69 éves Phil Jackson

Phil Jackson 1945. szeptember 17-én látta meg a napvilágot. Az 1967-es draft második körében, a 17. helyen választotta ki a New York Knicks, és védekezése miatt hasznos cserejátékosa is lett a csapatnak. A teljes 1969/70-es idényt ki kellett hagynia egy hátműtét miatt, így ebben az évben még nem lett bajnok, ám 1972/73-ban ott volt a végső győztes együttesben. 1978-ig játszott a Knicksnél, majd két évet lehúzott még a New Jersey Netsben, és 1980-ban visszavonult. Játékáról sokat mond, hogy 1974/75-ben 330 személyi hibát vétett, a ligában a legtöbbet - meccsenként 4.2 volt az átlaga ebben a statisztikában ebben az idényben.

Visszavonulását követően alacsonyabb rangú amerikai bajnokságokban és Puerto Ricóban edzősködött leginkább, 1987-ben kapta meg első állását az NBA-ben, amikor a Chicago Bulls segédedzője lett Doug Collins mellett, 1989-ben pedig ő lett a vezetőedző is. 9 idényt húzott le ezután a Bullsban, ebből hatszor nyertek bajnokságot a Tex Winter által megálmodott és összerakott Triangle Offense segítségével - csak az elsőben nem győztek, illetve 1994-ben és 1995-ben.

1998-ban, Michael Jordan (ideiglenes) visszavonulása után ő is abbahagyta, de 1999-ben visszatért, ezúttal a Los Angeles Lakers élén. Azonnal megcsinálta a three-peatet itt is, 2003-ban azonban a későbbi bajnok San Antonio Spurs, 2004-ben pedig a döntőben a Detroit Pistons állította meg őket. Nagyon nem volt baráti a hangulat a Lakersen belül ebben az időben - Kobe Bryant és Shaquille O'Neal is ekkor vívták legnagyobb csatáikat, aminek végül a center elcserélésére lett a vége -, így Jackson nem hosszabbított.

Egy év pihenő következett megint, 2005 júniusában ugyanis újra a Lakers vezetőedzője lett. Túl sok sikerélménye nem volt az első két idényben, aztán Pau Gasol megszerzése megváltoztatott mindent. 2008-ban döntőt játszottak megint, 2009-ben azonban nyertek is az Orlando Magic ellen. Ez az idény több rekordot is tartogatott számára, hiszen 2008 decemberében átlépte az 1000 győzelmet, hatodik trénerként a liga történetében, de neki kellett a legkevesebb meccs ennek eléréséhez. A Magic elleni bajnoki cím volt Jackson 10. aranygyűrűje, ezzel megelőzte az örökranglistán a korábban 9 sikerrel csúcstartó Red Auerbachot.

2010-ben megismételte a végső győzelmet a Lakers, ezúttal a Celtics ellen, így végül 11 bajnoki címnél állt meg Jackson. Még egy évet lehúzott az aranysárga-liláknál, de csúnyán elbuktak a későbbi bajnok Dallas Mavericks ellen, a legenda pedig egészségügyi gondjai miatt visszavonult.

Mike Brown menesztése után volt róla szó 2012/13-ban, hogy visszatér a csapathoz, állítólag közel is voltak a megegyezéshez, de végül a Buss-család Mike D'Antoni mellett döntött. Jackson idén a New York Knicks elnöke lett - régóta egy csapat összerakását, és nem az edzősködést szerette volna, így álma valóra vált, a Knicksnek pedig némi fényt hozott az alagút végére. Természetesen a Hírességek Csarnokának tagja, edzőként már 2007-ben bekerült a Hall of Fame-be.

 

Nála 6 évvel fiatalabb, 63 esztendős lett a mai napon minden idők leghíresebb, NBA-pályán történt ütésének elkövetője, Kermit Washington. Tehetséges játékosként kezdte karrierjét: egyike annak a hét kosarasnak, aki az NCAA történetében 20 pont és 20 pattanó fölött átlagolt teljes egyetemi karrierjét tekintve. Az American egyetem magasemberét aztán a Los Angeles Lakers választotta ki az 1973-as draft első körének 5. helyén. Nagyon nem indult könnyen karrierje, hiszen első három évében sérült is volt hátával, és alig játszott - összesen 126 meccsen lépett pályára három év alatt.

A negyedik szezonban már 9.7 pontot és 9.3 pattanót átlagolt, ám elszakadt egy térdszalagja. Ettől függetlenül visszatért az 1977/78-as idényre, és még jobban kezdte az évet (11.5 pont, 11.2 pattanó). Aztán jött 1977. december 9-e és a Houston Rockets elleni meccs: úgy megütötte Rudy Tomjanovich-ot, hogy a texasiak később kétszeres bajnok edzője majdnem belehalt akkor sérüléseibe, és lényegében ennek az ütésnek köszönhetően kellett abbahagynia a játékot. Washington minden korábbi vagy későbbi pozitív tettére árnyékot vet ez a mozdulat, hiszen gyakorlatilag mindenki erről ismeri.

Alig több mint két héttel az ütés után a Boston Celticshez cserélték, ahol tartotta az átlagait. 1978 nyarán a San Diego Clippersbe került, ahol szintén jó volt (11.3 pont, 9.8 pattanó), majd egy évvel később Bill Walton leigazolásának kompenzációjaként a Portland TrailBlazershez került, ahol legjobb idényét futotta. 1979/80-ban 13.4 pontot és 10.5 pattanót tett a közösbe fellépésenként, ezzel ott volt az All-Star gálán is, ráadásul év végén a második legjobb védekező ötösbe is bekerült - ez utóbbit megismételte egy esztendővel később is.

Elviselhetetlen hát- és térdfájdalmai voltak már az 1981/82-es idényben, csak 20 meccset játszott, majd visszavonult. Több mint 5 évnyi kihagyás után, 1987/88-ban, 36 évesen megpróbálkozott még a visszatéréssel a Golden State Warriorsnél, de 6 meccs után kitették a keretből, és itt fejeződött be végleg pályafutása. Több étterme is van, nagyon sok jótékonysági rendezvényben részt vett, volt a Stanford egyetem segédedzője, és dolgozott többször is a Blazersnél, mint erőnléti edző. Jelenleg Washingtonban él, és a Játékosok Szakszervezetének helyi képviselője.

 

Rasheed Wallace már egy másik korosztály, hiszen ő 40. életévét tölti a mai napon. A North Carolinára járt két évet, és 1995-ben be is vezette Jerry Stackhouse-zal karöltve a Tar Heelst az NCAA négyesdöntőjébe - ott az elődöntőben kikaptak az Arkansastól. Sheed döntött, jelentkezett az NBA draftra, ahol az első kör negyedik helyén ki is választotta a Washington Bullets. Fővárosi karrierje nem tartott sokáig, hiszen 1996 nyarán elcserélték a Portland TrailBlazershez.

Wallace Portlandben nagyon sikeres karriert tudhatott magáénak, hatékony pontszerző volt: 56% körül TS mutatót produkált 15-20 pont közötti átlagok mellett, kintről és bentről is veszélyes, képzett magasember volt. Kétszer jutott el All-Star gálára (2000, 2001), és kétszer ott volt csapatával a nyugati döntőben is, mindkétszer a későbbi bajnoktól kaptak ki (1999, Spurs és 2000, Lakers). A 2000-es, Los Angeles Lakers elleni sorozat hetedik meccse örök klasszikussá vált, miután a Blazers 15 pontos előnyt dobott el a negyedik negyedben, így végül az aranysárga-lilák révbe érhettek - már Phil Jacksonnal a fedélzeten.

Más rekordjai is voltak: 38, 40, majd 41 technikait is begyűjtött egy-egy szezon során, saját csúcsait döntögette folyamatosan - nem meglepő, hogy teljes pályafutása alatt ellene megítélt 300-nál is több technikaijával ő az NBA történetének "legjobbja" ebben a kategóriában. Igazi JailBlazer volt a pályán is.

2004-ben cserélték el az Atlanta Hawkshoz, ahonnan azonnal, egy meccs után továbbcserélték a Detroit Pistonshoz. Nagyot húzott Joe Dumars, a kirakós utolsó darabja is a helyére került, Wallace pedig vissza tudott vágni a Lakersnek az évekkel ezelőtti kudarcért, ugyanis a 2004-es nagydöntőben 4-1 arányban legyőzték Kobe Bryantéket, bajnok lett a Pistons és Sheed is. Hatékonysága jócskán elmaradt a Portlandben mutatottakhoz képest, de a következő öt idényben, egészen 2009-ig hasznos tagja volt a Detroitnak, kétszer az All-Star gálára is eljutott (2006, 2008).

2009 nyarán három évre írt alá a Boston Celticshez, az első idény után azonban visszavonult, már csak korábbi árnyéka volt önmagának és sérülésekkel is folyamatosan bajlódott. A New York Knicksnél, 2012/13-ban megpróbálkozott még a visszatéréssel, de aztán végleg befejezte. A Detroit segédedzője lett tavaly nyáron, Mo Cheeks kinevezését követően, ám Stan Van Gundy nem tartotta meg, így jelenleg egyik együttesnél sem dolgozik. Isten éltesse mindhármukat!