A '80-as évek Lakers-Celtics rivalizása

Június 9-e fontos dátum volt az NBA legendák kialakulásában, hiszen 1980-ban ezen a napon cserélt Red Auerbach a Golden State Warriorsszel - ez volt az a tranzakció, amely által összeállt a bostoni Big3. A Celtics az ezt követő években nagy dolgokat vitt véghez, június 9-e azonban kétszer is a Los Angeles Lakersé volt ellenük - ezekre az eseményekre, illetve Shaquille O'Neal máig fennálló büntetőcsúcsára tekintünk most vissza.

1980. június 9-e a Boston Celtics történetének egyik jeles napja, hiszen ekkor cserélték el 1980-as 1/1-üket, illetve 1/13-ukat az ugyanerre a draftra szóló 1/3-ért és Robert Parish-ért. Parish négy évvel korábban került az NBA-be, és harmadik, valamint negyedik szezonjában már masszív dupla-duplákat átlagolt, ennek ellenére lemondott róla az oaklandi alakulat az első választás jogáért, és mint később kiderült, Joe Barry Carrollért.

Carroll nem volt rossz játékos, de hat produktív éve volt mindössze, egyszer jutott el az All-Star gálára, 1987-től pedig komoly mélyrepülésbe kezdett, 1991-ben be is fejezte. A 13. helyen húzott Rickey Brown még ezt a szintet sem tudta megközelíteni - öt szezont töltött a ligában mindössze, 1985-ben pedig végleg ki is kopott az NBA-ből.

A túloldal ezzel szemben két legendával lett gazdagabb. Parish 9-szeres All-Star és a megbízhatóság mintaképe lett, 21 esztendőt töltött a ligában és minden idők legtöbb meccsét ő játszotta az NBA történetében. McHale hétszer jutott el az All-Star gáláig, kétszer lett az év hatodik embere, 3-3 alkalommal került az év első és második védőötösébe, egyszer pedig az All-NBA első csapatnak is tagja volt. Előbbi 2003-ban, utóbbi 1999-ben lett a Hírességek Csarnokának tagja. Három bajnokságot nyertek a Bostonnal a '80-as években - Parrish még az 1997-es Bullsszal is felért a csúcsra -, és Larry Birddel kiegészülve minden idők legjobb frontcourtjaként beszélnek róluk.

 

Három bajnokságot nyert ugyan a Celtics ebben az időszakban, ezek között azonban nem volt ott 1985 és 1987 sem - mindkétszer a Los Angeles Lakers verte őket a fináléban. Előbb Kareem Abdul-Jabbar legendája lett még gazdagabb, ugyanis 1985. június 9-én az aranysárga-lila alakulat 111-100 arányban verte a bajnoki címvédőt - éppen a Lakerst verték egy évvel korábban 4-3-ra - a Boston Gardenben, ezzel 4-2-re nyerték a döntőt, KAJ pedig megkapta a döntő legértékesebb játékosának járó trófeát - 38 esztendős volt ekkor, mind a mai napig a legidősebb Finals MVP. A Lakers teljes évét megnézhetitek ebben az egy órás kisfilmben:

Pontosan két évvel később a két gárda a finálé negyedik összecsapását játszotta egymással - ekkor megint a Boston volt a címvédő, 4-2-re verték 1986-ban a Houston Rocketset. A Lakers egyébként is pályaelőnnyel érkezett a sorozatra, ahol az első két meccset hazai környezetben behúzták. A harmadikon kikaptak, a negyediken azonban Magic nem engedte, hogy ez megint megtörténjen, és az Abdul-Jabbartól "lopott" horogdobással megnyerte a márkőzést. Jöjjön a találkozó 9 perces összefoglalója - a híres dobást 7:25-től nézhetitek meg:

Ezzel 3-1-re vezetett a Lakers, a hatodik meccsen, hazai környezetben pedig behúzták negyedik győzelmüket, ezzel megint ők lettek a bajnokok - majd védték meg egy évvel később címüket.

 

Shaquille O'Neal számára is emlékezetes június 9-e, a 2000-es döntő második mérkőzését ugyanis ezen a napon játszották - ez volt az a találkozó, ahol Jalen Rose direkt alálépett Kobe Bryantnek. Az Indiana Pacers ellen az első hazait behúzta a Lakers, és ugyanez volt a helyzet a második találkozóval is, ahol Shaq 39-szer állhatott oda a büntetővonalra. Ez nemhogy döntőbeli csúcs, de a PO-ok történetében is a legtöbb rádobott büntetőkísérlet - korábban Bob Cousy tartotta ez a rekordot 32-vel, de az egy négyszeres hosszabbításba torkolló összecsapás volt még 1953-ban, a Syracuse Nationals elleni első körben.

Shaq 18-szor volt eredményes - ez viszont még csak a döntőbeli rekordot sem jelentett, a csúcsot ugyanis egy 19/22-es estével Bob Pettit, a St.Louis Hawks legendája tartotta. A korszak egyik legjobbja az 1958-as döntő ötödik meccsén tette le az előbb említett produktumot a parkettára, nem kis mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy csapata 102-100-ra nyerjen idegenben is, elvegye a Celtics pályaelőnyét, és a hatodik meccsen aratott győzelmével bajnok lehessen - 11 év alatt ez volt az egyetlen olyan szezon, amelyben nem a Celtics lett a végső győztes. Ezt a rekordot döntötte meg Dwyane Wade 2006-ban a Dallas elleni döntő ötödik meccsén egy 21/25-ös mutatóval.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus