71 éves Pat Riley

71. születésnapját ünnepelte tegnap az NBA egyik kultikus figurája, a Showtime Lakers mestere, a Heat jelenlegi elnöke, Pat Riley.

Tegnap volt 11 , 2005. március 20-án LeBron James karrierje egyik legjobb estéjét produkálta. Csapata, a Cleveland Cavaliers ugyan 105-98-as vereséget szenvedett a Toronto Raptors vendégeként, az akkor még csak másodéves csillag azonban kiválóan teljesített: 56 pontot szerzett 18/36-os mezőny-, 6/12-es tripla-, illetve 14/15-ös büntetőmutatóval. Ez az 56 pont tavaly márciusig franchise-rekord volt az ohióiaknál - a San Antonio Spurs ellen ezt döntötte meg Kyrie Irving 57 egységével. LeBronnak egyébként 10 éve volt még 10 pattanója, 5 gólpassza és 2 szerzett labdája is 4 eladott mellett, komplett meccset játszott.

 

26 éve, 1990. március 20-án az All-Time pontlista első helyezettje, Kareem Abdul-Jabbar részesült elismerésben, ezen az estén vonultatta vissza ugyanis a Los Angeles Lakers a 33-as mezszámot KAJ tiszteletére. Minden idők egyik legnagyobb játékosa 20 éves karrierjéből 14-et töltött az aranysárga-liláknál, ebből 13-szor All-Star is volt, háromszor volt alapszakasz-MVP csak a Los Angelesnél, egyszer, 1984/85-ben pedig a döntő legértékesebb játékosának választották. Öt bajnoki címet nyert a '80-as évek Showtime-Lakersével, miközben 6-szor volt All-NBA első, 4-szer pedig a második csapat tagja, a legjobb védekező ötösbe háromszor, a másodikba pedig négyszer választották csak itt töltött pályafutása során.

 

Abdul-Jabbar korai karrierjének legnagyobb ellenfele, majd a Lakersnél elődje Wilt Chamberlain volt, aki még KAJ ligába kerülése előtt állított fel egy máig fennálló rekordot. 1968. március 20-án még a Philadelphia Sixers játékosa volt Chamberlain, amikor az alapszakasz utolsó meccsét játszották ebben a szezonban. A Philly ugyan kikapott a Cincinnati Royalstől 131-130-ra hosszabbítás után, de Wilt úgy fejezte be a mérkőzést, hogy 702 gólpasszt osztott ki az 1967/68-as idényben. Chamberlain ezzel az NBA történetének egyetlen centere, aki 700 asszisztig jutott egy szezon során, és az egyetlen, aki év végén vezette ezt a kategóriát - a gólpasszkirály nem ő lett, mert 8.6-es átlaga "csak" a második helyre volt jó a kevesebb meccset játszó, de 9.7-es átlagot produkáló Oscar Robertson mögött.

 

Két nagynevű születésnaposunk is volt tegnap. Az egyik a Los Angeles Clippers ma 36 esztendős dobóhátvédje, Jamal Crawford. A hátvédet egy év Michigan egyetemen töltött szakasz után a 2000-es draft 1/8-as választásával vitte el a Cleveland Cavaliers, de még a draft napján elcserélték a Chicago Bullshoz készpénzért és Chris Mihmért. Nehezen indult be karrierje, első két szezonjában egyértelműen, harmadikban pedig többnyire csere volt, ráadásul irányítóként próbálgatták. Negyedik évében kezdő dobóhátvéd lett, 17.3 pontot átlagolt, úgy tűnt, kezd kibontakozni.

2004 nyarán azonban a Chicago elcserélte őt Jerome Williamsszel egy semmit nem érő csomagért - a New York Knickshez került Dikembe Mutombóért, Othella Harringtonért, Cezary Trybanskiért és Frank Williamsért cserébe, de a Bulls Mutombót még a szezon előtt beváltotta a Rockets-cel kötött tranzakcióban Adrian Griffinre, Erik Piatkowskira és Mike Wilksre. A Knickshez nem a legjobb szakaszban érkezett, Isaih Thomas ámokfutása idején, így hiába hozta egyéni legjobb számait itt, csapatsikerek ehhez természetesen nem párosultak - ahogy Chicagóban sem. 2007/08-ban karrierje egyetlen 20 átlagpontos idényét produkálta, de nem sokkal a 2008/09-es szezon kezdete után a Golden State Warriorshöz cserélték Al Harringtonért cserébe - azért, mert utóbbinak egy évvel rövidebb volt szerződése, 2010-ben lejárt, a Knicks pedig nagyon gyúrt LeBron Jamesékre.

Oaklandben mindössze egy idényt töltött, de 2008. december 28-án 50 pontot szórt a Charlotte Bobcatsnek, ezzel az NBA történetének negyedik játékosa lett Wilt Chamberlain, Bernard King és Moses Malone után, aki három különböző csapattal is eljutott az 50-es határig - sikerült ez neki New Yorkban és Chicagóban is. Akkori csereértékét jól mutatja, hogy 2009 nyarán Acie Law-ért és Speedy Claxtonért küldték el az Atlanta Hawkshoz.

Itt ért révbe karrierje, 6 év után ugyanis újra lekerült a kispadra, 2009/10-ben pedig azonnal meg is nyerte a legjobb hatodik embernek járó trófeát. A korábban teljesen megbízhatatlannak számító kezdőjátékos egy biztos pont lett a padról az emberek szemében, ráadásul többé-kevésbé tudta hozni pontjait csereként is, ebben a szerepben pedig a liga egyik, ha nem a legjobbja azóta is. 2011-ben, a lockout után a Portland TrailBlazerst választotta, de 2012 nyarán újra szabadügynök lett, és aláírt jelenlegi csapatához, a Los Angeles Clippershez. 14-16.5 pont közötti idényeiből két évvel ezelőtt megint sikerült kiszakadnia, nagyban 18.6 pontjának köszönhetően újfent őt választották a legjobb hatodik embernek. Crawford a csere szerepkör és a crossoverek mellett még egy dologról híres: a négypontos játékokról, ebből ugyanis az NBA történetében neki van a legtöbb, számszerint 47 (52 a PO-okat is beleszámítva).

 

Nála azonban sokkal nagyobb név az NBA egész történetének egyik legmeghatározóbb alakja, a pályán, a kispadon és a vezetőségben is a csúcsra jutó 71 éves legenda, Pat Riley. Az 1967-es draft 1/7-es választottja a San Diego Rocketsnél sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ennek ellenére 1970-ben, az expanziós drafton elvitte őt a ligába kerülő Portland TrailBlazers. Májusban választotta ki az oregoni alakulat, októberben azonban el is adták a Los Angeles Lakersnek, ahol játékospályafutása meghatározó részét, kicsivel több mint öt szezont töltött. 1972-ben bajnok lett a Chamberlain és Jerry West-féle Lakersszel kiegészítőként, ezt követően pedig egyénileg voltak egyre jobb szezonjai, 1974/75-ben például 11.0 pontot átlagolt. 1975/76-ban két meccs erejéig a csapathoz kerülő Abdul-Jabbarnak is volt csapattársa, mielőtt elcserélték volna a Phoenix Sunshoz - amely döntőt játszott ebben az idényben a Bostonnal, igaz, 4-2-re kikaptak a fináléban -, ő pedig az idény végén visszavonult.

1977-ben tért vissza a Lakershez, mint kommentátor. 1979/80-ban Paul Westhead lett az aranysárga-lilák vezetőedzője, Riley pedig az ő segédedzője, nyertek is azonnal egy bajnoki címet. Magic Johnsonék azonban nem akartak Westheadnek játszani, így a trénert kirúgták az 1981/82-es idény elején. Jerry Westnek szánták a pozíciót, ő nem vállalta, így lett Riley előbb ideiglenesen, majd véglegesen a Lakers vezetőedzője. A következő 8 idényből mindössze egyszer nem nyerték meg nyugatot, és összesen négy bajnoki címet zsebeltek be: 1982-es győzelmük után előbb a Philadelphia Sixers, majd a Celtics verte őket a fináléban, 1985-ben azonban visszavágtak a Bostonnak. 1986-ban komoly meglepetésre kaptak ki 4-1-re a Hakeem Olajuwon és Ralph Sampson vezette Houston Rocketstől, de ezt két bajnoki cím követte, 1989-ben pedig a döntőben maradtak alul a Bad Boys Pistons ellenében, nem sikerült a Riley által a köztudatba hozott és le is védett three-peat. 1989/90-ben pályafutása során először lett az év edzője, de a Phoenix Suns már a második körben kiejtette őket 4-1-gyel, így Riley lemondott.

