A Knicks első bajnokcsapata

Ma 44 éve, hogy a New York Knicks fennállása során először nyert NBA bajnoki címet, ennek apropójából tekintünk most vissza az 1970-es döntő mindent eldöntő, hetedik mérkőzésére, az előzményekre és az ezt követő pár év is szóba kerül.

Az 1970-es finálét a Los Angeles Lakers és a New York Knicks vívta. A Knicks két legnagyobb neve Walt "Clyde" Frazier és Willis Reed voltak. Utóbbi egészen fantasztikus szezont tudhatott magáénak, hiszen a liga történetében először neki sikerült megnyernie egy idényen belül az All-Star MVP, az Alapszakasz Legértékesebb Játékosa, illetve a Döntő MVP díjakat. Mellettük is olyan nevek sorakoztak, mint Bill Bradley, Dave DeBusschere és Phil Jackson - mindannyian bekerültek a Hírességek Csarnokába, igaz, Jackson edzőként.

60-22-es mérlegükkel könnyedén nyerték keletet és az egész alapszakaszt, de a PO első körében rögtön megizzadtak, csak 4-3-mal mentek tovább a Baltimore Bulletsen. A keleti döntőben az elsőéves Lew Alcindor, azaz Kareem Abdul-Jabbar vezette Milwaukee Bucks jött szembe, akiket 4-1-gyel sikerült legyűrniük.

A túloldalon Elgin Baylor, Wilt Chamberlain és Jerry West sorakoztak, ám egyikőjük sem volt már túl fiatal - Baylor a 36., Chamberlain a 34., West pedig a 32. életéve felé közeledett. Sokat is voltak sérültek, így 46-36-tal csak a másodikak lettek nyugaton az Atlanta Hawks mögött. A rájátszás első körében már 1-3-ra is álltak a Connie Hawkins - Gail Goodrich, későbbi Hall of Famer páros által vezetett Phoenix Suns ellen, de fordítottak, a nyugati döntőben pedig könnyedén verték a Hawkst 4-1-re - Goodrich egyébként három évet ekkor már lehúzott a Lakersnél, két év múlva pedig bajnok lett a csapattal.

A döntőben a New York volt pályaelőnyben, de a második mérkőzést két ponttal nyerte a Lakers a Madison Square Gardenben (103-105). Sokáig nem tartott az örömük, a harmadik összecsapást hosszabbításban a Knicks nyerte már Los Angelesben (108-111), innentől pedig mindenki hozta a hazai összecsapásait. Reed súlyos combizomszakadást szenvedett, nem is játszott a hatodik találkozón, amelyet így 22 ponttal nyertek az aranysárga-lilák (135-113).

A hetedik meccs előtt is úgy volt, hogy Reed nem játszik, ám melegített picit az 1969/70-es idény legjobb játékosa, majd a találkozó első két Knicks-kosarát megszerezte, ezzel óriási lendületet adva a Nagy Alma csapatának és a szurkolóknak is, minden idők egyik legnagyobb PO-mozzanatának tartják az ő játékát Amerikában. Íme a teljes találkozó:

A Lakers úgy érezhette, el van átkozva, hiszen miután Minneapolisba költözött a franchise, még nem nyertek bajnoki címet. 1962 óta folyamatosan tagjai voltak az elitnek, 9 éven belül hetedjére jutottak be a nagydöntőbe, de miután hatszor kikaptak a Boston Celticstől, hetedik alkalommal a Knicks előtt kellett fejet hajtaniuk.

Egy évre rá a Milwaukee nyert KAJ és Oscar Robertson vezetésével, de a két gárda 1972-ben és 1973-ban is találkozott a nagydöntőben. '72-ben a Lakers 4-1 arányban le tudta győzni a Jerry Lucasszal és Earl "The Pearl" Monroe-val tovább erősödő Knickst - az MVP a döntő sorozatban 19.6 pont mellett 23.2 pattanót átlagoló Chamberlain lett. Egy évvel később a New York 4-1-gyel vágott vissza, megint Reed lett az MVP és lezárult több korszak is ebben a döntőben. Chamberlain játékoskarrierje befejeződött a döntő ötödik meccsén, a Lakers a Magic Johnson-féle Showtime-ig, 1980-ig nem járt újra döntőben, a Knicksnek pedig egészen 1994-ig kellett erre várnia, de azóta sem voltak soha bajnokok.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus