Az argentin csillag és az amerikai szenátor
Ma ünnepli születésnapját a kosártörténelem azon két játékosa, akik Euroligát, NBA bajnoki címet és olimpiai aranyérmet is nyertek pályafutásuk során: a később 18 esztendőn keresztül amerikai szenátorként tevékenykedő Knicks-legenda, Bill Bradley és minden idők legjobb argentin kosarasa, Manu Ginobili. Isten éltesse mindkettejüket!
A ma 37 esztendős Manu Ginobilit az 1999-es draft utolsó előtti helyén, a második kör 57. pozíciójában húzta ki a San Antonio Spurs. Ekkor még egy kisebb olasz klubban játszott, ám 2000 nyarán átigazolt a Kinder Bolognához, ahol azonnal megnyert mindent: 2001 nyarán olasz bajnok, olasz kupagyőztes és Euroliga-győztes volt már a csapattal, ő lett az EL döntőjének legértékesebb játékosa és az olasz bajnokság MVP-je is. Ez utóbbit, illetve a kupagyőzelmet megismételte 2002-ben is, itt azonban vége lett európai karrierjének.
2002-ben, az indianapolisi vb-n ezüstérmet szerzett az argentin válogatottal, majd át is rakta székhelyét Amerikába, a többi pedig azóta történelem lett: a Tony Parker - Tim Duncan - Ginobili trió idén nyerte meg negyedik gyűrűjét (2003, 2005, 2007, 2014). Az argentin klasszist kétszer vitték el All-Star gálára (2005, 2011), kétszer volt az All-NBA harmadik csapatának tagja (2007/08, 2010/11), és 2007/08-ban megnyerte a Legjobb Hatodik Ember díját is. 2004-ben olimpiai bajnok is lett az argentinokkal - négy évvel később a bronzérmet tudták megszerezni Pekigben.
Nála 34 évvel idősebb, tehát a mai napon 71 éves Bill Bradley. A kiváló kosaras már fiatal korában is gondolt a jövőjére, a hírek szerint ugyanis azért választotta a Princentont, mert az egyetem jó arányban nevelt ki későbbi politikusokat, kormánytagokat. Bradley az egyetem kosárcsapatának legendája lett, kora (1962-65) egyik legjobb amatőr kosarasaként tartották számon, 1964-ben olimpiai bajnok lett Tokióban, 1965-ben pedig az NCAA négyes döntőjének legkiemelkedőbb játékosának is megválasztották.
Ebben az évben a New York Knicks választotta ki az ún. territorial draftjoggal - 50 mérföldön belül az NBA csapatok sorrend nélkül foglalhattak le egyetemi játékosokat -, nem kezdte azonban el azonnal karrierjét a ligában, egy évet ugyanis Olaszországban, az Olimpia Milanónál töltött, ahol megnyerte a csapattal az Euroligát - illetve annak elődjét. Többek között katonai szolgálata miatt teljesen kimaradt számára az 1966/67-es idény, 1967 decemberében azonban csatlakozott a Knickshez.
10 idényt húzott le a Nagy Almában, a Knicks mindkét bajnoki címében (1970, 1973) jelentős szerepet vállalt, 1973-ban az All-Star gálára is meghívták. 1977-ben vonult vissza, hat esztendővel később, 1983-ban bekerült a Hírességek Csarnokába, egy évvel később pedig a New York visszavonultatta 24-es mezszámát - mindössze a negyedik játékos volt Willis Reed, Walt Frazier és Dave DeBusschere után, akit megtisztelt a Knicks ezzel.
Diplomát szerzett a Princetonon és az Oxfordon is, állítólag játékospályafutása alatt is sok fontos emberrel kötött jó kapcsolatot, így nem volt meglepő, hogy szinte azonnal politikai pályára állt visszavonulását követően: 1979-től 1997-ig volt New Jersey szenátora. Hivatali távozása után is maradt a politikánál, 2008-ban például Barack Obamát támogatta az elnökválasztáson. Isten éltesse mindkettejüket!