A polgármester
Az 1992-93-as alapszakaszban már eltiltások és sérülések is hátráltatták, de ebben az évadban érte el legnagyobb sikerét, ugyanis az általa és Charles Barkley által vezetett Suns a liga legjobb mérlegét tudta felmutatni 62-20-szal és miután majdnem kiestek a Lakers elleni első körös párharc alakalmával, egészen a döntőig meneteltek. Itt hat meccsen megálljt parancsolt nekik a Chicago Bulls, de nem adták könnyen magukat, nagy csatára kényszerítették Jordanéket. Egy máig fennálló rekordot állított fel Johnson ebben a sorozatban, ugyanis a a döntők történetének legtöbb, egy meccsen lejátszott percét hozta a harmadik találkozón, egy háromhosszabbításos győzelem alkalmával (62 perc). 1994-ben a Dream Team II egyik irányítójaként világbajnoki címet szerzett. Háromszoros All-Star: 1990, 1991, 1994. A sérülések ellenére folyamatosan produktív tudott maradni, ám az 1997-98-as szezon már annyira nem sikerült neki (nagyon messze volt már igazi önmagától), hogy bejelentette visszavonulását. Az 1999-2000-es szezonban Jason Kidd sérülése miatt még visszatért, ám a szezont követően újra visszavonult, soha többet nem lépett pályára profi meccsen. Mezét 2001-ben vonultatta vissza a Suns egy Kings elleni alapszakaszmeccsen.
Johnson a politikát választotta ezután és szülővárosa, Sacramento polgármesteri címéért indult, amit 2008-ban el is nyert. Azóta is nagy erőkkel támogatja a Kingst amiben csak lehet, valószínűleg csak (illetve nagy részben) neki köszönhető, hogy a franchise a városban tudott maradni. Évek óta próbálja megszerezni a megfelelő mértékű támogatást a befektetőktől egy új stadion építésére, ami nagyobb bevételeket jelentene, gazdaságosabb működést és így a tulajdonosok, a Maloof testvérek maradását. Eddig úgy tűnik, idén sikerrel járt, így a Kings megmenekült az eladástól és az ezzel valószínűleg együtt járó költözéstől. Ezért, meg úgy egyébként is, Isten Éltessen KJ!