A bust, a triplagép és a bostoni (törzs)főnök

A sort Danny Ainge-dzsel kezdjük, aki 1959. március 17-én született. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy a BYU egyetemre járt 1977-től 1981-ig, de 1979-től 1981-ig, három szezon erejéig játszott a profi baseball-ligában is ebben az időszakban, a Toronto Blue Jays színeiben. Mikor végzett az egyetemen, akkor döntött úgy, hogy inkább a kosárlabdát választja, és a Boston Celtics az 1981-es draft második körében, a 31. választási joggal ki is húzta - ezután még ki kellett vásárolniuk a Blue Jaystől, de ez is megtörtént.

Az NBA történetének második olyan játékosa lett, aki több mint 900 hármast dobott karrierje során - 1002-vel zárta karrierjét -, ami azért érdekes csak, mert első öt évében összesen 52 triplát süllyesztett el. Nem éppen egy kinti nehéztüzérként indult tehát a Celticsnél, ettől függetlenül fontos láncszeme volt nagy munkabírása, és az ellenfeleket kifejezetten idegesítő stílusa miatt kiegészítőként az 1984-es és az 1986-os bajnokcsapatban is.

Az 1986/87-es szezontól kezdve javult kategóriát kintről - mind mennyiségben, mind hatékonyságban a liga legjobbjai közé tartozott. Az 1987/88-as szezonban például ő dobta a legtöbb trojkát (148), és ott volt az All-Star gálán isebben az idényben. Egy évvel később, az 1989-es deadline előtt Sacramentóba cserélték. A tranzakció a Celticsnek egyáltalán nem jött be, hiszen sem Jon Kleine, sem Ed Pinckney nem közelítette meg Ainge szintjét - akinek kifejezetten jó másfél éve volt a Kingsnél -, a Boston pedig két első körös buktát tudott felmutatni ezt követően.

1990 nyarán Portlandbe küldték - mivel oregoni származású, nagy népszerűségnek örvendett a szurkolók körében. A Blazersszel 1992-ben döntőbe jutott, de a Chicago megállította csapatát, és ez történt egy évvel később is. 1992 nyarán szabadügynökként a Phoenix Sunst választotta, ahol profi karrierje utolsó 3 idényét töltötte. 1993-ban a Bulls megint a döntőben állta útjukat, utána pedig a fináléba már nem sikerült bekerülniük. 1995 nyarán jelentette be visszavonulását.

Egy évvel ezt követően már a csapat vezetőedzője is lett, és több mint három évig irányította az arizonaiakat. Három első köröst kiesést követően, az 1999/2000-es idény közben hirtelen bejelentette, hogy több időt kell a családjával töltenie, lemondott posztjáról. 2003-ban tűnt fel újra a színen: ekkor nevezték ki a Boston Celtics elnökének. Nagyon sokáig nem sok sikert tudott felmutatni az együttessel, sokat kritizálták is, aztán 2007 nyarán összehozta a Paul Pierce, Kevin Garnett, Ray Allen fémjelezte bostoni Big3-t, és egy csapásra minden megváltozott. A liga egyik legelismertebb vezetője jelenleg.

 

Tőle két évvel később született minden idők egyik, ha nem a legnagyobb bustja, Sam Bowie. A centert már a középiskolában is nagy érdeklődés kisérte, korosztálya egyik legjobb magasemberének tartották. A Kentucky egyetemen az első két évben nem is volt sok problémája, majdnem dupla-duplát átlagolt másodévesként, év végén azonban megsérült. Az eleinte nem túl komolyan vett problémáról kiderült, hogy fáradásos törése van a bal sípcsontjában, emiatt pedig nem kevesebb mint két szezont hagyott ki. Maradt egy ötödik évre is, ezután pedig jelentkezett az 1984-es játékosbörzére.

