Dallasi születésnaposok és a bemutatkozó uralkodó

Pontosan 30 évvel ezelőtt, 1984. október 26-án mutatkozott be az NBA-ben a Chicago Bulls és a liga legendája, Michael Jordan. Az első meccséről készült összefoglalóban láthatjátok legjobb mozdulatait a bemutatkozás alkalmával:

 

A Dallas Mavericks dobóhátvédje, Monta Ellis már 29 éves - ránézésre talán nem is gondolná az ember. Ellist még a 2005-ös draft második körének 40. helyén húzta ki a Golden State Warriors. Első évében is kapott 49 meccsen 18.1 percet átlagban, ami egy második körös játékosnál elég jónak számít, egy évre rá azonban 77 meccsből 53-on már kezdett is, 34.3 perc alatt pedig 16.5 pontot és 4.1 gólpasszt átlagolt, ezzel megnyerte a Legtöbbet Fejlődött Játékos díjat.

20, majd ötödik szezonjára 25 pontos játékos lett, de hatékonysága egyáltalán nem volt jó, harmadik éves 58%-os TS-e után 50% környékére esett vissza ebben a mutatóban. Volt a híres-hírhedt mopedbalesete is, amiből nagyon nehezen tért vissza bal bokaszalag szakadását követően (2008/09-ben csak 25 meccsen játszott), viszont a következő két idényben a liga legtöbb játszott percét átlagolta (41.4, 40.3).

Steph Curry térnyerésével vált némileg fölöslegessé, és a 2011/12-es csonkaszezon közben, óriási oaklandi közfelháborodás mellett cserélték el a Milwaukee Buckshoz, többek között Andrew Bogutért cserébe - Klay Thompson draftolása után, az ausztrál center egészséges periódusaiban azért nem sok kritika éri már ezt a húzást. Másfél idényt töltött a Bucksnál, de Brandon Jenningsszel pocsék párost alkottak, tavaly nyáron pedig a Dallas Maverickshez igazolt. Úgy tűnik, a texasiaknál valamennyire magára talált, dobáshatékonyságban is javult, és egyre jobban használható játékszervezésre is.

 

Új csapattársa, Chandler Parsons tegnap volt 26 esztendős. Ő még csak három éve van a ligában - a 2011-es draft 38. pickjével húzta a Houston Rockets. Első évében is kezdő volt már, 9.5 pontot és 4.8 pattanót átlagolt, és be is került az év második újonc ötösébe. Innen lett 15-16 pontos játékos, ám a nyáron Daryl Morey-éknak döntést kellett hozniuk: vagy nem hívják le utolsó éves opcióját, így korlátozott szabadügynök lesz, vagy lehívják, de akkor jövő nyáron korlátozások nélkül mehetett volna akárhova. Lemondtak a következő idényről, ám a Dallas zsíros ajánlata után Parsons szolgálatairól is, így került most a Maverickshez.

 

Utolsó kiemelt ünnepeltünk a hétvégén a Boston Celtics történetének egyik kiemelkedő alakja, Dave Cowens. A center a Florida State egyetemről érkezett az NBA-be az 1970-es draft 1/4-es választásával. Azonnal az év újonca lett Geoff Petrie-vel megosztva. 10 évet húzott le a Celticsnél, ahol 8-szor volt All-Star (csak első évében nem és 1978/79-ben), 2-szer nyert bajnoki címet (1974, 1976), 1972/73-ban az All-Star gála és az alapszakasz MVP-je is ő volt.

Érdekesség, hogy ebben az évben nem (sem) fért be az év első ötösébe, Bill Russell-lel egyetemben ők ketten az egyetlen olyan játékosok a liga történetében, akik a Legértékesebb Játékos díj mellett adott évben nem voltak All-NBA első csapattagok. Fénykorában 18-20 pontos és 15-16 pattanós játékos volt - ezt gyakorlatilag első nyolc évében hozta, és utolsó két bostoni idényében is hasznos tagja maradt a keretnek. Háromszor volt All-NBA második csapattag, kétszer fért be a második legjobban védekező ötösbe, egyszer pedig az első ilyen csapatnak is a tagja volt.

1980-ban visszavonult egyszer, majd 1982-ben még visszatért a Milwaukee Bucks színeiben, de 40 meccset játszott csak, aztán végleg abbahagyta. Volt a San Antonio Spurs segédedzője (1994-96), a Charlotte Hornets (1996-99) és a Golden State Warriors (1999-2001) vezetőedzője, majd egy WNBA-s kitérő után még a Detroit Pistons szakmai stábjában is dolgozott. 18-as mezszámát 1981-ben visszavonultatta a Celtics, 1991-ben pedig bekerült a Hírességek Csarnokába is. Isten éltesse mindhármukat!