Az utolsó

Bár már 35 éves volt Jordan, és a chicagói húzójátékosok többsége idősnek számított, még mindig az első számú esélyese volt az 1998-as rájátszásnak az előző két év bajnoka. MJ újra, karrierje során ötödjére lett az alapszakasz legjobb játékosa, és az All-Star gála MVP-jének is őt választották - emellett természetesen az NBA első csapatában és első védekezőcsapatában is ott volt a helye. 62-20-szal az alapszakasz legjobb mérlegét érték el a Utah Jazz-zel egyetemben, a PO során pedig az első két körben nem nagyon izzadtak meg, hiszen a New Jersey Nets ellen 3-0-lal, a Charlotte Hornets ellen pedig 4-1-gyel mentek tovább. A keleti konferencia döntőjében az Indiana Pacers érkezett szembe, akikkel érdekes módon soha korábban nem találkoztak a rájátszás során.

A 90-es évek elején a Pacers még nem volt elég jó csapat ahhoz, hogy az első körből továbbjussanak - egy ágra soha nem kerültek -, Jordan ideiglenes visszavonulásakor, 1994-ben pedig a Bulls bukott el a második körben, hogy aztán az Indiana egy körrel később tegye ugyanezt a Chicagót is megverő New York Knicks ellen, 4-3 arányban. Az 1994-1995-ös alapszakaszban aztán visszatért minden idők legjobbja, ráadásul pont egy Pacers elleni alapszakasz meccsen, de a PO-ban megint elkerülték egymást. A Bulls útját ezúttal a Shaquille O'Neal és Penny Hardaway vezette Orlando Magic állta el, megint a második körben, az Indiana pedig megint a keleti döntőben vérzett el, megint 4-3 arányban.

Talán a Pacers történetének legjobb csapata állt a túloldalon, hiszen a legendás Reggie Miller hátvédtársa a minden idők harmadik legtöbb gólpasszát kiosztó, manapság a Golden State Warriorst gardírozó Mark Jackson volt, a frontcourt pedig olyan nevekből állt, mint a Warriors Run TMC-jének C betűjét adó Chris Mullin, vagy a holland kosárlabdázás történetének messze legjobb játékosa, az 1988-as draft 1/2-ese, Rik Smits, akit ebben a szezonban az All-Star gálára is beválasztottak - de a padon ott volt például a fiatal Jalen Rose is, a csapatot pedig Larry Bird irányította. A Pacers erejét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hét meccsre kényszerítették a Bullst, saját pályájukon egyszer sem veszítettek, Reggie Miller legendájához pedig a sorozat harmadik és negyedik meccse is nagyban hozzájárult. Most a hetedik összecsapást nézhetitek meg teljes egészében.

A döntőben aztán pályahátrányban kellett küzdeniük a Utah Jazz ellen. A túloldalon az NBA történetének legtöbb gólpasszát és labdaszerzését jegyző John Stockton - aki egyébként tartja az egy csapatban lejátszott legtöbb szezon, az egy csapatban lejátszott legtöbb meccs, és az egy csapatban egyhuzamban lejátszott legtöbb meccs rekordját is -, illetve az örökranglistán pontok tekintetében Kareem Abdul-Jabbar mögött második Karl Malone várta őket. A "postás" 1997-ben már megnyerte az alapszakasz legértékesebb játékosa címet - megtette ezt 1999-ben is -, és 1997 után 1998-ban is beválasztották a liga legjobban védekező ötösébe, gyakorlatilag kérdés nélkül a korszak legjobb erőcsatárának számított.

Egy évvel korábban már játszottak egy csodálatos sorozatot, hiszen a Chicago pályaelőnye ellenére is csak nüanszoknak köszönhetően nyert. Az első meccsen Jordan dudaszóra dobott győztes kosarat, majd 2-0 után Utah-ban viszonylag simán nyert a Jazz kétszer. Az ötödik meccs is legenda lett azóta, hiszen Jordan lázasan is 38 pontot szórt, és vezetésével a Bulls 3-2-re tudta alakítani az állást, a meccs pedig "The Flu Game" néven bevonult a kosárlabdázás történelmébe. A hatodik meccsen aztán 86-86-os állásnál Steve Kerr középtávoli tempójával fordított a Chicago 5 másodperccel a vége előtt, és nyert végül 4-2-es összesítéssel.

Az 1998-as döntő második meccsén már elvette a pályaelőnyt a Szeles város csapata, ezzel úgy érkezhettek Chicagóba, hogy ha mindhárom hazai meccset nyerik, a Jordan-éra alatt hatodjára is bajnokok. Az első két találkozó meg is volt a hazaiaknak - a harmadik meccsen PO rekordot jelentő 54 pontot kaptak mindössze és 42 pontos különbséggel nyertek -, de az ötödik meccsen óriásit harcolt a Jazz, és egy meglepetésembernek, Antoine Carrnak köszönhetően be is húzták a találkozót, ezzel úgy mehettek vissza a csapatok Salt Lake City-be, hogy a lélektani előny már a Jazznél volt. Michael Jordan viszont nem. 45 pontot hintett ellenfelének, az utolsó fél percben pedig három kulcsjátékot mutatott be, amelynek köszönhetően hárompontos hátrányból végül egy ponttal nyert a Bulls és újfent 4-2-re verte a Jazzt a döntőben - utolsó három labdabirtoklásban bemutatott teljesítménye mindmáig az etalon "clutch" témakörben.

Jordan ezzel utolsó bajnoki címét ünnepelte és utolsó meccsét játszotta a Bulls színeiben. Az 1998-1999-es lockout alatt másodjára is befejezte pályafutását - igaz, mint később kiderült, ez sem volt végleges, ahogy első visszavonulása sem. Utolsó Chicago-mezben lejátszott meccsét most teljes egészében végignézhetitek. Jó szórakozást!