A Hírességek Csarnokának legújabb tagjai

Alonzo Mourningról nem is olyan régen, pontosan két hónappal ezelőtt emlékeztünk meg születésnapja alkalmából.

Mitch Richmond az 1988-as draft ötödik választottjaként került a Golden State Warriorshöz. A Run TMC felállás egyik alapköve volt, hiszen Tim Hardaway és Chris Mullin között ő volt az "M". Ettől, illetve a trió által játszott közönségcsalogató játéktól függetlenül mindössze három szezon erejéig boldogította az oaklandi drukkereket, az 1988-89-es évad legjobb újoncának válaszott dobóhátvédet 1991-ben Billy Owensért cserélte el a Golden State. Sacramentóba került, ahol kiteljesedett: 7 szezont játszott itt, ebből hatszor beválasztották az All-Star gálára - 1995-ben a főmeccs MVP-je lett -, ötször ott volt az All-NBA második vagy harmadik csapatában, és mind a hét idényében legalább 21.9 pontot átlagolt.

1996-ban ott volt az olimpián a Dream Team III tagjaként. A Kings sokkal okosabban cserélte el, mint tette azt a Warriors: Chris Webberért került Washingtonba 1998 májusában. Itt töltött három idénye sem volt rossz, de látszott kezd lefelé ívelni pályafutása. 2001-ben aláírt a Los Angeles Lakershez, és itt fel is jutott a csúcsra, 2002-ben bajnoki címet ünnepelhetett az aranysárga-lila együttessel. 2-es számú mezét a Kings visszavonultatta. Érdekesség, hogy ő volt a legtöbb pontot szerző kosaras (20497), aki még nem került be a Hírességek Csarnokába annak ellenére sem, hogy már beválaszthatták volna korábban - ezt a titulust most "lepasszolta" az örökranglistán pont mögötte, 38. helyen álló Tom Chambersnek (20049).

Richmond csapattársaként kezdte az NBA-ben minden idők egyik legnagyobb litván játékosa, a Nemzetközi Bizottság által jelölt Sarunas Marciulionis. Játékjoga egy évvel korábban, az 1987-es draft 6. körének 127. helyén került a Golden State-hez, de csak Richmond után egy évvel, 1989-ben kezdte meg karrierjét a tengerentúlon. Az első európaiak között volt, akik komoly sikereket értek el az NBA-ben. Kétszer is második lett az Év Hatodik Embere választáson - igaz, erre pont azt követően került sor, hogy Richmondot elcserélték Sacramentóba (1992, 1993). 1994-ben cserélték el a Seattle-höz, majd játszott még Sacramenóban, illetve Denverben is egy-egy évet mielőtt befejezte volna.

4-szer nyerte meg az Év Litván Sportolója díjat a 80-as évek végén, 90-es évek elején, ami Arvydas Sabonis jelenlétét is figyelembe véve elég nagy szó. A szovjetekkel olimpiai bajnok volt 1988-ban, a következő két olimpián pedig a litvánokat vezette el a bronzéremig. 1995-ben ezüstérmet nyert hazájával az Eb-n, ennek a tornának pedig ő lett az MVP-je. 1993-ban egyike volt azoknak, akik a Litván Kosárlabda Ligát, az LKL-t alapították, manapság pedig Litvánia egyik legsikeresebb üzletembere.

Mourning és Richmond mellett a North American Committee, azaz az Észak-amerikai Bizottság még két nevet jelölt. Nolan Richardson az egyetemi kosárlabdázásban szerzett hírnevet magának. 1980-ban a Western Texasszal NJCCA, egy évvel később a Tulsával NIT (második számú egyetemi bajnokság), 1994-ben pedig az Arkansas Egyetemmel NCAA bajnoki bajnoki címet szerzett vezetőedzőként - soha senki nem nyerte meg rajta kívül mind a három trófeát. A Tulsát 5 évig (1980-1985), míg az Arkansast 17 idényen keresztül (1985-2002) irányította, 22 év alatt összesen 16-szor volt ott a March Madnessen. Volt nemrég edző a WNBA-ben, majd ezt követően a mexikói válogatott szövetségi kapitánya is.

Másikuk, Gary Williams a Maryland legendája. 1989-től 2011-ig irányította a Terrapins csapatát, de már 1969 óta edzősködik. Előbb egy középiskolában volt tréner, majd egyetemi segédedző lett, 1978 után pedig megfordult az Americannél, a Boston College-nál és az Ohio State-n is, mielőtt 1989-ben megállapodott volna a Marylandnél. Zsinórban 11-szer ott volt a csapattal az NCAA tornán, 2002-ben pedig meg is nyerték a March Madnesst - úgy, hogy a UConn ma hajnali győzelméig ők voltak az egyetlenek, akik úgy érték el ezt, hogy nem volt a keretükben McDonald's All-American, azaz a korábban legmagasabban jegyzett középiskolások közül senki. Jelenleg is az együttesnél dolgozik, de már csak adminisztratív munkát végez.

