Duncan és Rip Hamilton karriercsúcsai, az első Kidd-csere

10 évvel ezelőtt, 2006. december 27-én a Detroit Pistons a New York Knicks vendége volt a Madison Square Gardenben. A két gárda nem volt egy súlycsoportban ebben az időszakban, hiszen a Knicks története egyik legmélyebb pontján járt, Isiah Thomas ekkor nemcsak GM, de vezetőedző is volt a gárdánál, míg a Pistons a 2003-as PO-tól a 2008-asig mindig legalább a keleti döntőig jutott - 2004-ben nyertek, 2005-ben pedig a nagydöntőben buktak el. Ezen a találkozón azonban nem jött a papírforma: három hosszabbításba torkollott az összecsapás, amelyet végül 151-145-re megnyert a New York.

A Knicksnél a nagy kedvenc Stephon Marbury 41 egységet ért el, Jamal Crawford 29 pont mellé 11 gólpasszt is felírhatott, de még Eddy Curry is eljutott 33 pontig, Channing Frye pedig tripla nélkül dobott 26-ot. A túloldalon egyetlen ember érte el az ő ponttermelésüket, neki viszont örökké emlékezetes marad ez a meccs: Rip Hamilton 51 pontot szórt, ezzel érte el karriercsúcsát.

Az idény végén megint a Pistons szerepelt természetesen jobban, ezúttal a Cleveland Cavaliers állította meg őket a keleti döntőben, míg a Knicks mindössze 12. lett keleten (33-49).

25 évvel ezelőtt, 1991. december 27-én egy olyan rekordot állított fel Tim Hardaway, amit valószínűleg nem nagyon szeretett volna. A Golden State Warriors a Minnesota Timberwolves vendége volt, és minden idők egyik legjobb crossoverezője egyetlen mezőnykosarat sem tudott elérni 17!!! kísérletből, ez mind a mai napig a legrosszabb arány egy mérkőzésen. A találkozót így is az oaklandiek nyerték Chris Mullin 36 pontjának köszönhetően, 106-102-re győztek hosszabbítás után.

Hardaway a meccs után azt nyilatkozta, hogy be fogja kereteztetni a statisztikát és kiteszi a falra, egyszerűen valahogy muszáj volt egy NBA rekordot felállítania. Azt is elmondta, hogy soha nem volt korábban olyan meccse, amelyen ne dobott volna legalább egy mezőnykosarat, legyen szó bármilyen szintről.

December 26-ához is tartozik két érdekesség. Egyrészt tegnap volt 15 éve, hogy Tim Duncan megdobta karriercsúcsát. 2001. december 26-án a San Antonio Spurs nyáron visszavonuló legendája ötödik idényét "kezdte" a texasi alakulatnál, amelynek ellenfele ezen a bizonyos napon egy másik texasi gárda, a Dallas Mavericks volt. A találkozót végül hosszabbítás után a vendég dallasiak nyerték 126-123-ra a Dirk Nowitzki (26 pont), Steve Nash (27 pont), Michael Finley (28 pont) trió vezetésével - Duncan pedig a túloldalon 53 ponttal (19/28 mezőny, 15/15 büntető) egyéni rekordot állított fel.

Az idény végén a Spurs (58-24) a második, a Mavericks (57-25) pedig a negyedik helyen végzett nyugaton, és mindketten a második körben estek ki - előbbi a Los Angeles Lakerstől, utóbbi a Sacramento Kingstől kapott ki 4-1 arányban. Duncan számára az egész szezon különleges marad, hiszen két alkalommal lett az alapszakasz legértékesebb játékosa, először pont ebben a 2001/02-es évadban - egy évvel később megvédte címét.

5 évvel korábban, 1996. december 26-án még egy teljesen más Mavericks került be a hírekbe. Se Mark Cuban (2000-ben lett tulajdonos), se Dirk Nowitzki (az 1998-as drafton érkezett), se Steve Nash (1998-ban szerezték csere útján), de még a méltán híres Don Nelson sem foglalt helyet a kispadon (1997. februárjában nevezték ki a Dallasnál).

Az 1994-ben 1/2-es helyen draftolt Jason Kidd a csapat gyengélkedése ellenére is hozta magát: első évében az év újonca lett (megosztva Grant Hill-lel), második évében pedig All-Star - első dallasi játékosként kapott helyet a kezdőben. Jamal Mashburn és Jim Jackson mellett ő volt a csapat vezére. A harmadik évéből azonban alig telt el pár hónap, és komoly cserére szánta el magát a Mavericks. 1996 nyarán az alapító, Don Carter eladta az együttest Ross Perot Jr.-nak, aki úgy döntött, teljesen átalakítja a franchise-t. Kiddet a Phoenix Sunshoz postázták többek között Sam Cassellért, Michael Finley-ért és AC Greenért cserébe.

Bár messze Kidd volt a legnagyobb név ebben a cserében, mégsem jött ki rosszul egyik oldal sem a dologból. Az irányító négy és fél idényt töltött Arizonában, ahol háromszor All-Star lett, és háromszor övé volt a legjobb gólpasszátlag az egész ligában. A Phoenix így is képtelen volt átlépni árnyékán, Kidd 2001-es elcseréléséig négy első és egy második körös búcsújuk volt a PO-ban. Minden idők egyik legjobb egyese 2008 februárjában visszatért a Dallashoz, és 2011-ben fel is ért első profi csapatával a csúcsra, bajnoki címet nyertek a Miami Heat ellen.

A Dallasnál Finley kétszeres All-Star lett, és nyolc és fél idényből ötször átvitte a 20 pontos határt - a Nash, Finley, Nowitzki-féle csapat egyik alapköve volt, egyszer nyugati döntőt is játszott (2003), a 2006-os finálét elbukó csapatnak viszont már nem volt tagja, abban az idényben már a San Antonio Spursnél kosarazott. A Mavsnél az 1996/97-es szezonban összesen 27 játékos fordult, mindössze az újonc Samaki Walker maradt abból az állományból, amely még elkezdte az évet - minden idők egyik legnagyobb "egy szezon alatt lezavart" átalakítása ment abban az évben a Dallasnál.