Houstoni déja vu és Parker 33. születésnapja

Május 17-én több párharc is eldőlt az elmúlt évtizedekben, egyet azonban a ma esti Houston Rockets - Los Angeles Clippers mérkőzés előtt kiemelhetünk: 1997-ben a texasiak ellenfele a Seattle Supersonics volt a második körben, és ezen a napon rendezték a mindent eldöntő hetedik találkozót.

A két gárda ugyanúgy azonos mérleggel végzett, mint most a Houston és a Clippers, mindössze egyetlen győzelem volt a differencia a Sonics és a Rockets akkori mérlege (57-25), illetve a maiak (56-26) között. Akkor a divízióját a Seattle nyerte, így ők voltak a második kiemeltek, a Houston pedig a harmadik, de ebben a párharcban a pályaelőny a Hakeem Olajuwon, Charles Barkley és Clyde Drexler vezette Rocketsnél volt - ahogy most James Hardenéknél. Akkor a Supersonics állt fel 1-3-as hátrányból - ennél is nagyobb különbség, hogy egy évvel korábban ők nagydöntőt játszottak, a Clippers messze volt ettől tavaly -, de a Rockets-drukkereknek jó ómen lehet, hogy akkor 96-91-re behúzták a döntő ütközetet.

Az is hasonló a mostani felálláshoz, hogy a nyugati döntőben a konferencia első kiemeltje következett a Houstonnak, ahogy most is fog, ha továbbjutnak - igaz, a Utah Jazz 64-18-cal csak nyugatot nyerte, nem voltak alapszakasz győztesek. A Jazz megállította aztán a texasi együttest, hiszen 4-2-vel jutottak a Chicago Bulls elleni nagydöntőbe. Nem jó előjel a Clippers számára az sem, hogy egy, a franchise történetében meghatározó időszak ért véget ezzel a május 17-ei meccsel, hiszen Shawn Kempet szeptemberben elcserélték a Cleveland Cavaliershez - nagy változások lehetnek akár a Los Angelesnél is, hiszen DeAndre Jordan szabadon igazolható lesz.

 

Egy másik texasi franchise, a San Antonio Spurs is ünnepel, egyik ikonjuk, Tony Parker ugyanis ma 33 esztendős. Parker 1999-ben kezdte meg profi pályafutását a Paris Basket Racingnél (ma Paris-Levallois néven fut a klub, amely összeolvadt egy másik egyesülettel, hogy fenn tudjon maradni). A 2001-es draft 28. helyén választotta ki őt a San Antonio Spurs, majd azonnal át is vitték Amerikába, és a gárda kezdő irányítója lett. Első évében még csak 9.2 pontot és 4.3 gólpasszt átlagolt, de második szezonjában jócskán javított pontszerzési hatékonyságán, 15.5 ponttal és 5.3 gólpasszal járult hozzá az alapszakaszban, 14.7 ponttal és 3.7 gólpasszal pedig a rájátszásban ahhoz, hogy a Spurs bajnok legyen.

Sosem volt egy jó kinti dobó, de borzasztóan gyors volt labdával együtt is, ütemtelen mozdulataival pedig általában nem tudtak mit kezdeni a védők - a floater elterjedésében nagyon nagy szerepe volt például. Kétszer átlagolt mindössze 20 pont fölött karrierje során, viszont stabilan hozta a 17-19 pont közötti átlagot, és a fontos helyzetekben rendszeresen nagyot játszott. Jól mutatja, mennyire fontos lett a csapatnak, hogy az évek során a játékát átalakító Spursből őt választották a döntő MVP-jének 2007-ben, harmadik bajnoki címekor. Összesen hatszor volt All-Star (2006, 2007, 2009, 2012, 2013, 2014), egyszer az All-NBA harmadik (2008/09), háromszor pedig a második csapat tagja (2011/12 - 2013/14).

Az utóbbi évek egyébként tökéletesen sikerültek neki, hiszen egyénileg is ekkor kapta a legtöbb elismerést, a Spursszel is sikerült tavaly újra, karrierje során már negyedjére feljutnia a csúcsra, és az egyébként a legnagyobbak mögött mindig kicsit háttérbe szoruló francia válogatottal is felért a csúcsra. 2005-ben még csak Eb-bronzig vitték, 2011-ben ezüstéremig, két évvel ezelőtt azonban Európa-bajnoki címet tudtak nyerni - az elődöntőben hosszabbításban verték a nagy esélyes spanyolokat, utána pedig a döntőben a litvánokat. Idén azért rendesen visszaesett teljesítménye - nehéz megmondani, mennyi lehet még benne folyamatos sérülései miatt. Isten éltesse sokáig!