A Houston Rockets Hakeem Olajuwont vitte el előtte, őt a Portland TrailBlazers választotta másodikként, míg a Chicago Bulls a harmadik pozícióban Michael Jordanre szavazott... A többi azóta már történelem. Bowie 1985-ben előbb a bal, 1986-ben pedig a jobb lábát törte el, 5 szezon alatt 139 meccset játszott összesen a Blazersnél - egy szezont teljesen kihagyott, egyben 5, egyben pedig mindössze 20 mérkőzésen tudott parkettre lépni.

1989 nyarán egy első körös draftjoggal együtt elcserélték a New Jersey Netshez Buck Williamsért cserébe. A Netsnél meglepően jó négy évet tudott felmutatni, hiszen legalább 62 meccset játszott minden évben, és 13-15 pont, 7-10 pattanó között átlagolt ezekben az idényekben. Négy év után, 1993 nyarán a Los Angeles Lakershez került, ahol kiújultak sérülései, ő pedig 1995 nyarán visszavonult.

 

A ma is NBA-ben játszók közül hárman ünneplik ezen a napon születésnapjukat. Egyikőjük a ligába tavaly bekerülő, idén az Indiana Pacersben csak epizódszerepeket kapó Chris Copeland.

 

Másikuk a 2012-es draft ötödik választottja, Thomas Robinson, akinek nem túl simán indult profi pályafutása. A Sacramento Kings választotta ki tavaly előtt, de még első idénye közben elcserélték a Houston Rocketshez többek között Francisco Garciával együtt az azóta már Torontóban "Patmenkedő" Patrick Pattersonért, Cole Aldrich-ért, Toney Douglasért és készpénzért cserébe - ötödik választásról, fél év alatt, ilyen gyenge csomagért nagyon ritkán szoktak lemondani, ha volt már rá egyáltalán példa.

Ezt az idényt azonban még csak nem is Houstonban kezdte, mert még nyáron a Portland TrailBlazersbe cseréték. Itt már néha-néha megmutatta, mit láthattak bele a játékosmegfigyelők annak idején, és az idei év legnagyobb blokkja is az ő nevéhez fűződik.

 

A harmadik név a tavaly és idén triplarekordot felállító Kyle Korver. Az Atlanta Hawks swingmanje 1999-től 2003-ig a Creightonra járt, onnan választotta ki a 2003-as draft 51. helyén a Philadelphia Sixers. Egészen kiváló távoli dobóként indított, hiszen 40% környékén tudott már NBA-be kerülésétől kezdve a triplavonalon túlról: a második évében, 2004/05-ben 281 triplát süllyesztett el, ami abban az évben az egész ligában a legtöbbnek minősült.

2007-ben, ötödik szezonja közben került át a Utah Jazzhez Gordan Giricekért és egy első körös draftjogért cserébe. Itt játékideje is visszaesett a Phillyben tapasztaltakhoz képest, és így bedobott hármasainak mennyisége is. Amivel továbbra sem volt hiba, az a hatékonyság: 2009/10-ben 53.6%-kal tüzelt kintről, ami természetesen ligarekord volt abban az idényben. 2010 nyarán csapattársát, Carlos Boozert követve aláírt a Chicago Bullshoz, 2012 nyarán pedig egy sign-and-trade-del került az Atlanta Hawkshoz.

A Hawksnál játszott első meccsén nem dobott hármast, ezt követően azonban az alapszakaszban 127 alkalommal igen, ez pedig a liga történetének leghosszabb ilyen jellegű sorozata - a korábbi csúcsot 89-cel tartották, és még két hete sincs, hogy megszakadt a 2012 novemberében elindult streak. Atlantában nagyon megy neki: tavaly 45.7%-kal dobott kintről, idén pedig 49.1%-kal vezeti a ligát a vonatkozó statisztikában. Karrierszintén 42.6%-ot tud felmutatni, ha csak a hármasokat nézzük, ez pedig a liga történetének 10. legjobb mutatója (igaz, ez lefelé is mozoghat még visszavonulásáig).

Isten éltesse mindannyiukat!