A debreceni Rockets-legenda
Ma 58 éves Robert Reid, akit a hazai kosárlabda-rajongók az egykori Debreceni Vadkakasok edzőjeként is ismerhetnek. A debreceni trénerkedés felemásra sikerült, ám Houstonban valódi klublegenda a játékosként a Rocketsot két nagydöntőbe is besegítő kiscsatár.
Bár Reid Atlantában született, fiatalkorát már egy texasi középiskolában töltötte, egyetemi éveit pedig a szintén helyi St. Mary's felsőoktatási intézményében. Igazi helyi srác volt tehát, akit így jól ismertek a texasi proficsapatok (ekkor még csak a Rockets és a Spurs), ezért is választotta ki a Houston 1977-ben a draft második körében annak ellenére, hogy egyetemi alakulata csak második vonalbeli volt. Reid rögtön első évében meghálálta a bizalmat, hiszen átlagban 23 percet játszott, ami egy másodikkörös újonctól szép teljesítmény.
A java azonban csak ezután következett: a nagyra nőtt (203 cm), de ennek ellenére hátvédet és kiscsatárt játszó, atletikus Reid második évében már 10 pont fölé tornázta pontátlagát, amiből 1984-ig nem is adott alább. 1981-ben a nagyon erős Rockets (amelynek tagja volt többek között Moses Malone, Calvin Murphy, Rudy Tomjanovich és Mike Dunleavy Sr. is) egészen a nagydöntőig menetelt, ahol csak a Bird-féle Celtics tudta megállítani a csapatot. Robert Reid az alapszakaszban a második (15.9) pontszerző volt, a rájátszásban pedig harmadik (16.8) a Rocketson belül.
Egy év alatt aztán nagyot fordult a világ, mivel Moses Malone ugyan alapszakasz MVP lett 1982-ben, de az első körben kizúgott a gárda - Malone-t pedig elcserélték Philadelhiába. Reid sem maradt - de nem elcserélték, hanem visszavonult, alig 27 évesen! A Rockets első és harmadik pontszerzőjének távozása alaposan megroppantotta a csapatot, akik utolsó helyen végeztek az 1982-83-as évadban - majd kiválaszthatták Ralph Sampsont az első draftpickkel.
Reid alig egy évig bírta kosárlabda nélkül, 1983 nyarán visszatért Houstonba. Szerepköre megváltozott, a padról érkező pontokért felelt, aminek sikerrel tett eleget a következő években. A Sampson-Olajuwon tengelyre építő Rockets 1986-ban ismét nagydöntős volt - az 1981-es gárdával mindössze két közös pont volt: Robert Reid és Allen Leavell (meg persze a döntőben ismét győztes ellenfél, a Celtics). Reid az 1986-os playoffban az Ikertornyok mögött a 3. legjobb pontszerző volt.
(Érdekes utólag nézve a gárda öszetétele, mivel a 1/1-es várományos kiscsatár, Andrew Wiggins édesapja, Mitchell Wiggins, illetve a Chicagóból és Torontóból ismert John Lucas III apja, John Lucas II is a csapat tagja volt - illetve Craig Ehlo, aki pár évvel később az NBA történetének egyik legtöbbször látott jelenetében is szerepelt: a Cleveland ellen Michael Jordan róla dobta azt a bizonyos meccsnyerő tempót.)
Reid 1986-87-ben is remek szezont futott (a Rockets Sampson szaporodó sérülései miatt már kevésbé), 1987-88-ra azonban kikerült a rotációból, mivel Purvis Short gyakorlatilag ugyanazt tudta, mint ő, és inkább őt favorizálták.
A kiscsatárt 1988 nyarán el is cserélték - egy új franchise, a Charlotte Hornets gárdájához. A Hornets történetének első szezonjában a csapat harmadik legeredményesebb játékosa volt (ha már híres apák, Steph Curry apjával, a később Hornets-legendává váló Dell Curry-vel is együtt játszott), majd elcserélték Portlandbe. A jó erőkből álló, 1990-ben nagydöntőig menetelő Trail Blazersbe már nem nagyon fért be - még visszatért egy rövid időre Charlotte-ba, majd 1991-ben Philadelphiában búcsúzott az NBA-től. Több mint 10 000 pont, 4 000 lepattanó és kereken 2500 gólpassz fémjelzi, hogy mennyire is volt jó játékos...
Később Kínában, illetve kisebb amerikai csapatoknál volt edző, majd a debreceni kaland után Indiában lett a kosárlabda egyik nagykövete.
Egy valódi ritkaság a "magyar korszakából" - a Debreceni Vadkakasok indulója.