Big O és a Big Mac

Az 1970-ben született Oliver Miller kiváló egyetemi és középiskolás pályafutás után került az NBA-be (Texasban még a helyi Sport Hall of Fame-be is beválasztották). A mindössze 205 centire nőtt center már ekkor több, mint 280 fontot nyomott, de a Phoenix Suns így is a 22. helyen draftolta 1992-ben. A The Big O-ként becézett középjátékos újoncszezonjában döntőt játszhatott a Bulls ellen, és bár már akkor is többször volt szenvedő alanya megalázó zsákolásoknak, szép mozdulatai is akadtak. Ugyanakkor a csapat sztárja, Charles Barkley mellett a kakaskodásokból is igyekezett kivenni a részét.

Az ígéretes kezdést azonban nem követte hasonló folytatás, egyre többet bajlódott a súlyával (tartósan 300 font fölé került), egyre több balhéba keveredett - és egyre rosszabb csapatokban játszott (a 90-es években a Detroit, Toronto és a Dallas a liga alsó régióiban tanyázott). Sir Charles anno viccesen azt mondta róla: maximum akkor fog zsákolni, ha egy Big Mac-et tesznek a gyűrűre - sajnos ez a poén tényleg valósággá vált. Megszámlálhatatlanul sok csapatban megfordult, 30 évesen még a Harlem Globetrottersben is, de legtöbb helyen cirkuszi látványosságnak bizonyult. A Globetrottersből azért tanácsolták el, mert "nem ütötte meg azt a mentális és fizikai szintet, ami egy Globetrottertől elvárt". Most azzal került be a hírekbe, hogy bíróság elé kell állnia:  sógorát egy kerti sütögetés során úgy fejbe vágta egy pisztoly markolatával, hogy 11 öltéssel tudták csak összevarrni a sebet...