Saras és a polgármester

Sarunas Jasikevicusról talán kevesen tudják, de Amerikában járt egyetemre 1994-től 1998-ig, méghozzá a Marylandre, ahol még kettes poszton használták leginkább. 1998-ban elkezdte profi karrierjét hazájában, a Lietuvos Rytasnál, posztja pedig egyértelműen irányító lett a profik között. Egy év után a szlovén Union Olimpijához igazolt, majd egy szlovén kupagyőzelmet követően 2000-ben a katalán sztárklub, a Barcelona igazolta le. Ugyanebben az évben a litván válogatottnak is tagja volt már, akik bronzérmet szereztek a Sydney-i olimpián.

2001-ben spanyol bajnokságot és kupát nyert, 2002-ben aztán semmit, 2003-ban azonban gyakorlatilag nem volt olyan cím, amit ne zsebelt volna be. Ebben az idényben is megnyerte a Barca a bajnokságot és a királyi kupát is, emellett Euroliga-győztesek is lettek, sikerült tehát a triplázás. A 2003-as, svédországi Eb-n tette fel a koronát évére Saras, ahol a litván válogatottal megnyerte a kontinenstornát, őt pedig az Eb legértékesebb játékosának választották. Nem véletlen, hogy ő lett az év sportolója Litvániában, és a Mr. Európa díjat is besöpörte ebben az évben.

2003 nyarán csapatot váltott és az izraeli Maccabi Tel-Aviv játékosa lett, ahol nem kevésbé sikeres két évet töltött. Természetesen mindkét évben izraeli bajnok és kupagyőztes lett a hazájában szinte egyeduralkodó gárdával, emellett mindkét évben megnyerte az Euroligát is a Maccabival, mindkét évben az Euroliga első csapatába választották, mindkét évben ő lett Európa legjobb kosárlabdázója, 2005-ben pedig az Euroliga legértékesebb játékosának is őt nevezték meg.

Európai kihívások híján 2005 nyarán elkezdte NBA karrierjét is: az Indiana Pacershez írt alá 29 évesen, 3 évre összesen 12 millió dollárért. Meccsenként 20 perc környékén átlagolt, nem is volt rossz - bár Európában mutatott szintjét nem tudta megközelíteni -, de 2007 januárjában bekerült egy cserébe: ő volt az egyik töltelék a Stephen Jackson - Mike Dunleavy köré épülő tranzakcióban. A Golden State Warriorsnél jóval kevesebb lehetőséget kapott, a következő szezon előtt pedig kivásárolták, 2007 szeptemberében visszatért Európába.

Jasikevicius a görög sztárklubot, a Panathinaikoszt választotta ezúttal, ez pedig egy újabb sikersztori kezdete volt számára. Ugyanebben az évben még a spanyolországi Eb-n újra dobogóra állhatott hazája válogatottjával: bronzérmet szereztek a litvánok. Panánál töltött mindhárom évében görög bajnok lett, kétszer a görög kupát is sikerült elhódítaniuk, 2009-ben pedig negyedik Euroliga-győzelmét ünnepelhette. 2008-ban az 50 valaha volt legjobb Euroliga-játékos közé válsztották, 2010-ben pedig az előző évtized legjobb csapatának tagja lett az Euroligát tekintve.

Azóta nem nagyon tudott egy helyben megülni. A 2010/11-es évadot még első profi klubjánál, a Lietuvos Rytasnál kezdte, de év közben kivásárolta őt a Fenerbahce, akikkel török bajnok és kupagyőztes lett 2011-ben. Egy évre visszament ezt követően a Panához, tavaly pedig a Barcánál pattogtatott, ebben a két esztendőben azonban mindössze 1 görög és 1 spanyol kupagyőzelem jött össze trófeagyüjteményébe. Idén a Lietuvos legnagyobb riválisánál, a Zalgiris Kaunasnál játszik, még mindig aktív kosaras tehát a litvánok egyik legnagyobbja.

 

A majdnem napra pontosan 10 évvel korábban született Kevin Johnson a California Golden Bears játékosa volt az egyetemi karrierje során 1983-tól 1987-ig. Érdekesség, hogy 1986-ban az Oakland Athletics az MLB draftjának 23. körében kiválasztotta, ám pár farmcsapatban töltött edzőmeccs után úgy döntött Johnson, hogy teljes figyelmét a kosárlabdának szenteli. Egyetemi pályafutása is szépen alakult, hiszen harmad- és negyedévesen is a Pac-10 konferencia első csapatába választották, és ő lett a Pac-10 első játékosa, aki tripla-duplát jegyzett - mezét 1992-ben visszavonultatta a Californa Egyetem.

Az 1987-es draft hetedik helyén vitte el a Cleveland Cavaliers, de a Cavsnél nem volt könnyű dolga, hiszen Mark Price-szal kellett megküzdenie irányítóposzton. Nem is sikerült első féléve, ezért még ebben a szezonban, a deadline előtt elcserélték a Phoenix Sunshoz - mellette többek között Tyrone Corbint és azt az első körös draftjogot adta a Cleveland, amivel 1988-ban Dan Majerle-t választotta a Suns, cserébe pedig Larry Nance-t kapták. Azonnal 12 pont, 8 gólpassz fölé nőtt átlaga még ebben az idényben, de a nagy robbantásra várni kellett a következő idényig.

Szinte pillanatok alatt rájöhetett a Suns, hogy megérte a csere, hiszen az 1988/89-es szezon legtöbbet fejlődött játékosának választották Johnsont: 20.4 pontot és 12.2 gólpasszt tett a közösbe mérkőzésenként, ezzel Isiah Thomas és Magic Johnson mellett az NBA történetének harmadik olyan játékosa lett, aki képes volt legalább 20 pont mellett legalább 12 gólpasszt is átlagolni egy évben, nem is csoda, hogy év végén az All-NBA második csapatába is beválasztották. A rájátszásban a nyugati döntőig meneteltek, ahol a Los Angeles Lakers kisöpörte őket.

A következő két esztendőben is 22 pont és 10 gólpassz fölött átlagolt, mindkét idényben meghívták az All-Star gálára, és mindkét évben ott volt megint az All-NBA második csapatában. Az 1990-es PO alkalmával előbb a Utah Jazz-t, majd a Los Angeles Lakerst is kiverték, ezzel a Suns lett az egyetlen együttes, amely kiejtette John Stockton és Magic Johnson csapatát is egyetlen rájátszás alatt. A nyugati döntő megint végállomás volt számukra - most a Portland TrailBlazers jutott a nagydöntőbe, egy évvel később pedig már az első körben kiestek a Utah Jazz ellen.

1991/92-ben 0.3 ponttal maradt le a 20/10-es dupla-duplaátlagtól, viszont ott volt így is az All-NBA harmadik csapatában, a PO-ban pedig a második körben állította meg őket két évvel korábbi legyőzőjük, a Portland. 1992 nyarán súlyos sérülést szenvedett - sérvet kapott, amikor megpróbálta felemelni egyik újonc csapattársát, az NBA történetének egyik legkövérebb játékosát, Oliver Millert, ezt azonban 1996-ig nem diagnosztizálták nála, így négy évig folyamatosan sérülésekkel küszködött az alapszakaszban - a PO-okban összesen egy meccset hagyott ki, és a rájátszásban rendre egészen kiválóan teljesített folyamatos fájdalmai, gondjai ellenére is.

A Charles Barkley-val megerősített Phoenix így is az alapaszakasz legjobb mérlegével zárt 1992/93-ban, és döntőbe is jutottak, ott azonban a Chicago Bulls verte őket. A következő idényben visszatért a régi Johnson: újra meghívták az All-Starra és az All-NBA második csapatának tagja lett - mindkét elismerést azonban utoljára kapta meg. Ebben az évben és a következőben is a későbbi győztes Houston Rockets állította meg őket a második körben, egy évvel később pedig a San Antonio Spurs már az első kanyarban megálljt parancsolt KJ-éknak. 1994 nyarán tagja volt a Dream Team II-nek, amely világbajnokságot nyert.

1995/96-ban még egyszer sérvet kapott, 1996 nyarán pedig meg is műtötték. 1996/97-ben még 20.1 pontot és 9.3 gólpasszt jegyzett átlagban, 70 meccsen - a Seattle ütötte ki őket a PO első körében -, egy évvel később azonban meredeken romlott teljesítménye, hiszen csak 9.5 ponttal és 4.9 gólpasszal zárt, ezért 1998 nyarán be is jelentette visszavonulását.

Az 1999/2000-es alapszakasz végén visszatért Jason Kidd sérülése miatt, és a PO-ban meg is verték a Spurst az első körben, a Lakers azonban megállította őket a másodikban, KJ pedig 2000 augusztusában végleg abbahagyta a profi kosárlabdázást.

Mint ismeretes, visszavonulását követően politikai pályára állt az egykori kiváló játékos. 2008-ban szülővárosa, Sacramento polgármesteri pozíciójáért indult a 2000 óta hivatalban lévő Heather Fargo ellen, és meg is nyerte azt, 2012-ben pedig újraválasztották. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Kings a városban maradt, és nem költözött el Seattle-be a franchise.

Isten éltesse mindkettejüket!