Malice at the Palace

7 éve robbant ki az NBA történetének legsúlyosabb verekedése a Detroit Pistons játékosai és szurkolói, illetve a Pacers kosarasai között. Az esemény mellett annak utóéletét is megvizsgáljuk.

2004. november 19-én az az Indiana Pacers látogatott a regnáló bajnok Detroit Pistons otthonába (Palace of Auburn Hills), amely Reggie Miller utolsó szezonjára készült. A két csapatnak komoly múltja volt: sokan pedzegették, hogy a Detroit bajnokcsapatát igazából Rick Carlisle, a 2003-ban menesztett vezetőedző építette fel – és aki 2003 óta a Pacers szakmai munkáját irányította. Ha ez még nem lenne elég, 2004-ben a konferenciadöntőben Pistons-Pacers párharcra került sor – a küzdelem hevességéről sokat elmond: a hatmeccses párharcban összesen 3 alkalommal érte el valamelyik (!) csapat a 80 (!!) pontot, a 90-et viszont már egyszer sem.

A Pistons és a Pacers csapatában is akadtak olyan játékosok, akiknek nem kellett sok egy kis balhéra: Rasheed Wallace rekordot állított fel az egy szezonban kapott technikaik számában, Ron Artest a liga igazi fenegyereke volt, de Stephen Jackson (Pacers) is igazi bajkeverőnek számított.  A meccsen a védekezés dominált, a Pacers azonban végig jobban játszott, és az utolsó percben simán, 97-82-re vezetett. Kissé érthetetlenül még fent voltak a kezdők, és éppen Ben Wallace készült ziccert dobni, amikor Ron Artest visszarántotta (az elmúlt két év két legjobb védőjátékosáról van szó)…

Érdekes módon Ron Artest próbált a legnyugodtabb maradni, felfeküdt a kommentátorok asztalára, míg Ben Wallace a közönséget hergelte – talán ennek is köszönhető, hogy Artestre rádobták a söröspoharat. Innentől kezdve elszabadultak az indulatok. A meccset közvetítette az ESPN, és David Stern néhány méterre az esettől tartózkodott.

A büntetés komoly volt: 5 játékost tiltottak el. Ron Artestet a nézőkkel való verekedés miatt a szezon végéig (83 meccs) eltiltották, Stephen Jackson (Pacers) 30, Jermaine O’Neal (Pacers) 15 meccset kapott. A Pistons játékosai nevetséges ítéletekkel megúszták: Ben Wallace 6, Anthony Johnson 5 mérkőzést volt kénytelen kihagyni.  5 nézőt örökre kitiltottak a Pistons meccseiről. Artest eltiltása a leghosszabb volt a liga történetében, amit nem drogok vagy kirívó szabálytalanság miatt szabtak ki. Az öt játékos a bíróságon egy év próbaidőt kapott és közérdekű munkát kellett végeznie, valamint dühkezelési oktatásra kellett járnia. Több szurkoló szintén hasonló ítéleteket kapott.

Az élet furcsa dolgokat produkál: rögtön a 2005-ös playoff második körében találkozott a két alakulat, szerencsére itt már nem volt balhé. A Pistons 4-2-re nyert, és a döntőben 7 meccsre kényszerítette a San Antonio Spurst.

Következmények

Indiana Pacers: a csapatvezetés a következő években  elsősorban fehér és/vagy kifogástalan magaviseletű játékosokra próbált építeni – többek között Mike Dunleavy Jr. és Troy Murphy is ennek köszönhetett olyan szerződést, amit szinte sehol nem kapott volna meg. A Pacers ma a liga egyik legrosszabb számokat hozó csapata, holott a 2000-es évek elején fanatikus közönsége volt.

Detroit Pistons: a Pistonst nagyon nem vágta haza az eset, és a csapat népszerűsége is tovább nőtt Detroitban – gazdasági szempontból a többi nem lényeges, hiszen Detroit vonzáskörzetén kívül nagyon kevés szurkolóval rendelkeztek és rendelkeznek ma is.

NBA: az esetnek több következménye is volt. Behozták a szabályt, mely szerint a cserék verekedés esetén nem hagyhatják el a kispad környékét. A pályán kívül bevezették a viselkedési és dress-code-ot, amivel azt kívánták elérni, hogy a játékosok média-kompatibilisek legyenek. Csökkentették az alkoholárusítást a csarnokokban és környékükön.

Ron Artest: volt számára visszaút a ligába, később a Sacramentóban és Houstonban is remekül játszott, 2010-ben bajnoki címet szerzett. 2011-ben megkapta a J. Walter Kennedy díjat, amit a közösségért legtöbbet tevő NBA-játékos kap. Bajnoki aranygyűrűjét jótékony célból elárverezte, és nemrég nevét Metta World Peace-re változtatta – ezzel is bizonyítva, hogy a végletek embere.

Ben Wallace: noha 2006-ban eligazolt Chicagóba, mégis legendává vált Detroitban (2009-ben visszatért a csapathoz). Szoboravatását kicsit késlelteti nemrég elkövetett ittas vezetése és illegális fegyvertartási ügye.

Stephen Jackson: a Warriorsban és a Bobcatsben bebizonyította, hogy hiba volt lemondani róla Indianában. Ugyanakkor habitusa semmit sem változott.

Rick Carlisle: nagyszerű edzői pályafutásából 3 évet elvesztegetett 2004 és 2007 között, hiszen egy bajnokesélyes csapatot épített fel, amely munkája egyetlen este alatt elveszett. Az élet idén adta vissza, amit elvett: bajnoki címet ünnepelhetett a Dallas Mavericks kispadján.

Érdekességek: Mike Brown ekkor a Pacers segédedzője volt, néhány évvel később pedig a Cavaliersnél Ben Wallace-t is edzette - az új szezon indulásakor ismét újra együtt dolgozik majd RonRonnal a Lakersnél. Ron Artest 2007-ben lépett újra pályára a Palace-ben (egész estés füttyöt kapott) - 2009-ben szabadügynökként felmerült, hogy a Detroitba igazol.

A két főszereplőről inkább ezek az emlékek maradjanak meg: