Dr. J, a stílusteremtő

Pályafutásának korai szakaszára elég komoly hatással volt az akkori idők kesze-kusza rendszere. 1968-ban iratkozott be a Massachusetts Egyetemre, ahol csak három évet töltött el. Az akkori szabályok szerint nem jelentkezhetett az NBA-be, így csatlakozott az ABA-ben a Virginia Squires csapatához. Azonnal letette névjegyét, első szezonjában 27.3 pontot átlagolt és második helyen végzett az ABA Év Újonca választáson (a szintén legendás Artis Gilmore mögött). Az együttes bekerült a rájátszásba, de a Rick Barry vezette New York Nets kiütötte őket.

1972-ben részt vett az NBA drafton, ahol a Milwaukee Bucks vitte el a 12. helyen. Ezzel minden idők egyik legjobb csapatát alkothatta volna Oscar Robertsonnal és Kareem Abdul-Jabbarral, ehelyett azonban aláírt az Atlanta Hawkshoz, akik Pistol Pete Maravich-csal készültek az új szezonra. Ebből a lépésből bírósági ügy lett, hiszen a Bucks lefoglalta játékjogát, így nem írhatott volna alá más gárdához. Végül úgy döntöttek, hogy vissza kell mennie az ABA-be a Squireshöz.

1973 után szintén egy arra a korra igen jellemző lépés történt: a Virginia komoly anyagi problémákkal küszködött, ezért pénzért! adták el legjobbjukat a New York Netsnek. Az NBA-ABA 1976-os összeolvadásáig két bajnoki címet szerzett itt Erving, összesen háromszoros MVP és háromszoros pontkirály is lett az öt, ligában eltöltött szezonja alatt.

1976-ban a Nets a San Antonio Spursszel, a Denver Nuggets-cel és az Indiana Pacersszel együtt „bebocsájtást nyert” az NBA-be, a New York Knicks azonban beperelte őket, mondván az új franchise csökkenti a Knicks szurkolói és területi bázisát. 4.8 millió dollárban határozták meg a fájdalomdíjat, ami mai szemmel már nem akkora pénz egy tulajdonos számára, akkor viszont még igen komoly összegnek számított ilyen körökben is. Az akkori tulaj Roy Boe emiatt visszakozott egy korábbi megállapodás alól, ami megnövelte volna Erving fizetését, ezért a játékos sztrájkolt és kihagyta az edzőtábort. A Knicksnek nem kellett Erving az új szerződésével (ezzel próbálta a Nets kiváltani a fizetési kötelezettségét), így lépett színre a Philadelphia, akik 3 millió dollárt fizettek Dr.J-ért. Ezzel ugyan megadták Boe-nak azt a pénzmennyiséget (legalábbis a nagy részét), ami NBA-be kerüléséhez szükséges volt, ám a franchise évtizedekre kiható veszteséget szenvedett Erving távozása miatt.

Rögtön első évében döntőbe is jutottak a Sixersszel, de ott vereséget szenvedtek a Bill Walton vezette Portlandtől. Az ezt követő évek a Celticsszel és a Lakersszel való rivalizálás jegyében teltek, főként Larry Bird és Magic Johnson 1979-es megjelenése után. 1980-ban és 1982-ben a Lakers verte meg őket a döntőben 6 meccsen, míg 1981-ben a Celticstől kaptak ki a keleti döntőben 7 meccsen, 3-1-ről úgy, hogy az ötödik és hatodik találkozót 2, a hetediket pedig 1 ponttal bukták. Az 1980-as döntőben így is csodát tett, egy addig soha nem látott mozdulattal. Ma már több embertől is látunk ilyet (ilyen stílusban azért nagyon kevesektől), de a palánk mögül visszatett ziccer akkor forradalminak számított:

1983-ban ért fel a csúcsra, amikor Moses Malone is csatlakozott a kerethez. Minden idők talán legjobb kiscsatár-center kombinációja ellen esélye sem volt senkinek az 1982-1983-as szezonban, a rájátszásban mindössze egy meccset vesztettek, a Milwaukee Bucks elleni keleti döntőben. A számukra szinte tökéletes évadnak az alapszakaszában mutatta be minden idők egyik legszebb zsákolását, a Los Angeles Lakers elleni alapszakaszmeccsen:

1987-ig tartó pályafutása hátralévő részében már nem sikerült megismételnie ezt a teljesítményt, de így is folyamatosan a liga legjobbjai között volt. 1986-ban a szezon előtt bejelentette, hogy visszavonul, így majdnem az összes alapszakaszmeccsen olyan hangulat fogadta, mint Philadelphiában Jordant, népszerűsége visszavonulásakor vetekedett bárki máséval. Leghírhedtebb és talán egyetlen ilyen jellegű jelenete 1984-hez és Birdhöz köthető:

Az utolsó percek:

Pályafutása összes szezonjában All-star volt, 1972-től 1976-ig az ABA-ben, 1977-től 1987-ig pedig az NBA-ben. Összesen háromszoros bajnok (kétszer ABA: 1974, 1976, egyszer NBA: 1983), négyszer választották az alapszakasz MVP-jének (háromszor ABA: 1974, 1975, 1976, egyszer NBA: 1981) és kétszer volt a rájátszás legértékesebb játékosa (kétszer ABA: 1974, 1976). Természetesen a Hírességek Csarnokának is tagja és az NBA történetének 50 legjobb játékosa között is ott van a helye. Visszavonulásakor ő vezette a labdalopási listát, harmadik volt a pontlistán és a bedobott mezőnykosarakat tekintve is. Az ABA-NBA összesített pontlistát tekintve a mai napig is az ötödik helyen áll (Kobe Bryantet megelőzve), ám minden statisztikánál fontosabb volt az a légiesség, amellyel ő kezdett el először játszani és ami több legenda megszületéséhez vezetett. Isten éltesse!