1983/84-ben öt év után először kikerült a legjobban védekező ötösből, csak a második csapatba fért be. Azonnal bajnok lett viszont a Bostonnal, miután a döntőben megverték a Lakerst (4-3) - így vissza tudott vágni Abdul-Jabbarnak és Magicnek az 1980-as nyugati döntőért.

A következő években is meghatározó játékosa maradt a Celticsnek. 1985-ben utolsó, ötödik All-Star gáláján szerepelt, és ebben az idényben megint ott volt a második legjobban védekező ötösben, a Lakerstől azonban kikaptak ezúttal a nagydöntőben (2-4). 1986-ban megint egy All-Defensive második ötös jutott neki egyénileg, viszont egy újabb aranygyűrű csapatszinten, miután könnyedén verték a Houston Rocketset (4-2). 1987-ben még visszaért oda, ahova tartozott: a legjobban védekező ötösbe választották, a fináléban azonban megint a Lakers jött szembe, és ezúttal is kikaptak tőlük (2-4), ezzel le is zárult a Celtics nagy korszaka, jött a Pistons, majd a Bulls keletről.

Utolsó három évében sem csökkentek nagyon meredeken számai, így három elbukott és három megnyert döntő, egy dönő MVP, öt All-Star meghívás és kilenc All-Defensive első vagy második ötösbe választás után, 1990-ben úgy vonulhatott vissza, hogy gyakorlatilag semmit nem hagyott karrierjében. Kukocot szokás minden idők legsokoldalúbb játékosai között emlegetni, de ez a titulus igaz Johnsonra is, aki sztárból első számú kiegészítővé "át tudott alakulni", és számtalanszor akkor lépett még magasabb szintre, amikor a legjobban kellett.

Visszavonulása után, 1991-ben visszavonultatta 3-as mezszámát a Celtics. Előbb játékosmegfigyelőként kezdett dolgozni a Bostonnál, majd 1993-tól 1997-ig segédedzője volt az együttesnek. Pár évig nem nagyon került reflektorfénybe, majd 2000-től négy szezonon keresztül a Los Angeles Clippers segédedzője volt. Volt ezt követően a Portland TrailBlazers játékosmegfigyelője, a Florida Flame D-Ligás csapat vezetőedzője és 2005-től az Austin Toros D-Ligás csapat trénereként dolgozott. 2007 februárjában, egy edzés végén szívrohamot kapott, összeesett és nem tudták már újraéleszteni. 2010-ben került be a Hírességek Csarnokába. Isten nyugosztalja!

 

26 évvel ezelőtt született a "jelenlegi Seattle", az Oklahoma City Thunder védekezésének alapja, a Kongóban született, de már spanyol állampolgár és válogatott Serge Ibaka, akit a 2008-as draft első körének 24. helyén választott ki a Thunder. Az első éveiben még nagyon nyers, csak rugóiból élő kosaras mára biztos középtávoli tempóval és hármassal rendelkezik, így támadásban is egyre inkább használható játékossá fejlődik. Ibaka eddigi öt szezonjában kétszer volt blokkirály (2011/12: 3.7, 2012/13: 3.0), de 2013/14-ben és 2010/11-ben is ő jegyezte összességében a legtöbb prakkert. 2011/12 és 2013/14 között háromszor választották a legjobban védekező ötösbe, az OKC egyik legbiztosabb pontja. Az előző idényben sérülésekkel küszködött - ahogy az egész csapat -, de minden jel arra mutat, hogy már teljesen egészséges. Isten éltesse őt és Kukocot is!