A női részlegről az Immaculata Egyetem kerül majd beiktatásra augusztus elején. A csapat 1972 és 1974 között három AIAW bajnoki címet szerzett úgy, hogy 60-2 volt a mérlegük ebben a három idényben. Ők voltak az első női egyetemi csapat, amelynek meccsét az országos TV közvetítette, illetve az elsők, akik Ausztráliában játszottak. Már három játékosuk is benn van a Hall of Fame-ben egyénileg (Theresa Shank, Marianne Crawford és Mary Scharff).

Az ABA Bizottság az Indiana Pacers legendás trénerét, Bob "Slick" Leonardot jelölte idén. Leonard játékosként sem volt kutyaütő, hiszen 1953-ban NCAA bajnoki címet szerzett, majd az 1954-es drafton a második kör első helyén választották. 1956-től kezdődően lehúzott 5 évet a Minneapolis/Los Angeles Lakersnél és kettőt a Chicago Zephyrsnél. Igazi karrierje 1968-ban kezdődött: ekkor nevezték ki az Indiana Pacers vezetőedzőjének, ezt a posztot pedig 12 éven keresztül töltötte be. Még az 1976-os ABA-NBA összeolvadás előtt 5-ször döntőbe vezette a Pacerst, és háromszor nyerni is tudtak (1970, 1972, 1973). 116 meccset vívott az ABA rájátszásában, ebből 69-szer hagyta el együttese győztesen a pályát, mindkettő ligarekord. Televíziós és rádiós kommentátorként dolgozott ezt követően a Pacersnél, de 2011-es szívrohamát követően leváltották.

Ketten már nem érhették meg, hogy bekerüljenek a halhatatlanok közé. Egyikük Guy Rodgers, akit a Veterán Bizottság jelölt, és aki a korai NBA egyik legjobb passzolója volt, két évben is ő osztotta ki a legtöbb asszisztot (1963 - 10.6, 1967 - 11.2). Rodgers a Temple Egyetemet két Final Fourig is elvitte (1956, 1958), mielőtt az 1958-as drafton az akkor még létező "territorial" draftjoggal kiválasztotta volna a Philadelphia Warriors. All-Star volt 1966-ban, amikor az időközben San Franciscóba költöző Warriors elcserélte a Chicago Bullshoz. A Bullsban első éve nagyon jól sikerült (lásd fentebb: gólpasszkirály lett, de All-Star volt ebben az idényben is), ennek ellenére mindössze négy meccs telt el az 1967-68-as évadból, amikor a Cincinatti Royalshez került. A Milwaukee Bucks az 1968-as expanziós drafton vitte el, itt töltötte utolsó két évét. 2001 februárjában hunyt el a négyszeres (1963, 1964, 1966, 1967) All-Star.

A másik már elhunyt személy Nat "Sweetwater" Clifton, aki arról híres, hogy a második afro-amerikai volt, aki szerződést írt alá egy NBA csapattal - az elsőt, Harold Huntert azonban még az edzőtábor alatt menesztette a Washington Capitols, tehát a ligában pályára lépő afro-amerikaiak közül neki volt először aláírt kontraktusa -, és a második afro-amerikai volt Earl Lloyd után, aki konkrétan játszott is NBA meccsen. Clifton egyébként kiváló baseball-játékos is volt és a Harlem Globetrottersnek is tagja volt két évig. 1950-ben került a ligába, 7 évet játszott a New York Knicksnél - 1957-ben, 34 évesen ott volt az All-Star gálán is -, majd elcserélték a Detroit Pistonshoz, akiktől azonban egy év után búcsúzott, így ért véget NBA karrierje. 1990 augusztusában távozott közülünk végleg.

A végére maradt David Stern, akiről talán ez a kép mond a legtöbbet a legkevesebb karaktert felhasználva:

Messze neki volt a legnagyobb befolyása a jelenlegi ligára a commish-ok közül, hiszen magasan ő volt a leghosszabb ideig hivatalban. Már 1978 óta az NBA-nél dolgozott - két évig mint tanácsadó, utána pedig mint elnök -, és hat év után került be a vezetői székbe. 7-tel több franchise lett "uralkodása" alatt, emellett 6 költözést is lebonyolított, a liga bevételei egy másik dimenzióba kerültek - még ha ebben a média fejlődése és az internet térnyerése nagyban segítette is -, ő vezette be a drafton a minimum korhatárt, a lottery rendszert, regnálása alatt indult el a D-Liga, valamint az NBA Cares és a Basketball Without Orders jótékonysági programok is.