Hakeem 52 pontos karriercsúcsa és Rodman lepattanórekordja

Pontosan 28 éve, 1990. április 19-én a Denver Nuggets volt a Houston Rockets ellenfele. A találkozót végül hosszabbítás után 130-127-re a nyugat hetedik helyén végző vendég együttes nyerte a PO-ba éppcsak becsúszó texasiakkal szemben, ám Hakeem Olajuwon számára így is emlékezetes marad az összecsapás, mivel ezen a napon dobta 52 pontos karriercsúcsát. Minden idők egyik legjobb centere 21/34-es mezőny-, illetve 10/13-as büntetőmutatóval jutott el ennyi pontig, volt még 18 pattanója, 4 gólpassza, 3 szerzett labdája és 3 blokkja is - kicsit árnyalja az összképet 42 perc alatt eladott 11 labdája, kipontozódása és a vereség ténye, de így is Hakeem legemlékezetesebb meccsei közé tartozik ez az ütközet.

Érdekesség, hogy mindkét gárda elbukott nem sokkal később, a rájátszás első körében - a Nuggets a San Antonio Spurstől, a Rockets pedig a Los Angeles Lakerstől szenvedett vereséget -, illetve hogy a pár évvel ezelőtti Golden State Warriors két legnagyobb reménysége, Joe Barry Carroll és Sleepy Floyd már farkasszemet néztek ezen a találkozón - a center a coloradóiak játékosai volt, míg Floyd 28 ponttal és 9 gólpasszal segítette ezen az estén a Houstont.

Fél évszázada, 1968. április 19-én vágott vissza a Boston Celtics a Philadelphia 76ersnek. A Philly egy évvel korábban állította meg a nyolcszoros(!) címvédőt, hogy Wilt Chamberlain pályafutása során először felérjen a csúcsra. Ezúttal a regnáló bajnok a 76ers volt, 3-1-re vezettek is a párharcban, ám az 1966-ban játékosedzővé kinevezett Bill Russell irányította Boston hatalmas bravúrt hajtott végre: az utolsó három meccset hozták, ráadásul ebből kétszer a Sixers pályáján diadalmaskodtak, mivel a címvédőnél volt a hazai pálya előnye is. Pontosan 50 éve 100-96-ra győztek a hetedik meccsen, ezzel bejutottak a döntőbe, ahol aztán a Los Angeles Lakerst verték 4-2-re, így visszaültek a trónra.

Bill Russellnek április közepe egyébként sok mindenről emlékezetes maradhat, hiszen 1966. április 18-án, azaz majdnem napra pontosan két évvel korábban lett a leköszönő Red Auerbach utódja a vezetőedzői poszton, még négy évvel korábban, 1962. április 18-án pedig főszerepet játszott a Boston ötödik bajnoki címében, amikor a Lakers ellen 110-107-re, hosszabbítás után megnyert összecsapáson beállította saját rekordját, 40 pattanót kapott le, ami a döntők történetében a legtöbb. A túloldalon Elgin Baylor így hiába dobott zsinórban 11-edjére is legalább 30 pontot (ezen a napon éppen 41-et), ami a rájátszások történetének legjobb ilyen sorozata, győzelmet nem ért teljesítménye.

Térjünk vissza kicsit a 90-es évekhez. 1992. április 19-én David Robinson írta be magát a történelemkönyvekbe, ugyanis Larry Bird (1985/86) és Cliff Hagan (1959/60) után mindössze a harmadik játékos lett, aki öt különböző kategóriában is a Top10-ben végzett az egész ligát tekintve - pontokban (23.2, 7.), pattanókban (12.2, 4.), mezőnyszázalékban (55.1%, 7.), labdaszerzésekben (2.32, 5.) és blokkokban (4.49, 1.).

Ugyanezen a napon nyerte első pattanókirályi címét Dennis Rodman 1530 lecsorgóval és 18.7-es átlaggal - Wilt Chamberlain és 1971/72 óta nem hozott senki ilyen magas számokat. Rodman zsinórban hétszer gyűjtötte be a címet, ami rekord, ebben az idényben pedig a Pistons összlepattanóinak 42.1%-át gyűjtötte be, ez a valaha volt legmagasabb arány a liga történetében. A szezon során, 1992. március 4-én hozta karriercsúcsát is, az Indiana Pacers ellen szedett le 34 pattanót, ami egyébként a Pistons franchise-rekordja is egyben: