Dikembe Mutombo 49, a Knicks legendája pedig 73 éves

Az 1991-es draft 1/4-es választási jogával választotta ki a Denver Nuggets a Georgetown egyetem Kongói Demokratikus Köztársaságból származó centerét, a ma 49 esztendős Dikembo Mutombót, aki azonnal berobbant a ligába, első évében All-Star lett - a később szinte csak a védekezéséről híres játékos karrierje legmagasabb pontátlagát hozta (16.6) rögtön 12.3 pattanóval és 3.0 blokkal, az Év Újonca díjat azonban így is Larry Johnson nyerte.

Öt szezonnyi coloradói karrierje emlékezetesre sikeredett, miután az utolsó három idényben ő volt a blokkkirály (4.1, 3.9, 4.5), 1993/94-ben pedig az ő vezetésével verte ki a Denver a Seattle Supersonicsot - az NBA történetének első nyolcadik kiemelt csapata voltak, akik egy első kiemeltet búcsúztatni tudtak, Mutombo pedig az ötmeccses sorozatok történetében állított fel csúcsot 31 blokkjával.

Egy évre rá, 1994/95-ben újra All-Star lett - innentől 2001/02-ig minden szezonban, kivéve 1998/99-et, amikor nem rendeztek gálát -, ráadásul az Év Védője díjat is megkapta, pályafutása során először, de nem utoljára - tette mindezt úgy, hogy az Év Legjobban Védekező Ötösébe nem tudott bekerülni, csak a másodikba.

1996 júniusában ingyen távozott az Atlanta Hawkshoz, órási veszteséget okozva ezzel a Nuggets számára. Atlantában tovább folytatta teljesítményét, 1996/97-ben és 1997/98-ban is ő lett az év védője, 1999/2000-ben pedig pattanókirályi címet nyert. 2001 februárjában a Hawks a Philadelphia Sixershez cserélte többek között a feltörekvő, de ekkor sérült Theo Ratliffért, illetve Toni Kukocért. Mutombo ebben az évben is az év védője lett, a Phillyvel pedig bejutott a döntőbe, ahol azonban a Los Angeles Lakerstől vereséget szenvedtek. Aláírt még a Sixershez, volt is még egy jó éve, amikor utoljára All-Star lett 2001/02-ben, innentől azonban lefelé vezetett az útja.

A New Jersey Netshez cserélték 2002 nyarán, ők pedig egy év múlva szabadlistára tették - ekkor már csak 5.8 pontot és 6.4 pattanót átlagolt. Aláírt a New York Knickshez 2003 októberében, de 2004 nyarán a Chicago Bullshoz cserélték, akik még az idény kezdete előtt továbbították a Houston Rocketshez. Itt újra otthonra talált, öt szezont húzott le a texasi együttesnél, ahol fontos szerepe volt Yao Ming cseréjeként - és a kínai elég sűrűn előforduló sérülése esetén beugróként. 2008/09-ben még aláírt egy fél évre a Houstonhoz, de a rájátszás második meccsén megsérült, ezzel befejezte.

Minden idők második legjobb blokkolójaként hagyta abba (3289), csak Hakeem Olajuwon előzi meg a vonatkozó listán, de így is minden idők egyik legjobb belső védője. Négyszer nyert Év Védője díjat - ezt rajta kívül csak Ben Wallace mondhatja el magáról. 2007 márciusában, 40 évesen is leszedett még 22 pattanót egy Denver elleni meccsen, ezzel minden idők legidősebb játékosa, aki egy meccsen elért legalább 20 pattanóig.

Blokkjai utáni mutogatása örökre egyedi mozdulatsora marad, és a pályán kívül is bevéste magát a történelemkönyvekbe: óriási népszerűségnek örvend világszerte humanitárius megmozdulásai okán, kórházat épített hazájában és a rászorulók megsegítésén dolgozik már játékospályafutása első pár éve óta. Többször kitüntették elnökök, több doktori címet is kapott különböző egyetemektől - 1991-ben egyébként nyelvészetből és diplomációból végzett a Georgetownon -, és mind a mai napig a liga környékén dolgozik.

 

A 73. születésnapját ünneplő Willis Reedet az 1964-es draft második körében, a 8. helyen választotta ki a New York Knicks, és azonnal bebizonyosodott, hogy kitűnő döntést hozott az együttes. Első évében megnyerte az Év Újonca díjat és ott volt az All-Star gálán is - ez utóbbira a következő hat idény alkalmával mindig sor került. Csapatsikereket egészen 1968/69-ig nem igazán ért el, ekkor már a keleti főcsoport döntőjében kaptak csak ki a Boston Celticstől (2-4). Reed eddig a pontig már három All-NBA második csapatba jelölést ért el, az áttörés azonban csak ezután következett.

1969/70-ben ugyanis bajnoki címet nyert a Knicks úgy, hogy Reed lett az All-Star MVP, az alapszakasz és a döntő legértékesebb játékosa is, valamint az All-NBA és All-Defensive első csapatokba is beválasztották. Ekkor történt a híres jelenet, hogy a súlyos izomszakadása ellenére is pályára lépett a döntő hetedik meccsének elején, ezzel óriási lelki pluszt adva csapattársainak.

1970/71-ben még ott volt az All-Staron, pályafutása során hetedjére és utoljára, illetve az All-NBA második ötösében is helyet kapott, ám a Knicks kikapott a Baltimore Bulletstől a keleti döntőben (3-4). A következő szezon nagyon nem sikerült Reednek, mindössze 11 meccset játszott térdsérülés miatt, és bár a Knicks újra bejutott a döntőbe, ezúttal kikapott a Los Angeles Lakerstől (3-4). A centerlegenda ezt követően meg sem közelítette korábbi formáját, nagyon visszaestek átlagai, ettől függetlenül 1973-ban, mikor újra összetalálkozott a Lakers és a Knicks a fináléban, győzelemre vezette csapatát (4-1), és megint ő lett a döntő MVP-je. Még egy szezont játszott, de megint csak 19 mérkőzésen tudott parkettre lépni, így 1974 nyarán visszavonult. 1982-ben választották be a Hírességek Csarnokába.

1977/78-ban egy idény erejéig volt a Knicks edzője, majd dolgozott az Atlanta Hawksnál és a Sacramento Kingsnél is, mint segédedző. Az egyetemen is próbálkozott, a Creightont irányította négy esztendőn keresztül (1981-1985), és volt a St John's segédedzője is. 1988-tól kicsivel több mint egy szezon erejéig volt a New Jersey Nets főedzője, majd 1989 nyarától 1996-ig a csapat GM-jeként és elnökeként tevékenykedett. Ezt követően a senior vice president szerepkörbe "buktatták felfelé", ezt a posztot 2004-ig töltötte be - tehát ott volt a két döntős évben. 2004-től 2007-ig a New Orleans Hornets elnöke volt, 2007-ben visszavonult az ilyen pozícióktól is.