Isten éltessen, Penny!

Bár nem ma, hanem három nappal ezelőtt, július 18-án ünnepelte 42. születésnapját mindenki Penny-je, Anfernee Hardaway, utólag is érdemesnek tartjuk arra, hogy megemlékezzünk minden idők egyik legnagyobb, "mi lett volna, ha..." játékosáról.

Már draftolásakor tisztában volt vele az Orlando Magic, mekkora tehetség. Egy évvel korábban, az 1992-es játékosbörzén a floridaiak Shaquille O'Neallel erősödtek, majd egy évvel később, 1993-ban is elsőként húzhattak. A hírek szerint a Magic vezetői az O'Neal - Chris Webber párost szerették volna összehozni a palánk alá, de Hardaway egy második privát edzésen meggyőzte őket, hogy érdemes benne gondolkodni, így elfogadták a Golden State Warriors által felajánlott csomagot az 1/1-en kihúzott Webberért: Hardaway mellett egy 1996-os, egy 1998-as és egy 2000-es első körössel lettek gazdagabbak. Érdekesség, hogy az 1996-ban kihúzott Todd Fullert leszámítva azokból a pickekből is nagyon komoly játékosok, sztárok lettek, hiszen 1998-ban Vince Carter, 2000-ben pedig Mike Miller lett a draftpickből.

Az Orlandónál összeállt a Shaq-Penny duó, akik a liga egyik, ha nem a leglátványosabb párosát alkották. 1994-ben még kisöpörte őket az Indiana Pacers az első körben, de egy év múlva nagydöntőbe, 1996-ben pedig keleti döntőbe jutottak. 1996 nyara a Magic egyik fekete foltja lesz mindörökre, hiszen O'Neal ingyen lelépett a Los Angeles Lakershez (a sors furcsa fintora, hogy a center éppen Hardaway 25. születésnapján írt alá LA-ben). Penny ugyan olimpiai bajnok lett Atlantában, ám O'Neal távozásával megnőtt rajta a teher, hatékonysága csökkent, és egyre több egészségügyi problémája is volt, az 1997-98-as szezon nagy részét például ki is hagyta egy elég súlyos térdsérülés miatt. 1999-ben, a lockoutos szezonban még egyszer visszatért annak a szintnek a közelébe, ahol korábban játszott, ám ez volt az utolsó éve a Magicnél, a következő szezon előtt elcserélték Phoenix-be. Első éve Arizonában is jól sikerült, bár a szezon egynegyedét megint kiülte, ám a 2000-2001-es idényben megint meg kellett műteni a bal térdét, és már soha nem lett az a játékos, aki korábban.

Első három évében egészen elképesztő teljesítményt nyújtott, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy megelőzte korát. 201 centivel játszott irányítót, és olyan hatékonysággal szerezte a pontokat, ami egy hozzá hasonló stílusúban játszó hátvédtől egészen kimagasló - 50% fölötti mezőny-, 60% fölött TS-mutató, 3.0 alatti eladott labdával, és 7.0 fölötti gólpassz átlaggal. Számai így sem sokat árulnak el arról, mennyire szórakoztató is volt őt nézni, nem véletlenül lett sokak kedvence azok közül, akik 1993 és 1996 között kezdtek NBA-t nézni. Isten éltessen sokáig, Penny!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus