Nagy lépések a Lakerstől

16 esztendővel ezelőtt ezen a napon nevezte ki a Lakers Phil Jacksont vezetőedzőnek, 40 éve pedig Kareem Abdul-Jabbart szerezték meg.

A Los Angeles Lakers két aranykorszakának egy-egy fontos mozzanata is június 16-ára tehető. 40 évvel ezelőtt, 1975-ben például ezen a napon szerezték meg a liga pontkirályát, Kareem Abdul-Jabbart. A centerlegenda 1969-ben került az NBA-be, 1971-ben pedig már bajnoki címet is nyert a Milwaukee Bucks tagjaként úgy, hogy alapszakasz és döntő MVP is volt ebben az idényben. Még kétszer, az 1971/72-es, illetve az 1973/74-es szezonban is ő lett az alapszakasz legértékesebb játékosa, de a csapatsikerek már elmaradtak - 72-ben a konferenciadöntőben, 73-ban egy körrel korábban, 74-ben pedig a fináléban kaptak ki.

Miután az 1974/75-ös idényben a PO-ba sem jutott be a Milwaukee, a játékos pedig egyébként is nagyobb városba vágyódott, így cserét kért. A Bucks Walt Wesley-vel együtt Junior Bridgemanért, Dave Meyersért, Elmore Smith-ért és Brian Wintersért adta át a Los Angeles Lakersnek.

Közülük Wesley egyetlen meccset játszott az aranysárga-liláknál, majd befejezte. Smith nagyon ígéretesen kezdte karrierjét, első Bucksnál töltött szezonjában is még 15.6 pontot és 11.4 pattanót átlagolt, aztán egyik évről a másikra nagyot romlott a teljesítménye, a következő idény közben el is cserélték. Meyers ekkor kezdte karrierjét, de öt szezon után visszavonult - egy évet kihagyott hátsérülés miatt -, pedig egészen ígéretesen játszott. A szintén első évét kezdő Bridgeman 9 szezont húzott le a wisconsini együttesnél, 15 pont környéki kiscsatár volt, míg Winters 8 évet töltött a Bucksnál, teljes hátralévő karrierjét - egy szezont játszott előtte a Lakersnél -, és 4 évig 20 pont környékén átlagolt.

Abdul-Jabbar további karrierje jóval jobban ismert, pályafutásáról írtunk hosszabban is. Még háromszor lett az alapszakasz legértékesebb játékosa az aranysárga-liláknál, öt bajnoki címet nyert az 1980-as években a Showtime Lakersszel, 1984/85-ben pedig minden idők legidősebb döntő MVP-jének választották. A liga történetének egyik legjobb és legismertebb játékosa lett.

 

Az utolsó bajnoki címét egyébként 1988-ban nyerte KAJ, és ebben az évben rendezték a finálék történetének legnézettebb döntőjét. 41732 néző tekintette meg a helyszínen, ahogy az ötödik meccsen a Detroit Pistons megveri a Lakerst a Pontiac Silverdome-ban. A Los Angeles-iek ezt követően megnyerték a következő két összecsapást, így lettek bajnokok végül 4-3-mal.

A meccs további részeit ezen a linken megnézhetitek!

 

1999-ben is fontos lépésre szánta el magát a csapat, hiszen ezen a napon váltották le Kurt Rambist és nevezték ki helyére vezetőedzőnek Phil Jacksont. PJ már ekkor is legenda volt, a Chicago Bullsszal kétszer is triplázni tudott, összesen hat bajnoki címet nyert az együttessel a '90-es években, az elsőt éppen a Lakers ellen. Egy évnyi pihenő után tért vissza, hiszen 1998-ban, Michael Jordan visszavonulásakor ő is távozott a Illinois-i gárdától.

A Lakersnek nagy szüksége volt rá, mert hiába állt össze 1996-ban a Kobe Bryant - Shaquille O'Neal tengely, képtelenek voltak még csak döntőbe is bejutni - 1996 után két nyugati elődöntőt és egy nyugati döntőt tudtak felmutatni, ekkor jött Jackson. Mint ismert, azonnal az első évben a végső sikerig vezette a gárdát, pedig a fontosabb kiegészítők közül Rick Fox, Derek Fisher és Robert Horry már korábban is a keretben voltak. A Lakers 12 év után ült vissza a trónra, pont az Abdul-Jabbar-féle garnitúra volt utoljára bajnok előttük. 2001-ben és 2002-ben is nyertek, ezzel lett meg a Jackson harmadik three-peatje is.

 

Térjünk át kicsit minden idők legnagyobbjára, Michael Jordanre, aki 1993-ban ezen a napon, a Phoenix Suns elleni döntő negyedik meccsén a liga történetének egyik legjobb döntőbeli produkcióját nyújtotta, 55 pontot szórt - 21/37-es mezőny-, illetve 13/18-as büntetőmutatóval. Jordan minden idők második legjobb teljesítményét hozta, ha a döntőket nézzük - 1962-ben Elgin Baylor 61 pontot dobott a Boston Celtics ellen, Rick Barry pedig ugyanígy 55 ponttal jelentkezett 1967-ben, a Philadelphia Sixers elleni párharc egyik meccsén.

 

Három évvel később, 1996. június 16-án minden idők legjobb csapata, a 72-10-es Chicago is révbe ért. A Bulls a legendás alapszakasz után 3-0-ra verte a Miami Heatet, 4-1-re a New York Knickset és 4-0-ra az őket egy évvel korábban búcsúztató Orlando Magicet, hogy aztán a döntőben 4-2-vel kerekedjen felül a Seattle Supersonicson.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus