Scottie Pippen félszáznál, Carter 15 éve lett történelem

Pontosan 15 évvel ezelőtt, 2000. szeptember 25-én Vince Carter minden idők (egyik) leghíresebb és legnagyobb in-game zsákolását mutatta a Sydney-i olimpián, ahol az Egyesült Államok ellenfele Franciaország volt. Carter egy labdaszerzés után a 218 centi magas Frederic Weisszel került szembe - a végeredmény ismert, megoldotta a problémát...

 

Az 1987-es draft ötödik választottját, a ma kereken 50 éves Scottie Pippent a Seattle Supersonics választotta ki, de elcserélték a draft 8. választottjára, Olden Polynice-ra. Pippen ezt követően hatszoros bajnok (1991-93, 1996-98), hétszeres All-Star (1990, 1992-97), All-Star MVP (1994), háromszoros All-NBA első (1993-94 - 1995-96), kétszeres második (1991-92, 1996-97) és kétszeres harmadik csapattag lett (1992-93, 1997-98), a legjobb védekezőcsapatba nyolcszor (1991-92 - 1998-99), a második legjobba pedig kétszer (1990-91, 1999-00) választották.

Chicagói karrierjét követően előbb Houstonba cserélték, majd a Portland TrailBlazersnél egyszer még közel került a tűzhöz, ám a 2000-es nyugati döntőben nyert helyzetből sikerült kikapniuk a negyedik negyedben a Los Angeles Lakers ellen, így újabb bajnoki címet már nem ünnepelhetett Pippen. 2005-ben vonultatta vissza 33-as mezszámát a Bulls, 2010-ben pedig beválasztották a Hírességek Csarnokába is - duplán, mivel a Dream Team tagjaként is bekerült a Hall of Fame-be abban az évben. Azonkívül, hogy Jordan sidekickjeként ismeri mindenki, az NBA történetének egyik legjobb kiscsatára volt és egyik legjobb védője is - 395 rájátszásbeli labdalopással mai napig ő tartja a rekordot. Karrierje során 16.1 pontot, 6.4 pattanót, 5.2 gólpasszt és 2 labdaszerzést átlagolt.

 

39 esztendős a tavaly ősszel visszavonuló Chauncey Billups. Az 1997-es draft harmadik választottjának nagyon lassan indult be a karrierje, első öt évében sem az őt draftoló Boston Celticsnél, sem a Toronto Raptorsnél, sem a Denver Nuggetsnél, sem a Minnesota Timberwolvesnál nem nyújtott kiemelkedőt, bár ez utóbbi állomáshelyén már bontogatta szárnyait, főleg Troy Hudson sérülését követően. 2002-ben szabadügynökként írt alá a Pistonshoz, amivel élete legjobb döntését hozta. Az autóvárosban - amellett, hogy pontokban és gólpasszokban ugrásszerűen javított korábbi teljesítményéhez képest - a liga egyik legjobb vezérévé nőtte ki magát, aki a pályán igazi karmesterként, az edző meghosszabbított kezeként tudott tevékenykedni.

Második detroiti évében azonnal felért a csúcsra, hiszen bajnok lett és a döntő legértékesebb játékosának is őt választották (2003-04). Zsinórban ötször választották be az All-Star gálára (2006-10), kétszer az év második legjobb védőötösébe (2004-05, 2005-06), egyszer az All-NBA második (2005-06), kétszer pedig a harmadik ötös tagja volt (2006-07, 2008-09). 2008-ban elcserélte őt Joe Dumars az újjáépítés jegyében, de Denverben is kedvenccé vált. A Carmelo Anthony-cserének ő is tagja volt, de 2011-ben, a lockout után amnesztiával kivásárolta őt a New York Knicks. Két szezont lehúzott a Los Angeles Clippersnél, de Achilles-ín szakadását követően nem tudott folyamatosan egészséges maradni. Két éve tért vissza Detroitba, de túl sokat itt sem játszott már. A Pistons nem hívta le szerződésének második évét, így tavaly ősszel úgy döntött, befejezi aktív játékos-pályafutását.

 

Szintén ma ünnepli születésnapját, esetében már a 64-et a Buffalo Braves - ma már Los Angeles Clippers - egykori kiválósága, a liga háromszoros pontkirálya, Bob McAdoo. Az erőcsatár-center az 1972-es draft 1/2-es választása volt és azonnal berobbant a ligába. Második, harmadik és negyedik évében ő dobta a legtöbb pontot az egész NBA-ben - 30.6, 34.5, illetve 31.1 pontot átlagolt ezekben az idényekben, igaz, mindhárom évben 43 percet játszott meccsenként. 1980-ig minden együttesénél (New York, Detroit, Boston) 20 pont fölött termelt átlagban, de egyre több meccset hagyott ki sérülések miatt, 1980-81-ben csak 16 találkozón tudott pályára lépni.

Később sem közelítette meg a 82 meccset - 70 volt a legtöbb, amit egy szezonban játszani tudott utolsó öt évében -, de 1981 decemberében elcseréltek a Los Angeles Lakershez, ahol közel sem kellett annyit a pályán lennie, mint korábban bárhol máshol, maximum 20 perceket töltött a parketten és így fel is ért a csúcsra - itt töltött négy évében kétszer bajnoki címet szerzett a Showtime Lakers cserecentereként (1982, 1985). Egy évet levezetett még Philadelphiában 1985-86-ban, de egy 29 meccses idényt követően visszavonult, legalábbis az NBA-től. Olaszországban ugyanis még 1993-ig, 42 éves koráig játszott, és az Olimpia Milanót egy bajnoki címig és két Euroliga győzelemig vezette (1987, 1988) - minden idők egyik legjobb játékosaként tartják számon, aki valaha az Öreg Kontinensen kosárlabdázott.

2000-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába. 1993-as visszavonulása után nem sokat pihent, 1995-től kezdődően tavaly nyárig ugyanis a Miami Heat segédedzője volt, akiknek mindhárom bajnoki címében tevékeny részt vállalt (2006, 2012, 2013). Az előző off-szezonban "rakták ki" Erik Spoelstra stábjából, jelenleg játékosmegfigyelőként tevékenykedik a csapatnál. Mind a mai napig ő tartja a Braves/Clippers franchise rekordjait meccsenként játszott percben (40.1), meccsenkénti elvállalt mezőnykísérletben (22.1) és bedobott mezőnykísérletben is (11.1). Isten éltesse sokáig mindhármukat!