Egy évig volt kommentátor az NBC-nél, majd 1991-ben csatlakozott a New York Knickshez, akikkel merőben más stílust játszatott, mint a Showtime Lakersszel - a '90-es évek fizikalitása (talán) a Knicks játékán látszódott leginkább. 1992-ben hét meccsre kényszerítették a Chicago Bullst a keleti elődöntőben, 1993-ban hat meccset bírtak a keleti döntőben Michael Jordanék ellen, de mindkétszer kikaptak, a Bullsnak pedig sikerült a three-peat, ami Riley-nak nem. Ez utóbbi idényben, tehát 1992/93-ban 60-22-es mérleget produkált az alapszakaszban a Knicks, ez rekordbeállítás volt a franchise-nál, Riley pedig karrierje során másodjára lett az év edzője. 1994-ben bejutottak a fináléba a Jordan nélküli Bulls testén keresztül, de hiába vezettek 3-2-re, hét meccsen kikaptak az Olajuwon-féle Rocketstől. Riley lett az első edző, aki két csapatot is hetedik meccsig vitt a nagydöntőben.

1995-ben lemondott, a Miami Heat elnöke és vezetőedzője lett. Az Alonzo Mourning és Tim Hardaway köré épített együttes szépen formálódott, de a Chicagón nem tudtak átmenni az első két évben. 1996/97-ben 61-21-et mentek az alapszakaszban, Riley pedig harmadjára is megkapta az Év Edzője díjat. 1998-ban második, 1999-ben pedig első kiemeltként estek ki a Knicksszel szemben már az első körben, de ezután sem jött túl sok siker - 2000-ben megint a New York állította meg őket a második körben, a rá következő évben a Charlotte Hornets pályahátrányból söpörte őket az első kanyarban, majd kétszer be sem jutottak, Riley pedig 2003-ban lemondott, mint edző.

Ebben az évben ledrafolta Dwyane Wade-t, 2004 nyarán pedig csere útján, Lamar Odomért, Brian Grantért, Caron Butlerért, egy 2006-os első körös pickért és egy 2007-es második körösért megszerezte Shaquille O'Nealt, így készen állt az új gárda gerince. A 2005-ös PO keleti döntőjében a bajnoki címvédő Detroit Pistons ellen 3-2-ről kaptak ki, a következő idény közepén pedig visszavette a vezetőedzői posztot Stan Van Gundytól. Sokak szerint beleült ezúttal a jóba, de egyrészt ezt ő teremtette meg elnökként, másrészt az eredmények őt igazolják, 2006-ban ugyanis bajnok lett a floridai együttessel is, 0-2-ről fordítva meg a Dallas Mavericks elleni finálét. 2008 áprilisában, pályafutása legrosszabb edzői mérlege (15-67) után döntött úgy, hogy végleg befejezi trénerként. Elnökként azóta is tevékenykedik, 2010 nyarán pedig összehozta a 2010-2014 közötti időszak legmeghatározóbb együttesét, a kétszeres bajnok és emellett kétszeres döntős, Wade, LeBron és Chris Bosh-féle alakulatot. Tavaly nyáron James lelépett, így nem volt egyszerű helyzetben, de valahogy megoldotta megint, a Heat újfent keleti élcsapatnak számít.

Egy évet leszámítva majdnem fél évszada van az NBA-ben, az ő munkájának nyoma 35 éve látszódik az egész ligán. A 80-as években minden idők egyik legszórakoztatóbb játékát játszotta csapata és lett ötszörös bajnok, a Knicks igazi brusztolós, kemény mentalitását ő adta a csapatnak a '90-es évek elején, a Heat franchise-t pedig gyakorlatilag a semmiből emelte a csúcsra, nem is egyszer. Ő az észak-amerikai sportok történetének első alakja, aki játékosként, edzőként és vezetőként is bajnoki címet tudott szerezni, nem is csoda, hogy 2008-ban beválasztották a Hall of Fame-be. Isten éltesse még sokáig őt is és Crawfordot is!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus