49 esztendős az Admirális

49 éves lett a mai napon a liga és a San Antonio Spurs egyik ikonikus alakja, az Admirális, David Robinson. Isten éltesse sokáig!

Jó tanuló, nem sportoló. Robinson 1983-ban, 18 évesen még a kétméteres magasságot sem érte el, és bármilyen hihetetlen: komolyabban nem foglakozott a sporttal. A középiskolás csapatban kosarazgatott, azonban az életét nem a pályán képzelte el: az egyetem előtt elvégzett a SAT-tesztje 1320 pontos lett, ami kimagaslóan jónak számít, ezért Robinson matematikával kívánt foglalkozni.

Miért Admirális? Édesapja hosszú évekig szolgált a haditengerészetnél, és Robinson folytatni kívánta a családi hagyományt: a Haditengerészeti Akadémián tanult tovább. Azonban a felvétele és a tanulmányainak megkezdése között eltelt nyáron majdnem 10 centit nőtt (206), és nem állt meg a növésben: 1987-re 216 centiméter magas lett. A Haditengerészet kosáralakulata gyorsan szintet lépett, miután kiderült: Robinsonnak nem csak a magassága van meg, hanem a tudása is a kosárlabdázáshoz. 1987-ben megkapta a legjobb egyetemi játékosnak járó Naismith- és Wooden Díjakat.

A sereg nem ereszt. 1987-ben Robinson befejezte tanulmányait az Akadémián, és jelentkezett a draftra, ahol a San Antonio Spurs választotta ki az első helyen – annak ellenére, hogy már tudták: a csodacenter nem fog azonnal rendelkezésre állni, sőt az NBA álláspontja szerint akár később újra is jelentkezhet a börzére. Robinson ugyanis még 1985-ben, komolyabb kosárlabda-sikerei előtt el akarta hagyni az Akadémiát, mivel úgy tűnt: magassága miatt nem teljesíthet majd szolgálatot. Ekkor azonban különleges engedélyt kapott, azzal a kikötéssel, hogy tanulmányai befejezése után csak a szárazföldön állomásozhat, viszont így csak két év lesz a kötelező szolgálati idő - ami 1987-ben kezdődött.

A karrier első fájó pontja. Robinson ekkor már túl volt egy világbajnoki címen (1986-ban többek között olyan csapattársakkal, mint Muggsy Bogues, Sean Elliott, Rony Seikaly, Brian Shaw, Kenny Smith, Steve Kerr), a döntőben a Szovjetuniót legyőzve. Két év múlva, 1988-ban az Haditengerészet tisztje arra készült, hogy megleckézteti az oroszokat Szöulban – az olimpia azonban nem úgy sikerült, ahogy várta. Az elődöntőben a később az NBA-ben is remek karriert befutó litvánok, Arvydas Sabonis és Sarunas Marciulionis vezetésével a Szovjetunió megverte őket – a Team USA-nak csak a bronz jutott.

Összenő, ami összetartozik. A Spursnél kerek két évet kellett várni, hogy a Megváltóként kezelt center megérkezzen – két borzalmas szezont futott 1987 és 1989 között a San Antonio. Megérte azonban a várakozás: Robinson nem csak kacagva húzta be az Év Újonca Díjat, de azonnal bekerült az NBA harmadik legjobb ötösébe, és a második legjobb védőötösbe – természetesen az All-Star sem maradt ki.

A liga legjobb centere. Már 24 éves is elmúlt, amikor bemutatkozhatott a profiligában, de nem vesztegette az idejét: 1991-ben és 1992-ben az Év első ötösébe választották, 1992-ben pedig az Év Védője lett – és 1992 nyarán a Dream Team tagjaként lehetőséget kapott arra, hogy kiköszörülje a Szöulban elszenvedett csorbát. Remek évek voltak ezek, hiszen a Spursben minden adott volt, hogy csillogjon, 1994-ben még gólkirály is volt (utolsó meccsén 71 pontot szórva!) – egy valami hiányzott, de az egyre jobban: egy nagy playoff-menetelés.

A karrier második fájó pontja. Úgy tűnt, hogy Bob Hill vezetőedző kinevezése 1994 nyarán telitalálatnak bizonyul, és a Robinson, Rodman, Sean Elliott, Avery Johnson, Terry Cummings, Doc Rivers és Vinny Del Negro nevével fémjelzett csapat letarolta a mezőnyt az alapszakaszban (62-20). Robinson megkapta az MVP Díjat, és úgy tűnt: itt az idő bajnokságot nyerni. A Nuggets ellen söpörtek, a Lakerst 4-2-vel takarították el, és következett a főcsoportdöntő a címvédő Rockets ellen. A Houston abban az évben csak a 6. helyen jutott be a playoffba, így a pályaelőny a Spursnél volt, egy valaki azonban felülírt minden esélylatolgatást: MVP-t még úgy nem aláztak meg, mint ahogy Hakeem Olajuwon tette azt az Admirálissal. A Dream előkapta legnagyobb fegyverét, a Dream Shake-et, és indulócseleivel, dobócseleivel porrá zúzta Robinsont – és a Spurst is.

Olimpiai csúcs és mélypont. Rodman távozásával alaposan meggyengült a Spurs 1995-96-ban, és mindössze a 2. körig mentek a playoffban. Robinson Atlantában, hazai pályán újabb olimpiai bajnoki címet szerzett, és ő volt az első USA-játékos, aki három olimpián szerepelhetett. Emellett beválasztották az NBA történetének 50 legjobb játékosa közé – ezt követően azonban pályafutása legsötétebb éve következett. 1996 őszén az előszezonban hátsérülést szenvedett, majd miután decemberben visszatért, alig hat meccset követően lábtöréssel dőlt ki a szezon hátralévő részére.

Mélypont után megdicsőülés. A kaotikus évet a Spurs már Gregg Popovich irányításával fejezte be, és a gárda nem bízta a véletlenre, hogy jól jöjjenek ki Robinson (és Sean Elliott) sérüléséből: a 20-62-es mérleg a 3. legrosszabb volt abban az évben. A szerencse is melléjük szegődött, és Popovich kihúzhatta az első helyen Tim Duncant, aki azóta még Robinsonnál is magasabb polcra került San Antonióban. A tandem első közös éve jól sikerült, hiszen a csapat 56-26-tal zárt, és csak a Jazz tudta őket kiütni a 2. körben. Az 1999-es csonkaszezonban azonban már nem volt pardon: az Ikertornyok megnyerték az alapszakaszt, a playoffban pedig valóságos gálát rendeztek: a Timberwolves 3-1-es legyőzése után kisöpörték a Lakerst és a Trail Blazerst is! A nagydöntőben a hullafáradt, 8. kiemeltként így is csodát tevő Knicks pillanatokig lehetett csak ellenfél.

Kései évek és a szép búcsú. Robinson ekkor már nem volt a gárda első számú nagyembere, hiszen Tim Duncan talán még nála is nagyobb tehetségnek bizonyult – ennek ellenére, ha szükség volt rá, mindig tudott villantani valamit, és Duncan a mai napig mentoraként tekint rá. 2001-ben a csapat a konferenciadöntőig menetelt, az utolsó nagy dobás azonban 2003-ban sikerült. Robinson már a szezon előtt bejelentette, hogy visszavonul, és ez igen komoly lelki pluszt adott társainak, akik már inkább az új generációt képviselték. Tony Parker, Manu Ginobili, Stephen Jackson és Bruce Bowen mellett azonban olyan régi motorosok is hajtottak a bajnokságért, mint Steve Kerr, Kevin Willis, Danny Ferry és Steve Smith. A 4-2 a 2002-03-as csapat védjegyévé vált, mivel az összes ellenfelüket (Suns, Lakers, Mavericks, Nets) ilyen arányban győzték le – Robinsonnak megadatott, hogy hazai pályán, bajnoki győzelemmel fejezze be karrierjét.

Robinson "titkai". Visszavonultatott 50-es mezét Ralph Sampson tiszteletére használta (ironikus, hogy a Sampson-Olajuwon Ikertornyok másik fele oktatta 1995-ben). 2009 óta Hall of Famer. Fia, Corey Robinson a neves Notre Dame Egyetemen játszott szélső-elkapót. 2001-ben San Antonióban 9 millió dollárral támogatta egy non-profit magániskola megalapítását tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekek számára. Sikeres üzletember, többek között hoteleket és egy nagy sportbolthálózatot üzemeltet – bevételei 10%-át jótékony célokra fordítja. A san antoniói UIW Egyetem 2011-ben díszdoktorrá avatta.

Robinson az egyetlen olyan kosárlabdázó, aki egy-egy szezonban az NBA-ben pontkirály, legjobb lepattanózó és legjobb blokkoló volt, és emellett megkapta az Év Újonca, Év Védője és MVP Díjat is. Az utolsó olyan játékos Nate Thurmond, Alvin Robertson és Hakeem Olajuwon után, akinek sikerült a quadriple-double: 1994. február 17-én a Pistons ellen 34 pontot, 10 lepattanót, 10 blokkot és 10 gólpasszt hozott össze.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus